Iggy Pop újra vadul 2023-ban az Every Loser-rel

Iggy Pop újra vadul 2023-ban az Every Loser-rel

“I’m in a frenzy!” - üvölti a 75 éves Iggy Pop a “Frenzy”-ben, az Every Loser első dalában. Az általában félmeztelenül színpadra álló Iggy új albumának biztosan örülnek a rajongók, hiszen már egy ideje nem adott ki ilyen vad és intenzív szólóalbumot.
 
A 2009-es Préliminairies és a 2012-es Après egy sokkal földhöz ragadtabb énébe engedett be minket. Utóbbit teljesen, előbbit részben franciául írta. 
A XXI. század első évtizedét a belső démonai kiűzésével és a Detroit-i garázsbandája, a Stooges újraélesztésével töltötte. Ám amikor 2014-ben ő maradt az utolsó eredeti Stooges tag (bármennyire is lehetetlennek tűnt 40 évvel ezelőtt), úgy tűnt, hogy elege lett a rocksztárságból a 2016-os Post Pop Depression lemezen és szinte teljesen átalakult egy kanapén nyugizó öregemberré a 2019-es Free-n. Vajon teljesen kimerült a rock első és legnagyobb punkja?
 
 
Visszatérve, azt kell mondjam, hogy a karrierje egy teljesen abszurd és váratlan változásst hozott. Úgy néz ki, lapot húzott 19-re és be is jött! Az Every Loseren Iggy egész életművének legrockosabb dalait hallhatjuk, pont úgy, ahogyan azt tőle régebbről megszokhattuk: pofátlanul arcba mászó rockot, durva vonalas balladákat és a szövegek… magukért beszélnek! Iggy szövegei mindig az egyszerűség jegyében íródtak, direkt lecsupaszított jelentésükkel egyszerre humorosak és keltik az igazi nagymenő életérzését. Egy másik életben biztosan az egyik legjobb beszédíró lett volna!
 
 
A lemezről számos dal a Stooges-ra emlékeztet. A “frenzy” wah pedál-használata abszolút Ron Asheton-tól származtatható hangzás, míg a “Modern Day Ripoff” bevezetője majdnem a Stooges klasszikus “TV Eye”-t idézi.
 
Szomorkodós hangulat érkezik a - bár az előbb szomorkodósnak írtam, de ne legyenek kétségeink durvasága felől sem - “New Atlantis”nál, ami a már rég tulajdonában lévő Miami-i otthonáról szól. Így szólítja a dalban: “a beautiful whore of a city” (a város csodálatos szajhája). Vannak, akik azzal heccelik az öreget, hogy a megyéből ki se tette a lábát évtizedek óta, de talán idegen házakról nehezebb is lenne ilyen fasza dalokat írni!
 
Egy igazi amcsi drogokhoz szóló ballada is helyet kapott a lemezen “Strung Out Johnny” címmel, amiben elmondja hogy Isten narkóssá tette, de a Sátán megmondta előre (“God made me a junkie, but Satan told me so”), aztán itt a “Morning Show”, ami a szöges ellentéte az előző dalnak, egyszerűen gyönyörű dal lett és az előző “narkós” este után mi más is jöhetne egy koncepciózus lemezen, mint az, hogy össze kell szedni magunkat, akkor is, ha teljes káosz van a fejünkben: “It’s gonna hurt, I know, Gotta do the morning show” (Fájni fog, tudom, (de) meg kell csinálni a "reggeli show"t). 
 
 
A lemezen ügyködő producer Andrew Watt volt, aki korunk egyik legkiemelkedőbb pop és rock zenei producere, nem csak a legutóbbi Eddie Vedder és Ozzy Osbourne albumokat, hanem Justin Bieber és Miley Cyrus lemezeit is felügyelte. Watt zenei katolicizmusa jól jön egy olyan lemezen, amelyen például egy hardcore-abb elemeket is tartalmazó “Neo Punk” kapott helyet és Pop bácsi drámai hangszínváltásokkal üzemel a “The Regency”-ben, ahol az ördög újból megjelenik előtte (“Satan is hiring/But Satan is tiring” - A Sátán embert venne fel, de fáradt már). 

 
 
Úgy veszem talán még maradt démon Iggy Popban, de melyikőnkben nincs?
 
 
Az ’Every Loser’ borítója egy eredeti műalkotás, amelyet a világhírű kortárs képzőművész, Raymond Pettibon készített. Pettibon a ’70-es évek végén robbant be, és olyan előadók számára tervezett jellegzetes, képregényszerű rajzokat, mint a Sonic Youth és a Black Flag. Pettibon munkáit széles körben kiállították az Egyesült Államokban és szerte a világon, beleértve a New York-i High Line Billboardban és a Tel Aviv-i Művészeti Múzeumban. 
Az új album bakeliten és kétféle CD-n is elérhető. A zenei anyag továbbá a legendás fanzine, a PUNK Magazine exkluzív Iggy-számát kínálja, amely többek közt egy Flea által készített interjút is tartalmaz Iggyvel.
 
Ha CD-n hallgattok kocsiban, magnón, ITT, ha pedig a klasszik vonalas vinyl-fanok vagytok, akkor ITT csapjatok le a lemezekre!