"megélések egy fekete-fehér világban" - Ohnody, a dalhoz hozzáfűzött érzéseiről
Megjelent Hegyi Dóri “Ohnody” legújabb dala, benne súlyos saját sztorik és megélések egy fekete-fehér világban. A Kiazaki című számban és a hozzá készült klipben - a már tőle megszokott módon - nem csak kapargatja a felszínt, hanem elmélyül benne, feltárja, majd szimbolikusan egy asztalon felkínálja azt teljes valójában.
Hegyi Dóri mélyen őszinte sorait olvashatjuk változtatás nélkül a dalról, a videóról a hozzá fűződő érzésekről:
"Hasítás: Kezdetleges (primitív) disszociatív mechanizmus, leggyakrabban a tagadással és a projekcióval társul. Célja, hogy leegyszerűsítő módon "feketének vagy fehérnek" lássa a világot azért, hogy elkerülje a helyzetek bonyolultságából származó feszültséget. Ebből fakadóan két részre osztja a környezete pszichológiai tárgyait, azaz környezete személyeit pozitív és negatív szempontok szerint két egymással ellentétes csoportra – pl.: „jók”-ra és „rosszak”-ra. Ezután a pozitív csoportba tartozó személyekben általában megbízik, és ez a biztonság érzetét nyújtja számára, a negatív csoport felé tanúsított bizalmatlanság és óvatos magatartás pedig szintén a biztonságérzetet, így a komfortérzetet szolgálja.
Többször nekifutottam annak, hogy írjak a dalról. Szerintem annyira egyértelmű, hogy nincs mit. Írhatnék persze magyarázatot, amiben pátoszosan rávilágítok arra, hogy milyen az, amit csinálok, de unom és őszintén leszarom. Dühös vagyok. Unom a képmutatást meg a dehumanizáló fekete-fehér gondolkodást. Unom az ön és közveszélyes hedonizmust, ami semmi másról nem szól, csak arról, hogy hogyan ne kelljen semmit érezni. Unom, hogy tárgyiasítjuk magunkat és egymást. Unom a bullshitet. Unom a hazugságokat, amiket hallok magamról; hogy ebben az évben “voltam” nárcisztikus, egoista, obszesszív, üldöző, bántalmazó, őrült, nagyképű picsa, majdnem öngyilkos és Münchausen-szindrómás. Úgy tűnik, hogy ennek a világnak a Happy Meal menüjéhez járó kis műanyagjátékok az irigység, a mocskolódás, a manipuláció, a túlzás, a taposás. Emellett szimbolikus, hogy a sok hülyeség konfettijén keresztül túrva, ugyanebben a dobozban megtaláltam magamat is. Engedjétek meg, hogy kicsit elrugaszkodva ehhez J.K. Rowling bölcsességét idézzem: "Ott nyílok, ahol zárul.”
A dal felváltva szól egy nárcisztikusan abuzív baráti kapcsolódás felbomlása utáni állapotról, elválásról, az elfojtásról, fals feltételezésekről és a szakmán belüli áskálódásról, amiből eddigi életem során talán a legtöbbet és legmélyebben tanultam magamról, a magyar zeneipar árnyoldaláról, az emberi befolyásolhatóságról, hiszékenységről, a fájdalmon keresztül való felszabadulásról, felnőtté érésről és a szeretetről."
A Kiazaki című dal és a Ballagó Dani által hozzá megálmodott videó történet, üzenet, vallomás és egy tükör a hedonizmusnak, a tárgyiasításnak és az elnyomásnak.
A jövőre érkező nagylemezt felvezető dal egy igazi csapatmunka eredménye, Gyarmati Fanny (Flanger Kids), Garay Anna Elza, Doór Mátyás, Kovács Máté (Furakowa) és Dóri dalszerzői és utómunkájával született meg.
A videoklip Ballagó Dani (Drakulaoutoftown) rendezői-operatőri, Iszák Dani szintén operatőri és Ötvös Soma látványtervezői kreativitását dicséri.
Ballagó Dani gondolatai az elkészült anyagról: “Az én szívemhez közel álló részek a táncos tömegjelenetek, illetve a tömegben kivehető emberi reakciók. Az az érzésem, hogy tág intervallumon sikerült megörökíteni különböző érzelmeket a táncosok egymás közötti testi kommunikációján keresztül. Az tetszik a legjobban, hogy így az egyben kezelt tömegben észrevehetővé válik a táncosok egyénisége. Jobban átélhető a így a mondanivaló drámája.”
Az új album várhatóan jövő év elején jelenik meg a Théque Records gondozásában.
A cikk megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
.jpg)
