„A természetesség, a személyesség volt az elsődleges szempont”

„A természetesség, a személyesség volt az elsődleges szempont”

Jobbágy Bence / A Bence Kalandjai

A Bence kalandjai a Murielből és a Kodachrome-ból ismert Jobbágy Bence új zenei projektje, amelynek őszinte, akusztikus dalai az elmúlt két év kalandos történéseit dolgozzák fel az életéből. A felvételeket nagyban alakította a Covid-helyzet, de talán pont ez kellett ahhoz, hogy a Tengerek dalai mind nagyon természetesen, közvetlenül szólnak. Bár A Bence kalandjai csak tavaly alakult, a zenekar máris bekerült az NKA Induló Zenekaros Programjának támogatottjai közé és debütáló lemezük is megszületett Tengerek címen. Bence a dalokat élőben egyedül, illetve Restás Gergő és Bognár Marci társaságában adja elő, nagy teret adva a játékos megoldásoknak. A közvetlenség nem csak a Tengereken szereplő 11 számot jellemzi, hanem végül a felvételek módját is: Bence minden szólamot egy mikrofonnal vett fel és csak egyszer játszotta és énekelte el a dalokat.
 
Interjú: Császár Gergő
Fotó: Kleb Zsófi
 

Mióta érlelődött benned a gondolat, hogy szólólemezt készíts?

Gyerekkoromtól úgy képzeltem, hogy majd menő gitáros leszek a zenekaromban, mint Kispál András vagy John Frusciante. Mindent ennek rendeltem alá, elég jól is ment, most mégis úgy néz ki, hogy ez az énekes-dalszerzősdi az én utam. Nem erre hajtottam, de kifejezetten jól érzem benne magam.

Hogyan álltál neki? Volt egy előre meghatározott terved, vagy a dalok egyszer csak összeálltak egy albummá?

Meg akartam mutatni néhány régebbi dalt is, ami fontos volt nekem azon az úton, amin ide jutottam. Így került a lemezre a Szívpor, ami az első zenekarom, a DeViszont egyik száma volt, a Nemjónak jó, amihez az első duó-koncertünk Adriánnal (Méhes Adrián, a Muriel énekese – a szerk.) és a sikerén felbuzdulva alapított Kodachrome nevű formációnk kötődik, és a Forradalmár is, ami pedig tisztelgés a legkedvencebb zenekarom előtt. Próbáltam úgy kiválasztani és sorba rendezni őket, hogy minden dalon át tudjam fűzni azt az érzelmi szálat, ami végigfut a lemezen.

Mennyire könnyen tudod elválasztani, hogy egy adott motívum, szöveg vagy akár egy egész szám zenekaros legyen vagy szóló?

A Tengereken még nem teljesen tudtam túllépni azon, hogy kapásból zenekaros hangzásban gondolkodjak. Időközben voltak önálló koncertjeim, ahol kiderült, hogy a dalok egy gitárral is jól kell működjenek, szóval nehezen lett meg az arany középút. Addig-addig demózgattam és variáltam a megszólalást próbákon, míg meg nem született a metódus: a kész dalokat hangszereljük meg utólag, így nem kell az ötleteket szétválasztanom, sem átalakítanom.

Hogyan és kivel születtek a felvételek?

Az oroszlánrészét itthon vettem fel, mert a stúdiózásunkat elvágta a tavaszi karantén. Megszerettem ezt a hálószoba-hangulatot, így aztán én is kevertem a lemezt, a masztert pedig Tom Waltz készítette.

Milyen hatással volt rád, rátok a vírushelyzet?

Ez a helyzet mindenkinek rossz, nem is akarok panaszkodni emiatt. Próbáljuk a legtöbbet megvalósítani abból, amit elterveztünk és közben alig várjuk, hogy újra koncertezhessünk, mert anélkül nem élet az élet.

Ez a „1mic/1take” munkamódszer izgalmas terep számodra?

Évekig dolgoztam stúdióban az üveg mindkét oldalán. Azt tapasztaltam, hogy az első feljátszás mindig ad valami megismételhetetlen pluszt, viszont jellemzően vannak benne kisebb „hibák” is. Lehet mérlegelni, hogy mi a fontosabb, nekem most a természetesség, a személyesség volt az elsődleges szempont. És a karakter. Ha az ember mindent csak egy mikrofonnal rögzít, beszűkülnek a lehetőségek. Felvétel közben kell végleges döntéseket hozni, nem az utómunkára kerül a hangsúly. Ez jó hatással volt a kreativitásomra.

Saját dalok estében hajlamos az ember túlírni és túlgondolni a témákat. Mennyire tudtad elengedni a számokat?

Nagy sokára, de el tudtam, csak előbb mindent ki kellett próbálnom. Vicces, de eleinte loop-alapú elektronikus zenében gondolkodtam. Sok-sok kísérletezés és vargabetű eredménye az albumon hallható letisztultság.

Mennyire határoztad meg a többieknek, hogy mit szeretnél hallani majd a végén?

Tudtam, hogy mit akarok hallani, de közben próbáltam nekik is teret hagyni arra, hogy kibontakozhassanak. Ezt nehéz volt összeegyeztetni. Szerepelnek markáns ötleteik, mint például Marci (Bognár Marci, Bence zenésztársa – a szerk.) fuvolamotívuma az Álmodóban, de alapvetően az én elképzeléseim dominálnak.

Hogyan zajlott a hangszerelés? Spontán ötletek születtek a stúdióban, vagy határozott ötletekkel ültetek neki?

Javarészt már a próbákon összeraktuk, mert a teljes anyagot játszottuk már élőben is. Gergő (Restás Gergő, Bence zenésztársa – a szerk.) zseniális dobolását tudom felidézni a Szerelemben, ami újnak hatott, meg talán az ütőgardont a Légüresben, ami ahhoz képest, hogy azzal kezdődik a lemez, az egyik utolsó szólamként került fel.

Nagyon illik a borító a zenéhez, kinek a munkája?

Rumi Zsófi készítette, én is nagyon szeretem! Nem is merek semmit hozzáfűzni, mert csak elrontom.

Ha továbbra is marad ez a helyzet, a lemezbemutató elmarad, vagy lesz valami alternatív megoldás (az internet segítségével)?

Ebben még nem jutottunk dűlőre. De ha találunk valami jó lehetőséget, vagy mi meg tudjuk oldani, hogy tényleg jó minőségben közvetítsük a koncertet, akkor miért is ne?