Hazai szörf

Hazai szörf

Ferenczi Szoni és a Skeemers

Az utóbbi évek hazai zenei termésére nagy hatással volt a surfrock. A Panel Surfers jeles „telepi”, surfpunkja, a Grizzly Vibrations paranoid kémrockja, a Csaknekedkislány népies férfizenéje és a The Keeymen letisztult, dallamos, instrumentális hangzása egyedi megközelítései a szörfelegynek. Ilyen a Skeemers is, ami stílusát tekintve talán az utóbbihoz hasonlít, Ferenczi Szoni stilizált énekhangjával pedig egyedi karaktert kap. Vidám beach-popot játszanak, első EP-jük 2016-ban jelent meg, most pedig új anyagon dolgoznak. Ferenczi Szonit Makai Máté kérdezte.
 
 
Beach-pop, ami azért bőven szörfrock is. Mennyire állja meg a zenétek a fenti bandákkal való összevetést? Ismered őket?
 
Olyannyira ismerjük egymást, hogy közös a próbatermünk a Panellel és a Keeymennel is. Ez egy kicsi közösség, ahol mindenki szereti ezt a fajta zenét, és szeretjük szupportálni is egymást, így nagyon örülök, hogy őket mind megemlítetted fentebb. Emlékszem az első Panel-koncertre, amin valaha jártam, akkor azt éreztem, hogy hé, ennek van értelme, itt jó helyen vagyok. A Keeymen pedig olyan világokba röpíti az embert, hogy hallgatás közben egy rideg jeges belvárosi estén is Kaliforniában érzed magad.
 
 
Trend most a szörfrock itthon? Ti hogyan fedeztétek fel?
 
Trendnek egy bizonyos közegben mondanám, de ez a réteg egyre jobban tágul, az online terjesztésnek is köszönhetően. Ennek ellentmond, hogy a Keeymennek még Facebook-oldala sincs, mégis ők csinálják a legnagyobb bulikat. Mi a folkból jutottunk el a surfig. Mind régóta zenéltünk, amikor összeállt a formáció, mindenevők vagyunk, így ez sem idegen terep. Nem alapítottunk zenekart, csak jött az egész. Hárman kezdtük a gitáros szekcióval, ehhez csatlakoztak a Szabó fivérek ritmusoldalról, majd Gyulát Mónus Marci váltotta a doboknál, aki hozott egy kis frissességet a zenekarba. Vannak folkos, bluesos, surfös, de kemény pankos elemek is a dalokban.
 
Kitől erednek a dalötletek?
 
A dalötletek mindig Juitól és Norbitól érkeznek. A gitártémát elhozzák a próbára, ott elindul valami, ahogy szépen összeáll a dal. Nekem fontos, hogy mi volt a hangulat, ami jött nekik, amikor írták, ezt mindig megkérdezem és általában még azon a próbán meg is születik a szöveg. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk, ami a dalírást illeti...ha lehet ilyet mondani surf zenekarként.
 
 
Te magad sokoldalú, kreatív ember vagy, művésznő és influencer tanácsadó. Mi mindent csinálsz eközben?
 
Éppen most indítom be a saját vállalkozásom, generációmhoz hűen teljesen elvesztem a social media és influencer marketing bugyraiban, imádom látni ahogy egy márka felépül a kezeim alatt az online térben. Kampányokat bonyolítok a legkülönbözőbb szektorokból érkező ügyfelekkel, a maradék időmben pedig kutyákat mentünk két kedves barátnőmmel, együtt csináljuk a Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát oldalt.
 
Állítólag halljuk majd a zenéteket egy sorozatban. Ez még a Nora Felder-féle kiválasztás volt?
 
Hát ezt még kicsit elhamarkodott lenne kijelenteni, inkább úgy mondanám, hogy hatalmas lehetőség volt, hogy bemutatkozhattunk egy Emmy-díjas zenei supervisornak. Volt is szerencsénk Norával találkozni, aki ódákat zengett arról, hogy Los Angelesben a nappaliban ugrált a Surfboard című számunkra. Nem hittük el, mert tényleg csak poénból küldtem el két dalt, és egy kanadai licenszszerződés lett a vége. A jogi procedúráknak a napokban értünk a végére, így már hivatalosan is értékesíthetik és terjeszthetik a dalainkat.
 
 
Dolgoztok most valami izgi anyagon. Talán egész estés albumotok készül?
 
Bizony, az első lemezünk február végén érkezik. Ez körülbelül másfél éves csúszás a felvételhez képest, de az élet elvitte az időt. Viszont amikor elkészülnek az új dalok, az hihetetlen energiákat képes megmozgatni. Izgatottan várjuk, hogy a népek mit szólnak majd hozzá. 12 dal, egyik sem ismeretlen a nagyközönség számára. A vicc az, hogy amikor ez megjelenik, már épp stúdióban leszünk az új anyag felvételével.
 
Sok hazai zenész kiborul azon, hogy nehéz kitörni. Ti hogy álltok mindehhez?
 
Mi nem igazán szeretnénk „kitörni”. Nem hirdetünk a közösségi médiában, nem különösebben tervezünk. Átlaggyerekek vagyunk, akik imádnak zenélni. Imádom a kontrasztot, ahogy bizonyos napokon egy-egy tagunk a munkából jön próbára és öltönyben tolja a pankot.  Mindannyian voltunk már abban a helyzetben, ahol az ember kínkeservesen küzd a befutásért, de ebből kinőttünk. Örülünk, hogy a koncertezésből nullára ki tudjuk hozni a zenekart, de az sem okoz gondot, ha pénzt kell belerakni. A sztárrá válás olyan dolog, amit nem biztos, hogy mindenkinek érdemes meglépni.
 
 
 
 
 
Makai Máté