„…helyenként színesebbre, pszichedelikusabbra vettük a figurát.” – Itt az új Ozone Mama-nagylemez!

„…helyenként színesebbre, pszichedelikusabbra vettük a figurát.” – Itt az új Ozone Mama-nagylemez!

Csak én érzem úgy, mintha az Ozone Mama már évtizedek óta létezne? Pedig a debütlemez, a (nem mellesleg Fonogram-díjas) The Starship Has Landed csak három éve jelent meg.

Időközben volt egy EP is (Freedom), szóval a restség bűnével igazán nem vádolható a zenekar fundamentumát jelentő duó, Székely Marci (ének) és Gábor Andris (gitár). Pláne, hogy a két hanghordozót leszámítva is tömény éveket tudhatnak maguk mögött: külföldi turnék, díjak és szinte folyamatos itthoni koncertezés. Mindenesetre épp időszerű volt már egy friss Ozone Mama-LP, ami hamarosan napvilágot is lát! A hazai cock rock Jagger-Richards-párosát kérdeztük:
 
„Most már bátran kijelenthetem – kezdte Marci -, hogy hamarosan itt a második teljes hosszúságú nagylemezünk, ugyanis 10 egészen friss dal gyűlt össze rá.”
 
Milyen típusú számok ezek? Lehet számítani némi stílusbeli változásra, netán balladákat is írtatok?
 
Marci: „Jelentősen elkezdtünk poposodni – persze ez nem igaz… Hát, a rocknótákat nem tudjuk elfelejteni, és összesen három olyan dal is lesz a tízből, amire rá lehet sütni, hogy ballada. A szövegeket tekintve pedig most a „storytelling”-vonalra erősítettünk rá. Összességében elég színes lemezt sikerült összehozni, de a technikai részletekről érdemes inkább az Andrist kérdezni.”
 
Andris: „Az utóbbi egy év nagyon pozitív hatással volt a dalszerzésre, jó ingerek értek minket, stabilizálódott végre a felállás is, úgyhogy ezek a dalok szinte kiszaladtak belőlünk. A másik ok, hogy komoly hangsúlyt fektettünk az új hangzások feltérképezésére, persze úgy, hogy a megszokott, pőre Ozone Mama-hangzást is megtartsuk – ez is nagyon termékennyé tett minket. Szerintem csak egy igazi ballada van az új lemezen, a többi – amire Marci utalt – inkább csak amolyan balladisztikus rocknóta. Visszatérve az új sound-okra: tudatosan változatos lemezt akartunk csinálni, de senki ne gondoljon radikális változásokra, vagy digitális megoldásokra, hiszen minden eszköz, amit felhasználtunk, 60-as, 70-es évekbeli cucc. Valamivel több billentyű lesz hallható, illetve bátrabban játszottunk az effektekkel, helyenként színesebbre, pszichedelikusabbra vettük a figurát.
 
Az új srácok (Dobos Gergely – basszus, Gulyás Máté – dob) is kivették részüket a dalszerzésből?
 
Marci: „A dalírás mindig az Andristól indul, lehozza a riffeket a próbaterembe, aztán együtt gyúrjuk egésszé. Most először volt egy kivétel: az egyik dalt teljes egészében én hoztam, ez az a bizonyos ballada, amiről már beszéltünk. Nem voltam benne biztos, hogy illene-e a zenekarhoz, de megmutattam a többieknek, azt mondták, tök jó, úgyhogy megcsináltuk.
 
Pontos megjelenési dátum? 
 
Andris: „Bár a felvételek itthon készültek, a keverés New York-ban zajlott, a master pedig most is folyamatban van egy neves Los Angeles-i producer kezei alatt. Amint az elkészül, jöhet is a lemez, az biztos, hogy a pénteken Nyíregyházán induló turnéra már fizikai valójában meglesz.”
 
Ezek szerint hamarosan indul a lemezbemuató turné, a pesti állomásokról meséljetek…
 
Marci: „Az első pesti állomás október 10-én lesz a Gozsdu Manó Klubban, ahol a pécsi Junkie Jack Flash lesz a vendégünk – akárcsak a turné hat további koncertjén is. Aztán november végén lesz még egy pesti buli az Akvárium Klubban, ahová a dán testvérzenekarunkat, a The White Dominos-t is meg tudtuk hívni. Egyébként a nyári fesztiválokon már bemutattunk néhány nótát, a szigetes fellépésünkön egy videó is készült az egyikhez, a Backdoor Man címűhöz, ajánlom megtekintésre!