Megvan a Get Closer Jazz Fest programja

Megvan a Get Closer Jazz Fest programja

A MOM Kult márciusi három napos jazz fesztiváljára már elindult a jegyértékesítés.

Március 24., péntek

 
Az In Line-t, a legsikeresebb magyar jazz-rock együttest 1989-ben alapította Vasvári Pál basszusgitáros és Csepregi Gyula szaxofonos. Több mint 15 lemezt adtak ki, a két állandó tag mellett a jazzélet legnevesebbjei játszottak velük. A zenekarban több fiatal zenész is országosan ismertté vált. Az In Line-nal szerepelt zenészek illusztris névsorában ott volt többek között Szakcsi Lakatos Béla, Kőszegi Imre, Solti János, Borlai Gergő, Nagy János, Birta Miklós és Németh Ferenc. A zenekar a kilencvenes évektől felvételeket készített és koncertezett a híres amerikai vibrafonossal és marimbással, Dave Samuelsszel. 1999-ben jelent meg a Twin Lines Project című kiemelkedő CD, amelyen Samuels mellett Mike Stern, Alex Acuna és Russell Ferrante hallhatók. 2010-ben Dennis Chambers és Dean Brown vendégszereplésével koncerteztek. A magyar jazzélet nagy vesztesége volt, amikor – közel két évvel azután, hogy Csepregit elvitte a betegség – Vasvári Pál 2016 nyarán, 59 éves korában meghalt. Az In Line új inkarnációját fia, Vasvári Márton vezeti, aki 2009-ben csatlakozott a zenekarhoz. A régi tagok közül itt lesz Nagy János, sőt fia, a már több tehetségkutatón bizonyított gitáros is csatlakozott. Koncertprogramjukban új kompozíciók mellett felhangoznak az elmúlt 27 év legsikeresebb számai is.
 
Vasvári Márton – basszusgitár
Nagy János – zongora
Zsemlye Sándor – szaxofon
Szaniszló Richárd – vibrafon, Mallet Kat
Nagy Ábel – gitár
Mogyoró Kornél – percussion
Krecsmáry Zsolt – dob
 
John Scofield – Country For Old Men 
 
John Scofield a modern jazzgitározás meghatározó  alakja, aki új projektjét jellemző öniróniával a Country For Old Men címmel látta el. Ezzel utal arra, hogy hány évtizede van a pályán és arra, hogy az amerikai country zene híres számaiból állította össze műsorát. A hetvenes évek vége óta több mint negyven szóló albumot adott ki eredeti szerzeményeivel és feldolgozásaival, megkapta a Grammy-díjat is. Nagyon sokféle stílusban alkotott, de kemény, rockos gitárhangja és dallamainak gazdagsága felismerhetővé, sőt az egész világon népszerűvé tették,  Magyarországon is már több nagysikerű koncertet adott. Teljes természetességgel készített felvételeket bebop, blues, jazz-funk, Hammond-orgonás trió, akusztikus kamarajazz és nagyzenekari felállással. Évenként körülbelül kétszáz estéje foglalt, ugyanis ilyen sokat koncertezik szerte a világon.
 
Új projektjén régi álmát valósítja meg, amikor tiszteletteljesen feldolgozza Hank Williams, Patti Page, Shania Twain és mások számait, átteszi őket jazz felfogásba és improvizál rájuk. A kvartettben Sullivan Fortner, New Orleans-ból származó fiatal zongorista játszik, akinek pályája üstökös-szerű emelkedést mutat. 2015-ös szólólemezét az Impulse! adta ki. Szívesen hammondozik is, mert a zene felé először a gyerekkori templom orgonájának hangja indította el. A bőgős Vicente Archer a kétezres évek elején még lediplomázott üzleti szakon, de azóta egyfolytában bőgőzik, jelenleg Scofieldon kívül Robert Glasper és Nicholas Payton zenekaraiban, miután Wynton Marsalistól Terence Blanchardon át Stanley Jordanig már rengeteg hírességgel dolgozott. A Scofielddal régi barátságban lévő dobos, Bill Stewart nagyon keresett muzsikus, Pat Metheny, Joe Lovano, Charlie Haden, Joe Henderson, Michael Brecker, Kevin Hays, Chris Potter és Lee Konitz zenekaraiban játszott, saját együttesével a kilencvenes évek közepe óta ad ki lemezeket. 
 
John Scofield – gitár
Sullivan Fortner – orgona, zongora
Vincente Archer – bőgő
Bill Stewart – dob

Március 25., szombat

 
A tangóharmonikának nincs még egy ennyire elkötelezett és elismert művésze, mint az olasz származású francia, Richard Galliano. Apja is ezen a hangszeren játszott, így kisgyerekként kezdte az ismerkedést vele. De az alapos összhangzattani tanulmányok segítették hozzá, hogy a jazzben is elfogadottá tegye, és a legnagyobb szólisták válasszák partnerüknek. 1973-ban Párizsba költözve Charles Aznavour és Juliette Gréco sanzonjainak és filmek betétdalainak megalkotásában közreműködött. Azóta a jazz legnagyobbjaival szerepelt: Chet Baker, Toots Thielemans és Philip Catherine, stb. Az argentin mester, Piazzola tanácsára a valse-musette és más tradicionális városi népzenék felé fordult, tovább gazdagítva zenei tárházát, ezután a sikerek egymást érték. Daniel Humair-rel és JeanFrançois Jenny-Clarke-kal trióban, alkalmilag pedig Jan Garbarek, Martial Solal, Gary Burton és a Brussels Jazz Orchestra voltak társai, majd Piazzola, később Nino Rota filmzene-szerző előtt is lemezzel tisztelgett. Kvartettje Gonzalo Rubalcabával, Charlie Hadennel és  Mino Cineluval tovább öregbítette hírét, egyik legújabb projektje pedig Vivaldi feldolgozásokra épül.
 
Kevesen képviselik Ron Carternél autentikusabban az egyetemes jazztörténetet, és aligha múlható felül, hogy összesen két és félezer lemezen hallhatjuk bőgőjátékát, melyet a májusban 80 éves művész az ötvenes évek óta rögzített. Minden bizonnyal teljes volna az a jazzlexikon, amelyet csak a partnereiből szerkesztenének meg. Nagyjából időrendben sorolva: Tommy Flanagan, Gil Evans, Lena Horne, Bill Evans, B.B. King, Dexter Gordon, Wes Montgomery, Bobby Timmons, Eric Dolphy, Cannonball Adderley, majd pedig 1963-tól öt éven át Miles Davis együttesének tagja, azóta pedig Archie Shepp, Herbie Hancock, Antonio Carlos Jobim és mások kedvenc bőgőse. Carter kezdettől fogva komoly imázsa a jazz világában tanáros megjelenésén túl abból is adódhat, hogy középiskolás korában klasszikus zenei pályára készült, csellistaként nagy tehetségnek tartották. Azonban klasszikus zenei szerződésekkel kapcsolatban akkoriban afro-amerikai származása miatt nem táplálhatott vérmes reményeket. A jazzmuzsikusok viszont nyitottan fogadták, ő pedig maradt a nagybőgőnél, amit addig csak kiegészítő kereseti forrásnak gondolt. „Megtalálni a jó hangokat, ennyi az egész” - ezt szokta mondani a riportereknek és tanítványainak. Fél évszázada pedig arra sem kell legyen gondja, hogy munkát keressen: több meghívást kap, mint amennyinek eleget tud tenni. 1972 óta saját szerzeményeit általa vezetett kisebb vagy nagyobb együttesekkel és kamarapartnerek társaságában is előadja.
 
Galliano és Carter 27 évvel ezelőtt hoztak létre először közös produkciót: Panamanhattan című, Párizsban rögzített duó-albumuk óriási siker lett, kifinomultságának, eleganciájának és választékosságának köszönhetően. Azóta nagyobb zenekarokkal is dolgoztak együtt, de a példátlanul sikeres duó most újra a New York-hoz és Párizshoz kötődő első lemezük repertoárjára alapozza műsora nagy részét. 
 
Richard Galliano – tangóharmonika 
Ron Carter – nagybőgő 
 
Vasvári String Trio
 
A  2001-ben Vasvári Pál által alapított String Trio az évtized sikeres magyar formációja volt, ilyen összeállítású együttesként Magyarországon úttörőnek számítanak. Első lemezük (Azur) magával ragadó és érzelmektől fűtött zeneanyagát Vasvári a Cote D'Azur-on komponálta, innen ered a cím. A MAHASZ összesítője alapján közel négyezer hordozót adtak el belőle, ezzel ez lett évtized legsikeresebb lemeze. Az alapító halála után fia, Vasvári Márton viszi tovább az együttest. A fiatal basszusgitáros édesapja mellett együtt dolgozhatott többek közt Dennis Chambersszel, Dean Brownnal, Andy Narrell-el, Paco Seryvel, Bernard Maselivel és Szakcsi Lakatos Bélával. Jelenleg Kőszegi Imre zenekarának is tagja. A gitáros Birta Miklós olyan muzsikusokkal dolgozott együtt, mint Mike Stern, Paco Sery, Mike Manieri, Eric Marienthal, Bill Evans, Gary Willis, Jeff Andrews és a Walk Away zenekar, jelenleg a Budapest Jazz Orchestra tagja. A Kodolányi János Főiskola Jazz-tanszakának művésztanára. Frankie Látó évekig élt Franciaországban, a legendás Didier Lockwood tanítványa volt. Mestere azóta is előszeretettel hívja vendégművésznek különböző produkcióiba, legutóbb a Mike Stern-Didier Lockwood Band vendégszólistája lehetett. Olyan nagyságokkal zenélhetett együtt, mint Steve Smith, Tom Kennedy, Dave Samuels vagy Sam Rivers. Itthon saját zenekarát vezeti és egyebek mellett az Eastwingnek is tagja. 
 
Vasvári Márton – basszusgitár
Birta Miklós – gitár
Frankie Látó – hegedű
 
 
Erik Truffaz Quartet – Doni Doni
 
Három év felkészülés után új felállással és új programmal, új energiákkal érkezik ismét Magyarországra kvartettje élén a svájci származású francia csodatrombitás, Erik Truffaz, aki három évtizede ontja a varázslatos, az igényesség és a közérthetőség értékeivel egyaránt felvértezett zenéit. Az alapító dobos helyét a kvartettben a fiatal New York-i Arthur Hnatek vette át, aki például a nagy feltűnést keltő Tigran Hamasyan–zenekarban volt korábban hallható. A basszusgitár szólamot Marcello Giuliani viszi, a billentyűs hangszereket 2012 óta a zenekarban Benoit Corboz kezeli. A jazz és az instrumentális pop határán rendíthetetlenül álló Truffaz ezúttal újabb világokat tett zenéjében magáévá, amikor meghívta a híres mali énekest, Rokia Traorét és a szintén mali származású népszerű francia hip-hop előadót, Oxmo Puccinót, aki már korábban is szerepelt vele együtt. A projekt címe (Lépésről lépésre) is Afrikára utal, a pszichedelikus, az elektronikus és az ősi természeti hagyomány vadonatúj és minden eddiginél hatásosabb ötvözetét jelenti. Az új Erik Truffaz Quartetben nincs elsőbbséget élvező kulturális hagyomány, éppen olyan, mint az állandóan perzsgésben lévő Ségou városa Maliban, ötletek, és benyomások, mesemondók és kézművesek, menekültek és kalandvágyók találkozóhelye és piactere.
 
Erik Truffaz – trombita
Benoit Corboz – billentyűs hangszerek
Marcello Giuliani – basszusgitár
Arthur Hnatek – dob   
 
Kárpáti Dódi Priváti Projekt
 
Kárpáti Dódi a Quimby zenekar trombitásaként és trollhangú énekeseként szélesebb közönség előtt is ismert, miközben igazi polihisztor: képzőművész és tanár. „A trombitálást is többnyire festői módon közelítem meg. Néha úgy érzem, semmi másra nincs időm, mint a gyakorlásra, és mikor képzőművészetet tanítok, akkor a zenéléskor szerzett tapasztalatokat is használom.” – nyilatkozta a Magyar Narancsnak. Az elektronikus improvizált zene különleges színét Kárpáti Dódi énekbeszéde adja, éteri hangulatának zálogát pedig Szaniszló Richard pszichedelikus hatású hangszerei, a Mallet Kat és vibrafonon jelentik. 
 
Kárpáti gyerekkori barátja, Vasvári Pál 2015-ben csatlakozott a formációhoz, és ő hívta meg Kőszegi Imrét is. A Tak-tak című új lemez zenéjét Vasvári Márton szerezte Kárpáti régebbi témáira, számaira alapozva. Márton apja mellett először szintetizátoron játszott, majd átvette az ő szerepét is basszusgitáron. Vasvári Márton így írta le a kvartett működését: „Mintha Dódi egy szőnyegen állna, mi pedig ahányan vagyunk, annyifelé próbáljuk azt kirángatni alóla. Amikor elveszíti a biztonságérzetét, szenzációs dolgok történnek. A műsoridő 80, ha nem 90 százaléka teljes improvizáció, egymás gondolatait visszük tovább.” 
 
Kárpáti Dódi – trombita, ének
Szaniszló Richárd – vibrafon, Mallet Kat
Vasvári Márton – basszusgitár, elektronika
Kőszegi Imre – dob

Helyszín