Hogyan legyél őszinte

Hogyan legyél őszinte

Őszinteségre vágyunk párkapcsolatunkban, családunkban, barátságainkban, mégis kevesen tudjuk
úgy csinálni, hogy az hosszú távon mindannyiunk számára építő legyen. Imponáló ma őszintének
lenni, vagy továbbra is a tabuk fenntartásával küzdünk? Mi segíthet abban, hogy nyíltan
kommunikáljunk? Cikkünkből kiderül!
 
A modern intimitás, szerelem ma azt is jelenti, hogy megosztjuk a másikkal a legszemélyesebb
dolgainkat. A legjobb barátunknak gyerekkorunktól fogva elmondjuk a féltve őrzött titkainkat, és
mivel ma gyakran a partnerünk számít a legjobb barátunknak (is), így úgy gondolhatjuk, hogy
mindent meg kell tudnunk osztani a másikkal, és azonnali jogunk van tudni az ő gondolatait és
érzéseit. Titkokat elmondani – mindegy hogyan, mikor és kinek – morálisan felülemelkedik azon,
hogy adott esetben megtartsuk őket.
 
A becsületes őszinteséget azonban olyan tulajdonságokkal is felruházzuk, melyek megakadályoznak
minket abban, hogy megoszthassuk a másikkal, ami bennünk van (az érzéseinket, és azt, hogy mire is
vágyunk valójában). Az őszinteséget gyakran sértőnek, udvariatlannak vagy kellemetlennek tartjuk,
mert még mindig ahhoz az elavult szemlélethez kapcsoljuk, hogy annyit jelent, mint „szűretlenül”
kimondani, amit gondolunk. Emiatt a mai napig tabuképzők is vagyunk, és sok témáról nem merünk
beszélni, mert félünk a megszégyenüléstől, vagy mások megbántásától.
 
A valódi őszinteség felé vezető út egyik első lépése lenne, hogy hitelesen kommunikáljuk az
érzéseinket az adott pillanatban.
 
A baj ezzel csak az, hogy a társadalom még mindig tabuként kezeli az érzéseket, és nem is tudunk
róluk semmit, legfeljebb azt, hogy nem jók: amikor dühös vagy, félsz, örülsz vagy szomorú vagy,
könnyen címkézhetnek szakmaiatlannak vagy éretlennek. A düh romboló, gyerekes és kontrollálatlan,
a szomorúság a gyengeség jele, az öröm jónak tűnik, de ha túl sokáig ülsz mosolyogva a
munkahelyeden, akkor könnyen gyanús lehetsz, és megkérdezhetik, hogy van-e elég munkád.
Őszintén kimutatni az érzéseinket tehát még a mai napig nem mindig elfogadott.
 
(Még mindig) nehéz
Vajon hányszor használunk olyan közvetett módszereket a bennünk lévő üzenetek továbbadására,
mint a célzások, kifogások, szarkazmus vagy harag? Amikor valójában a mondandónk igazi értelme
rejtve marad. Olyan helyzet is előfordulhat, amikor azt halljuk a másiktól: „én csak őszinte voltam!” –
mindezt egy kíméletlen, durva megjegyzés után. Vagyis az sem mindegy, hogy hogyan vagyunk
őszinték!
 
Hogyan érdemes?
Az érzések őszinte kifejezése nem azt jelenti, hogy másokra zúdítjuk a terheinket. Ennek
elkerülésében segíthet, ha az üzenetünk megfogalmazásában nem a másikat címkézzük. Vagyis nem
azt mondjuk, hogy „te ilyen érzést keltesz bennem…”, hanem, hogy „én úgy érzem…”. Különbség van
a „felmérgesítesz” és „mérges vagyok” megjegyzések között is.
 
Ahhoz, hogy tudasd másokkal, mit szeretnél és mit nem, fontos az érzések felismerése, ahogyan
említettük is, és ezek egyértelmű, egyenes közlésmódja. Ha nem vagy biztos abban, mit is érzel, kérj
időt, hogy tisztázni tudd magadban, legyen időd átgondolni, közelebb kerülni önmagadhoz, akár a
testi érzeteiden keresztül (görcsös gyomor, befeszült izomzat).
 
Alkalmazhatjuk a „visszatérhetnénk erre később?”, „ne haragudj, kicsit később beszéljünk róla, még
nem tudom” – jellegű mondatokat ahhoz, hogy időt nyerjünk. Ha pedig úgy döntünk, szakmai
segítséget is kérhetünk, hiszen az önismeret sokat segíthet az érzéseink, vágyaink, szükségleteink
tisztázásában.