„Lehet, hogy már jövőre érkezik a harmadik nagylemez”
Platon Karataev interjú
fotó: Vadas Géza, Wertán Botond
Sötét szobákból felszálló dalok, paradoxonok közötti őrlődés, a szabadság fojtogató ereje, lassú, intuitív építkezés és az elfogadó természet könnyed boldogsága:
vagyis június 5-én érkezett az Atoms, a Platon Karataev második nagylemeze.
Az új anyagról és az utóbbi időszak tapasztalatairól Balla Gergővel és Czakó-Kuraly Sebestyénnel értekeztünk.
Szabó Anna
2017-ben jelent meg a legutóbbi – és egyben legelső – nagylemezetek, azaz 3 évet váratott magára a második, időközben pedig több single-t is kiadtatok. Tudatos volt ez az építkezés, vagy csak egész egyszerűen most lettetek kész, most érett be az LP?
B.G.: Tavaly ősszel szerettük volna kihozni a lemezt, de egy kicsit megcsúsztunk vele. Jót tett az anyagnak az a pár plusz hónap, nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel. Mi is tudjuk, hogy túl sok idő telt el a két nagylemez között, de már egy éve azért szivárognak a single-k az új anyagról, így ez kicsit talán enyhítheti ezt az érzést. Mindenesetre reméljük, hogy a következő albumra nem kell majd ennyit várni, lehet, hogy már jövőre érkezik a harmadik nagylemez!
Az előző lemez címe (For Her) igen beszédes az inspirációját tekintve, az Atoms közel sem ennyire magától értetődő. Mi minden áll az új anyag születése mögött? Milyen témákat dolgoz fel?
B.G.: A For Her párkapcsolati tematikájától elmozdulva ez a lemez sokkal inkább egzisztenciális kérdéseket feszeget, és az egyénen túlmutató dolgokat is kutatja, minden a megkérdőjelezéséről szól. Egy véget nem érő birkózás a transzcendenssel, bolyongás az egyenes labirintusban. Az Atoms LP kicsinységünkről és magárahagyottságunkról, a választási lehetőség terhéről és a szabadság bénító erejéről szól, a lemezt végigköveti egy kettősség, a paradoxonok közötti őrlődés.
Ha össze kellene hasonlítanotok a két nagylemezt, és kiemelni a három legnagyobb különbséget közöttük, melyek lennének ezek?
Cz-K.S.: Az első akkor legyen az, amit Gergő az előző válaszra felelt, azaz a szövegvilág. Ez mindenképpen markáns különbség. A második az, hogy letettük az akusztikus gitárokat, legalábbis ezen a lemezen nem dolgoztunk velük. A harmadik, amit mondanék, az egy kevésbé kézzelfogható dolog, és ezt talán csak mi érezzük igazán, ez pedig az, hogy szerintem sokkal érettebb és megfontoltabb módon építkeztünk a dalokkal kapcsolatban, minden hangszeren. Természetesen emellett a dalötletek és a témák továbbra is intuitív módon születtek és mélyen gyökereznek.
Melyik az a dal az új LP-ről, amit a leginkább szeretnétek már közönség előtt játszani, és miért?
B.G.: Az új lemez dalainak nagy részét már régebb óta játsszuk élőben, így most az Apheliont választanám, amit eddig csak néhány alkalommal adtunk elő koncerten. Nagy ívet jár be ez a dal, az egyik kedvencem az új lemezről, szerintem élőben is jól fog rezonálni majd a közönséggel.
Cz-K.S.: Én a Bitter Stepset mondanám. Azt eddig csak egyetlenegyszer játszottuk el élőben. Nem is volt még az igazi. Ha kidolgozzuk a koncertverzióját, az szerintem nagyon letaglózó lesz.
Vannak olyan apró finomságok, elvarratlan szálak a lemezen, amin szívesen változtatnátok most, ha még megtehetnétek? Vagy minden a helyén van, pontosan olyan lett, amilyet szerettetek volna?
Cz-K.S.: Én nagy örömmel mondom most azt, hogy nem változtatnék már semmit, mivel a For Her kapcsán sok dolog maradt bennünk, amit azóta is bánunk. Szerintem ezzel a lemezzel kapcsolatban kevés dolgot fogunk kritizálni majd pár év távlatából is.
B.G.: Mivel ősszel elengedtük a magunkra helyezett nyomást és lazítottunk a határidőn, elég sok terünk maradt még tökéletesíteni a felvételeket. Én nagyon elégedett vagyok az anyaggal, és szerintem hangzásban nagy előrelépés az első lemezhez képest. Fontos kiemelni Zwickl Ábel producer-hangmérnök munkáját, aki nélkül ezt biztos nem mondhatnánk el.
Hogyan néznek ki nálatok a dalíró sessionök?
Cz-K.S.: Konkrét dalíró sessionök nincsenek, szinte minden dalnál máshogy dolgozunk. Ami közös bennük, az egy első gitártéma megszületése, ami általában Gergő, vagy az én sötét szobámban tör elő. Innentől kezdve nagy a szórás. Van, amikor szinte teljes dalötletek születnek meg egyedül, van, hogy belenyúlunk egymás riffjeibe, illetve hozzárakunk sajátokat. Az énekek megírása ugyanígy teljesen változó. Ezek után a már picit kidolgozottabb verzióval igyekszünk a ritmusszekció elé állni, akik megírják a saját részüket, majd közösen összegyúrjuk egy egésszé a dolgokat. A dalszerzési folyamat közben Gergő megírja és készre faragja a dalszövegeket.
A neveteket egy irodalmi karakterről kaptátok, aki a pillanatnak él, az ösztöneire hagyatkozik és alapvetően egy boldog figura. Ez egy picit ellentétben áll az elgondolkodtató, olykor egészen melankolikus dalaitokkal. Vagy ti egyébként ilyen srácok vagytok? Esetleg az új lemez inkább ilyen hangulatban született?
B.G.: Én nem látok ellentmondást abban, hogy Platon Karatajev jelen van a pillanatban, de a zenénk mélyre merül, sőt. Sokszor a kettő kéz a kézben jár egymással. Amellett, hogy egy boldog figura, én inkább azt emelném ki, hogy nagyon elfogadó – és ebből fakad a boldogsága. Elfogadja az élethelyzetét és a körülményeket, nem azokon a dolgokon bosszankodik, amire nem lehet hatással, hanem inkább azt nézi, ami belül van, a saját magját kutatja. Úgy érzem, az utóbbi időben én is sokat léptem ebben előre. Amúgy nyugodt, derűs emberek vagyunk az életben, de úgy látszik a melankolikus, nehezebb dolgok hamarabb csatornázódnak mindkettőnknél az alkotófolyamat során.
És ha már hangulat: ti hogyan álltatok hozzá az utóbbi hetekhez?
B.G.: Év elején voltam egy kéthónapos ázsiai túrán, ott annyi inger ért, hogy jó is volt egy kicsit otthon lenni a négy fal között. Rengeteg új dalt írtunk a karanténban, emellett elkezdtem zongorázni tanulni és elmélyülni a zeneelméletben. Sok nagyon jó könyvet olvastam, csinálunk is egy könyvklubot Platon Instagramon. Összességében egy nagyon szép időszak ez számomra. Persze nagyon hiányoznak a koncertek, elmaradt a telt házas lemezbemutatónk és rengeteg fesztiválfellépés, de ahogy egy korábbi kérdésnél is megfogalmaztam, nem azokra a dolgokra szeretnék fókuszálni, amire nem lehetek hatással.
Cz-K.S.: Én egy rövidebb amerikai útról értem haza, így némileg rám is igaz az, amit Gergő megfogalmaz. Normál esetben elég sok koncertre járok, élénk társasági életet élek, szinte folyton emberek között vagyok. Ennek a teljes eltűnése hatalmas kreatív energiák felszabadulását, valamint néhány borúsabb órát eredményezett. Hosszú távon biztosan egy hasznos időszakként fogok erre visszatekinteni, mert én is rengeteget tanulok. Leginkább az elektronikus zenében merültem el, de én is tanulok zongorázni és pótlom a zeneelméleti hiányosságokat. Nagyon sok dalt írunk, írtunk mind a ketten ezekben a hetekben. De ne szépítsük, borzasztóan hiányzik a pezsgő zenei világ és a fellépések.
Van most értelme közeli és távoli jövőre vonatkozó tervekről beszélni? Tudtok-e egyáltalán erről nyilatkozni?
B.G.: Én nagyon örülnék, ha jövőre tényleg kijönne a harmadik Platon-lemez, amin már lesznek magyar dalok is! Amúgy nem egyszerű így tervezni, főleg a külföldi koncerteket, jövőre lenne német, francia, lengyel és osztrák turné is, emellett több showcase fesztivál is lóg a levegőben. Van több forgatókönyv is, amire igyekszünk felkészülni, és majd meglátjuk. Remélem, sokat leszünk úton és minél több országban minél több koncertet adhatunk!
Cz-K.S.: Gyakorlatilag semmi más nincs most a kezünkben, csak nagyon szép képek a mielőbb remélt – biztonságos – visszatérésről, valamint jó néhány kidolgozásra váró dal a harmadik lemezről.