Hidat képezni a két kultúra között

 

 

 

A Madách Színházban műsorra kerül a Rocksuli című musical, ami a Jack Black-es film sztorijára épül, sok gyerekszínésszel és Andrew Lloyd Webber zenéjével (a filmtől eltérően nem régi rockslágerek lesznek benne, hanem Webber által írt rockdalok). A színháznak ez már szokása - tavaly a Szerelmes Shakespeare bemutatója mellé szerveztek Shakespeare-fesztivált -, ez adta a rockfesztivál ötletét is - amíg a Rocksuli című musicalt játsszák, a többi teremben koncertek, beszélgetések, kiállítások lesznek. Több, mint két hónapig gyúrtuk a koncepciót. 

 

 

Az, hogy nem azt a műsort fogják játszani, amit máskor, vagy nem tipikus előadásmódban: főként akusztikus koncertek lesznek, vonósokkal  vagy egyéb extrákkal kiegészülve. Nyilván a színházi közeg megköveteli, hogy egy kicsit nyugisabb, ültetett legyen a koncepció - az ültetett természetesen nem a hangulatra vonatkozik! (nevet) Odaillővé kell tenni a nem annyira odaillőt. Az AWS-nek ez lesz az első akusztikus show-ja, így direkt erre az alkalomra rakták össze a műsort. A Somló Cirqsz mindig más, így mindig exkluzív, a Kiscsillag pedig, habár végig turnézta a fesztiválszezont, egy színházi előadással, az Idáig tudom a történetet-tel érkezik, amit most be tud pótolni, aki korábban lemaradt róla. Müller Péter Sziámi műsorában az a színházi kötődés, hogy sok színész vendéget hívott, de említhetem még a Mörköt vagy a Run Over Dogs-ot is, akik szintén akusztikus felállásban lépnek majd színpadra. 

 

 

Az alapvetés megvolt, csak a részleteken kellett finomítani. Folyamatosan változott a fellépők listája részben amiatt, hogy a fesztiválon csak akusztikus koncertek kerülnek majd megrendezésre, és sok fellépőnek nem volt kész akusztikus műsora - vagy nem volt ideje a fesztiválig összerakni. 

 

 

A Madách Rockfesztivál valahol a kettő között van, az egésznek az alapvetése ez a párhuzam: a színházi közönséget koncertre, a koncertek közönségét színházba csalogatni. A zeneiparban dolgozóknak a színházi világ elsőre távolinak tűnik, és fordítva, de amennyi különbség, annyi hasonlóság is van a két műfajban. A célunk, hogy egy kicsit közelebb hozzuk egymáshoz a kettőt. A Nagyteremből nem tudjuk eltűntetni a székeket, a közönség ülni fog - ez akusztikus koncertek esetén általánosnak mondható. A színházi miliő ad egy elegánsabb környezetet, emelkedettebb hangulatot. 

 

 

Más a hozzáállás, másképp történnek a dolgok - egy koncert sokkal szabadabb, spontánabb tud lenni, mint egy színházi előadás, amit azért próbálnak hónapokig, hogy minden alkalommal nagyjából ugyanaz és ugyanúgy történjen a színpadon.  Egy színházi előadást talán csak a legfanatikusabbak néznek meg többször, míg a zenekarok állandó körforgásban vannak - új album, új turné, amik mind- mind alkalmat teremtenek, hogy újra és újra elmenjünk egy koncertre.

 

 

Ütköztem akadályokba is, de nagyon sok zöld út is nyílt előttem. Ez egy nagyon izgalmas feladat mindenki számára. Zenész oldalról nagyon lelkes volt a fogadtatás, lévén, hogy különleges az alkalom és mégiscsak egy nagy múlttal rendelkező helyszínről van szó. Egy fesztiválos fellépés sem a zenekarnak, sem a szervezőnek nem akkora kihívás, mert kialakult egy fesztivál- rutin, mindenki tudja a dolgát, ráadásul a zenész közegben szinte mindenki ismer mindenkit. Nyilván itt már nem működik ennyire magától minden, kihívást jelentett például összehozni a színpadi technikát és a zenekarok igényeit. Az én feladatom, hogy hidat képezzek a két kultúra között.