„Az eddigi legjobb albumot raktuk össze a 2004-es Engedd belém óta”
Interjú: RÓMEÓ VÉRZIK
Friss klip, új lemez, 25 év – a RÓMEÓ VÉRZIK énekes-basszusgitárosa, Kovács Koppány mesél.
Interjú: Császár Gergő
.jpeg)
Az új klipetek olyan friss, hogy még meleg. Milyen volt a forgatás? Mi volt a koncepciótok? Milyen volt Indiánnal dolgozni?
A március óta tartó szürreális helyzet mindenkit a földre küldött, nem csak a zenekarokat, de a velük dolgozó technikai stábokat, menedzsereket, szinte mindenkit a szakmában. Így alakult ez a különleges klip, egy kis zeneiparon belüli egymást segítésképpen: a kiskunhalasi Hungarian Stage Rentallal hosszú évek óta jóban vagyunk, az ő ötletük volt az egész. Felhozták, hogy ha már úgyis otthon ragadtak, mert nincsenek fesztiválok, akkor építenének nekünk egy futurisztikus színpadot egy közeli hangár tetejére, mi meg hozzunk össze egy élő koncertet fent, 8 méter magasban. De úgy gondoltuk, ebből a vírusos, közönség nélküli buliból már van éppen elég, szóval legyen inkább ez a kis zenélés egy klip az egyik új dalunkra. Egy nagyon menő, igazi hollywoodi hangulatú videót szerettünk volna, ezért kerestük meg Indiánt, aki körülbelül 10 perc beszélgetés után már tudta is, hogy mit szeretnénk kihozni a nótából. Persze amikor megérkezett a helyszínre, azért neki is tátva maradt a szája...
A klipes dal (No Future) az új lemez előfutára. Hasonló, odamondósabb, borúsabb hangulatra lehet számítani majd az egész albumon? Milyen lesz az új anyag?
Odamondós, pörgős igen, de semmiképpen sem nevezném borongósnak. Sokkal inkább hűen a címéhez, ami SZŰK A TÉR lesz, pontosan arról szól, hogy a mai napig ki akarunk törni, nem kedveljük a korlátokat. A lázadásra fektettük a hangsúlyt, ez egy ízig-vérig rock ’n roll lemez lesz. Nagyon várom már, hogy végre a közönség is hallhassa a trackeket, kíváncsi vagyok a visszajelzésükre, mert úgy érzem, az eddigi legjobb albumot raktuk össze a 2004-es Engedd belém óta.
Ez lesz az első lemez Ákossal. Hogyan vette a zeneírásos és stúdiós „akadályokat”?
Hatalmas csapatjátékos! Imádom őt, és jó látni, hogy egyre jobban alakul mellettünk a stílusa. Amikor jött, egy igazi, betöretlen kiscsikó volt, de az elmúlt időszakban bebizonyította, hogy tökéletesen tudja, mikor kell előrelépni és állni a sarat, és mikor kell kettőt hátrálni, mert a zenekar érdeke éppen ezt kívánja. Nagyon nagy barátom lett, sőt az egyik legjobb – őt hívom, ha valamiben nem vagyok biztos a zenekari dolgokkal kapcsolatban. És Ricsivel is megtalálta a közös nevezőt: itt nincs rivalizálás, csapatjáték van!
Mennyire befolyásolta a vírushelyzet az új dalok alakulását?
Március közepén robbant be Európába a baj, mi pedig áprilisban, a karantén alatt kezdtük el a stúdiómunkát, ami végül június közepéig tartott. Ebből a szempontból nekünk inspiráló volt ez a kis csend, mondtam is a többieknek, soha ilyen nyugodtan nem dolgoztunk még lemezen. Ráadásul itt lehettünk Szlovákiában, Galántán – ha Magyarországon lett volna lefoglalva stúdió, azért bajban lettünk volna.
Az idei kaotikus év mennyire húzta keresztül a 25 éves jubileumi terveiteket? Mivel készültök az őszi/téli időszakra?
A tavaszt lerombolta, a nyarunkat felforgatta és megtépázta, de remélem, ősszel már kegyelmez nekünk a sors. Mert ha belegondolok, hogy az idei évben majd 70 koncertünk lett volna, és még ha minden jól is megy, ősszel és télen akkor is csak maximum 25 marad meg ebből, akkor erőteljesen lefelé görbül a szám. De közben meg vigasztalódunk is, mert kijöttünk egy rohadt jó klippel, október 15-én pedig érkezik az új nagylemez, amit eszeveszetten várunk. Kell ennél több? Ja, igen, koncert!
