Lakossági underground KISAVAS módra

Ennek ellenére nem meglepő, ha nem cseng ismerősen a név, a Papp Dénes vezette, jelenleg trió felállású zenekar nem kapkod a „befutásért”, hagyják, hadd menjen minden a maga útján. Mi készülő lemezük kapcsán gondoltuk, hogy meginterjúvoljuk őket. 

 

 

Papp Dénes: Aki voltam, leszek is, de aki vagyok, nem voltam mindig, tartja egy kínai mondás. Valamiért az a történet jut eszembe, amikor Ongán játszottunk a Péli Kocsmában. A néhai DeViszont zenekar is föllépett aznap este, és a doboknál nem Tálas Áron ült, ahogy számítottam rá, hanem egy csendes, kölyökképű srác, aki egy fekete John Coltrane pólóban óriásit dobolt. Miután a szomszédos focipályán néhányan futottunk egy kört az éjszakában, megtudtam, hogy a dobost Czirják Tamásnak hívják. Pár szót beszéltünk is, nagyon nyugodt volt, ami nekem tetszett. Aztán az élet úgy hozta, hogy mostanában olykor van alkalmunk együtt zenélni, és ennek nagyon örülök.

 

 

Szilágyi Levente: Ennél a kérdésnél rögtön fel is csillan a szemem, hiszen a lemez címe, ami igaziból az akkori egész életérzést is fémjelzi, az én fejemből pattant ki. Ez lassan egy évtizede volt, de a mai napig érkeznek különböző tetszésnyilvánítások a Lakossági underground kapcsán, és ezért kezd az az érzésem lenni, hogy sikerült ezzel a szóösszetétellel valami maradandót alkotnom – az önirónia egy hangzóinterjúban talán épp kellő mértékben lenne kihallható abból, ahogy ezt kimondom. Egyébként a cím mögött valódi fizikai formát is öltő első lemezünk bújik meg, az első lemezkészítés minden izgalmával, nehézségével és hatalmas diadalérzetével együtt. Mindent egybevéve, ez a lemez egy korszak lezárását is jelentette és egyben természetesen egy újabb kezdetét.

 

 

Papp Dénes: Valóban kerültek ki akusztikus koncertfelvételek újabb szerzeményekből. Ám ezeket a dalokat ízlelgetjük még, és a koncertek erre a legjobb alkalmak. Legyen az hangos vagy csendes. Nem sietünk. Tamás szavával élve, érleljük őket. A tervezett rögzítést egyszerre följátszva gondoltuk el, azt hiszem, ez most egy lényeges szempont számunkra.

 

 

Papp Dénes: Ez a cím álomból ébredve ötlött föl bennem, kissé mágikus módon, miután följegyeztem egy lapra, vissza tudtam aludni. Fura cím, kétségtelen, hiszen a feledés természetes, olykor nagyon áldásos dolog és pont ezért egészséges is. Egyébként ez az írás is része annak az elbeszéléskötetnek, mely hamarosan megjelenik a Magyar Napló gondozásában, címe Csóva. Nagyjából tizenöt év kisprózai munkáinak válogatott gyűjteménye lesz ez a kis könyvecske. És igen, tervben van egy regény, de erről egyelőre nem mondanék többet.

 

 

Szilágyi Levente: A zenekart és a közös zenélést nagyon szeretjük. És ez talán elég is. Én személy szerint nagyon hamar rájöttem, hogy a „népszerűsödéssel” járó rengeteg felesleges kör, helyzet egyáltalán nem hiányzik az életemből. Ellentmondásnak tűnhet, hogy zenei előadóként egyre inkább szinte élből elutasítom az önreklámozást, vagy úgymond „like-vadászatot”, de valóban úgy gondolom, hogy ha a zenénk el kell jusson bárhova is, akkor el fog, de azt nem szeretném, hogy a marketingtevékenységünknek legyen ez köszönhető. Ez sok hír, termék, kapcsán ma is működik a közösségi médiában, de az internet előtt végképp az volt az érzés, hogy ami igazán érdemes rá, azt megismerik az emberek. Elsősorban azzal szeretnék foglalkozni, hogy önmagától érdemes legyen rá a zenénk, és ha soha sem lesz az, akkor is boldog leszek, hiszen mi hozzuk létre. Szóval a KISAVAS jövőjét én ezek mellett a gondolatok mellett tudom elképzelni. Nem akarom senki torkán lenyomni a dalainkat, akinek valóban örömet okoznak, azok mindig meg fogják találni őket.