„Kivonnám a vállalati pénzeket a politikából” – Anti-Flag-interjú

„Kivonnám a vállalati pénzeket a politikából” – Anti-Flag-interjú

Augusztus 22-én a Dürer Kertben játszik az Anti-Flag. A pittsburghi punkcsapat kifejezetten fülbemászó dalai mindig fajsúlyos témákat feszegetnek, többek között erről beszélgettünk Chris Barker, azaz Chris #2 basszusgitáros-énekessel.

Nem mondhatni, hogy a jelenlegi világpolitika ne nyújtana elég inspirációt számotokra egy igazán dühös, új album megírására. Mit gondolsz erről?
 
Ez kétségtelenül igaz. A világ minden eddiginél jobban igényli az olyan lemezeket, melyek központi témája az empátia és a pozitivitás. Melyek arra ösztönzik a közösségeket, hogy fogjanak össze és álljanak ki magukért, és azokért, akiknek nincs lehetőségük hallatni a hangjukat. Egy hozzánk hasonló zenekar fontos küldetése, hogy felrázza ezeket a tömegeket, hogy a zenénken és a szövegeinken keresztül mi is részesei legyünk ennek a folyamatnak.
 
A korai 2000-es években megannyi óriási háborúellenes punklemez készült, pl. a War On Errorism a NOFX-től, a The Empire Strikes First a Bad Religiontől vagy épp a The Terror State tőletek. A késői 2010-es években visszaköszönhet ez az időszak?
 
A zenei műfaj a cél szempontjából teljesen mindegy, sőt, a művészeti ágazat is. A lényeg, hogy segítsen az elnyomott rétegeken, és erősítse az emberekben a társadalmi tudatosságot. Küzdjön az igazságosságért és az egyenlőségért, teljesen mindegy, hogy punk rockról vagy bármi másról van szó. Azt hiszem, ezekben az ingatag időkben az emberek sokkal inkább vevők a politikai tartalmú zenékre, így azon zenekarok is hajlamosabbak hasonló témák felé fordulni, akik korábban nem politizáltak. És ez teljesen rendben van. Számunkra viszont tökmindegy, hogy hívják az elnököt, minket mindig ezek a témák fognak foglalkoztatni, függetlenül attól, hogy érdekli-e a hallgatóságot vagy sem.
 
Az American Spring (amerikai tavasz) lemezcím – hasonlóan az arab tavaszhoz – egy metafora volt, mely az amerikai nép ébredésére utalt. Nem volt ez a cím kissé naiv vagy elhamarkodott? Már, ha a 2016-os amerikai választások végeredményét nézzük.
 
Egyáltalán nem, ugyanis megtörtént a címben foglalt ébredés. Bernie Sandersnek fiatalok tömegeit sikerült az általa képviselt eszmeiség mellé állítani. Ezzel együtt Trump is megtalálta a maga bázisát az ultrajobbos, rasszista, homofób és iszlámellenes emberekben. És pontosan erről szólt a 2015-ös lemezünk. Obama hatalomra kerülésével abban reménykedtünk, hogy véget érnek a dróntámadások, a környezet pusztítása és a kormány kapcsolata a chicagói bankokkal. Ám mindennek a szöges ellentéte történt. Ez a fajta status quo 2016-tal véget ért. A mi feladatunk azonban nem: tovább kell küzdenünk a társadalmi és gazdasági igazságosságért.
 
Ha szuperhatalmad lenne, mit változtatnál meg elsőként a világban?
 
Az utolsó centig kivonnám a vállalati pénzeket a politikából.
 
Köztudott, hogy Tom Morellóval jó barátságban vagytok. Egykori zenésztársát, Chris Cornellt is ismertétek személyesen?
 
Csak az Audioslave-en keresztül. Találkoztunk vele párszor, nagyon jó fej volt velünk. Mindig szomorú, ha elmegy valaki, aki ennyire megérintette az embereket.
 
A Szigeten mindig hatalmas koncerteket játszottatok. Emlékszel ezekre a bulikra?
 
Naná, mindegyik szigetes koncertünk állat volt! Kiváltképp, amikor a nagyszínpadon időpontot kellett cserélnünk a Roots zenekarral, és részben az ő gyilkos felszerelésükön játszhattunk.
 
Minden idők legjobb rockslágere?
 
Huhh, ez az eddigi legkeményebb kérdés. Talán a Lithium a Nirvanától. De imádom a Beatlest, a Foo Fighters, a Pixiest, a Rise Againstet, a Billy Talentet… annyi király rockbanda van! Ezek közül bármi jöhet!