„Markánsat kell alkotni, nem újat”

„Markánsat kell alkotni, nem újat”

A Freakin' Disco 2013-ban született a Lánchíd pesti hídfőjénél egy jól sikerült improvizáción felbuzdulva, négy kiforrott stílussal rendelkező, más zenekarokban vagy szólóban is sikeres zenész találkozásából. 

Elektronikus hangzás valódi hangszerekkel - folyamatosan alakuló, igazi kísérletező zene, amit nem csak a közönség, hanem még maguk a zenészek is fejtegetnek. Szeptember 5-én a Kobuci Kertben.
 
Négy éves fennállásotok alatt kiforrott egy sajátos, itthon egyedülállónak mondható stílusotok. Elektronikus hangzás valódi hangszerekkel, sok improvizálással. 
 
Ágoston: Az első koncertünk egy impró est volt a Valyo Parton. A számaink nagy része a mai napig közös improvizálásból születik, és az idei nyártól a koncertműsorba is visszahoztuk - a legutóbbi, Malomfesztiválos fellépésünkön például fele-fele arányban volt a „rendes” koncertműsor és a rögtönzés, a Szigeten meg csak improvizáltunk. Az elektronikus zene nagyon hangzáscentrikus. A cél nálunk is egy ilyen egységes hangzás megteremtése. Ami szintén ezt az érzetet hivatott erősíteni, hogy a számok között nem tartunk szünetet, mint egy dj szettben.
 
Gábor: Hangzásban nagyon eltávolodtunk a kezdeti stílusunktól. Eleinte csak abban gondolkodtunk, hogy az adott négy hangszerből – dob, basszusgitár, gitár, szintetizátor - a legtöbbet hozzuk ki, ma már inkább arra játszunk, hogy soha nem hallott hangszíneket tudjunk elővarázsolni belőlük. 
 
Az improvizáció vajon a közönség számára is ugyanakkora élvezettel bír? Felismerik egyáltalán, hogy rögtönzésről van szó? Lehet, hogy ciki, de a Szigetes bulinnekem nagyjából a felénél esett le!
 
Andris: Van egy olyan mondás, hogy „az impró akkor jó, ha olyan, mintha megírt lenne, a megírt akkor jó, ha olyan, mintha impró lenne.” Ez lenne a cél. Az improvizálás nagyon kényelmes abból a szempontból, hogy bármikor tudunk váltani, ha úgy érezzük, hogy az adott szituációban nem működik – benne lenni pedig nagyon izgalmas. Hatalmas szabadságot ad egy zenész kezébe.
 
Ágoston: Ugyanakkor nehéz terep, mert ha szarul játszunk, az sokkal hamarabb kiderül. (nevet) De ha jól, akkor szerintem mindegy, a közönség élvezni fogja.
 
Áron: A Bánkitó Fesztiválra Juhász András barátunk készített egy nagyon különleges vizuált a koncertműsorhoz igazítva. Úgy éreztük – és ezt a közönség is alátámasztotta – ez így egy kerek egész, és vizuál nélkül lehetőleg már nem is akarunk hagyományos koncertet adni. 
 
Andris: Egyébként szeretnénk a jövőben különválasztani a kettőt, egyértelműen jelezni a közönség felé, hogy egyszer „rendes”, másszor kifejezetten imprókoncertre jönnek.
 
Lehet még újat alkotni a zenében, olyat, ami korábban nem volt? Kell egyáltalán?
 
Gábor: Szerintem a „maradandót alkotás” nem feltétlenül „újat alkotás”.  Nem az a célunk, hogy olyat csináljunk, amit eddig még senki, hanem, hogy pontosan megfogalmazzuk a lényegét egy gondolatnak vagy egy érzésnek. Markánsat kell alkotni, történhet ez egy szál gitárral is.
 
Andris: A technológia fejlődésével, az új eszközökkel folyamatosan változik a hangzás is - szerintem újat alkotni leginkább ilyen téren lehet. 
 
Áron: A zene, amit játszunk, mondható újszerűnek: habár az elemei ismertek, de négyünk személyisége, tudása, ízlése nagyon egyedi dolgot ad ki magából. A hangsúly szerintem is a hangzáson van.
 
Ágoston:  A mi négyünk találkozása mindenesetre mindenképpen egyedülálló. Ahogy mi játszunk együtt úgy senki más nem (nevet).
 
Játszottatok Dániában. Ott hogyan fogadták a Freakin Disco-t? Nyitottabb külföldön erre a műfajra a közönség?
 
Gábor: Dániában nagyon pozitív volt a fogadtatás. Látott ott minket egy thai fesztiválszervező - aki egyébként másodállásban elefántpásztor - és meghívta a zenekart játszani Thaiföldre. Ez mondjuk soha sem valósult meg, eleinte azért, mert a tavaszi időszakban nagyon sűrű a teendő az elefántokkal, aztán szépen lassan elengedte a kezünket ez az ember.
 
A „mainstreamebb” hangzású, dalszöveget is használó zenék térnyeréséhez az egyik legnépszerűbb és talán leghatékonyabb felület a rádió. Titeket is hallottalak párszor a Tilos Rádióban. Milyen platformon tud érvényesülni a ti zenétek? Mennyire hátrány a szövegnélküliség?
 
Andris: Szöveg és vokál azért van a számainkban itt- ott, de kétség kívül nincs egy frontember énekes - a mi zenénk ezáltal inkább koncertzene, a rádiók nem annyira szeretik és a közönségnek is szűkebb rétege fogadja be. A showcase fesztiválok 99%-a – amik hatalmas kiugrási lehetőséget jelentenek a zenekaroknak – csak vokális zenére építenek, így ezektől a lehetőségektől sokszor elesünk. Pont a napokban vetődött fel bennünk, hogy készülhetne bizonyos számokból „radio edit”.
 
Ágoston: Még mi is keressük, hogy tud nagyobb közönséghez eljutni a zenénk, nincs meg a tuti recept. De ha te tudsz valamit, szólj! (nevet) Törekszünk arra, hogy egy Freakin Disco koncert komplex audióvizuális élmény legyen, aminek híre megy az emberek között. Én hiszek a személyes találkozás erejében.