„Markánsat kell alkotni, nem újat”

Elektronikus hangzás valódi hangszerekkel - folyamatosan alakuló, igazi kísérletező zene, amit nem csak a közönség, hanem még maguk a zenészek is fejtegetnek. Szeptember 5-én a Kobuci Kertben.

 

 

Ágoston: Az első koncertünk egy impró est volt a Valyo Parton. A számaink nagy része a mai napig közös improvizálásból születik, és az idei nyártól a koncertműsorba is visszahoztuk - a legutóbbi, Malomfesztiválos fellépésünkön például fele-fele arányban volt a „rendes” koncertműsor és a rögtönzés, a Szigeten meg csak improvizáltunk. Az elektronikus zene nagyon hangzáscentrikus. A cél nálunk is egy ilyen egységes hangzás megteremtése. Ami szintén ezt az érzetet hivatott erősíteni, hogy a számok között nem tartunk szünetet, mint egy dj szettben.

 

Gábor: Hangzásban nagyon eltávolodtunk a kezdeti stílusunktól. Eleinte csak abban gondolkodtunk, hogy az adott négy hangszerből – dob, basszusgitár, gitár, szintetizátor - a legtöbbet hozzuk ki, ma már inkább arra játszunk, hogy soha nem hallott hangszíneket tudjunk elővarázsolni belőlük. 

 

 

Andris: Van egy olyan mondás, hogy „az impró akkor jó, ha olyan, mintha megírt lenne, a megírt akkor jó, ha olyan, mintha impró lenne.” Ez lenne a cél. Az improvizálás nagyon kényelmes abból a szempontból, hogy bármikor tudunk váltani, ha úgy érezzük, hogy az adott szituációban nem működik – benne lenni pedig nagyon izgalmas. Hatalmas szabadságot ad egy zenész kezébe.

 

Ágoston: Ugyanakkor nehéz terep, mert ha szarul játszunk, az sokkal hamarabb kiderül. (nevet) De ha jól, akkor szerintem mindegy, a közönség élvezni fogja.

 

Áron: A Bánkitó Fesztiválra Juhász András barátunk készített egy nagyon különleges vizuált a koncertműsorhoz igazítva. Úgy éreztük – és ezt a közönség is alátámasztotta – ez így egy kerek egész, és vizuál nélkül lehetőleg már nem is akarunk hagyományos koncertet adni. 

 

Andris: Egyébként szeretnénk a jövőben különválasztani a kettőt, egyértelműen jelezni a közönség felé, hogy egyszer „rendes”, másszor kifejezetten imprókoncertre jönnek.

 

 

Gábor: Szerintem a „maradandót alkotás” nem feltétlenül „újat alkotás”.  Nem az a célunk, hogy olyat csináljunk, amit eddig még senki, hanem, hogy pontosan megfogalmazzuk a lényegét egy gondolatnak vagy egy érzésnek. Markánsat kell alkotni, történhet ez egy szál gitárral is.

 

Andris: A technológia fejlődésével, az új eszközökkel folyamatosan változik a hangzás is - szerintem újat alkotni leginkább ilyen téren lehet. 

 

Áron: A zene, amit játszunk, mondható újszerűnek: habár az elemei ismertek, de négyünk személyisége, tudása, ízlése nagyon egyedi dolgot ad ki magából. A hangsúly szerintem is a hangzáson van.

 

Ágoston:  A mi négyünk találkozása mindenesetre mindenképpen egyedülálló. Ahogy mi játszunk együtt úgy senki más nem (nevet).

 

 

Gábor: Dániában nagyon pozitív volt a fogadtatás. Látott ott minket egy thai fesztiválszervező - aki egyébként másodállásban elefántpásztor - és meghívta a zenekart játszani Thaiföldre. Ez mondjuk soha sem valósult meg, eleinte azért, mert a tavaszi időszakban nagyon sűrű a teendő az elefántokkal, aztán szépen lassan elengedte a kezünket ez az ember.

 

 

Andris: Szöveg és vokál azért van a számainkban itt- ott, de kétség kívül nincs egy frontember énekes - a mi zenénk ezáltal inkább koncertzene, a rádiók nem annyira szeretik és a közönségnek is szűkebb rétege fogadja be. A showcase fesztiválok 99%-a – amik hatalmas kiugrási lehetőséget jelentenek a zenekaroknak – csak vokális zenére építenek, így ezektől a lehetőségektől sokszor elesünk. Pont a napokban vetődött fel bennünk, hogy készülhetne bizonyos számokból „radio edit”.

 

Ágoston: Még mi is keressük, hogy tud nagyobb közönséghez eljutni a zenénk, nincs meg a tuti recept. De ha te tudsz valamit, szólj! (nevet) Törekszünk arra, hogy egy Freakin Disco koncert komplex audióvizuális élmény legyen, aminek híre megy az emberek között. Én hiszek a személyes találkozás erejében.