Hogy lehet a rendszeresség rossz?

 

Nos, ez összefüggésben van az ember adaptációs képességével és céljaink meghatározásával. Képzeljük el a példa kedvéért, hogy 10 km futás 1000 egység energia ráfordításával tehető meg. Szervezetünknek ez egy megterhelő dolog, és nem igazán szeretné a „nehezen” megszerzett energiát – mely működéséhez nélkülözhetetlen – elengedni. Emiatt az adott mozgás végrehajtásában hatékonyabbá válik, így kevesebbet kell „ráköltenie”, ergo több energiát tud tárolni.

 

Egy kis kitekintésként meg kell említeni, hogy a testünk nem akar a mai kor által elképzelt szuper fitneszmodell/testépítő bajnok lenni. A rengeteg izom rengeteg nyersanyag- és energiafogyasztással jár, amit a testünk mindig szeretne a szükséges minimumon tartani. A mai szexi és kívánatos testkép kontraproduktív a testünk elképzeléseivel. A széles vállak, párnázott mellkas, jól kihangsúlyozott izmok, és mellé az alacsony testzsírszázalék mind olyasmi, amit a természetben nem feltétlenül lenne célszerű a hosszabb életben maradás érdekében.

 

Visszatérve a futásos példához – hisz a legtöbben ezt választják a súlyfelesleg leadásához –, a testünk a mozgás hatására fokozatosan hatékonyabbá válik, ezért 2 hét múlva már nem 1000 egységbe fog kerülni ugyanazon táv megtétele, hanem mondjuk csak 980-ba. Rendszeres futással vagy kardiómozgással pedig még hatékonyabbá válik, szóval eredeti célunkat egyre kevésbé fedi le. Eközben az izmokat is hatékonyabb formába alakítja, ami megint csak nem korunk kívánt látványának megfelelő: nézzünk csak meg egy afrikai vagy dél-amerikai bennszülöttet vagy hosszútávfutót!

 

Szóval érdemes játszani az adaptációval, és vegyesen súlyzós, állóképességi, hipertróf és egyéb edzéseket vegyíteni. Emellett edzőként szeretnénk, ha a periodizáció folyamatosan más terhelést adna a klienseknek. Miért is jó ez? Az idegrendszert folyamatos alkalmazkodásra serkenti, az energiafelhasználás sokáig egészen magas lesz, teljeskörűen edzi a szervezetünket, és közelebb visz a fogyás-izmosodás-egészséges élet trióhoz.

Ami rendszeres kell, hogy legyen, az nem más, mint az elhatározás, hogy tenni akarunk magunkért, hogy jobbá akarunk válni: itt cseng össze a hétköznapi ember mozgásigénye a sportolók fanatikusság határát súroló mentalitásával.