„Mi háromdimenziós zenéket írunk.”

„Mi háromdimenziós zenéket írunk.”

A Kerekes Band tagjait kérdeztük aktualitásokról.

Így 20 év alatt kialakult egy egyre érthetőbb Kerekes Band brand, mind zeneileg, mind vizuálisan, és sikerült nektek az, ami itthon az egyik legnehezebb feladatnak tűnik mostanság: összehozni a hagyományokon alapuló értékeket a modern trendekkel. Az etno funkerek száma nő, a zenekar sorra veheti át a szakmai kitüntetéseket, zöld az út külföld felé is. Milyen érzés ezzel szembesülni?
 
Fehér Viktor: Ez így leírva nagyon szépen és zökkenőmentesen hangzik, de belülről nem mindig látja ilyen tisztán az ember. Megcsinálsz egy lemezt, vagy egy új videót, és lehet, hogy csak 1-2 év múlva érzed a hatását. De az is lehet, hogy valaki egy 10 évvel ezelőtti dolgodra talál rá, és azt mondja magában, “hol voltak ezek eddig?” Pedig mi itt voltunk, csak lehet, hogy nem a tejes doboz oldalán, mint a Kozmix szuperkoncert. Nem hiszek abban, hogy értékek nélkül, pusztán PR-al el lehet adni bármit. Az én marketing filozófiám Roger nyúlhoz köthető: ha egy embert megnevettetsz, az a barátoddá válik. Én úgy érzem, hogy a mi rajongóink a barátaink is egyben, és ez egy sokkal erősebb kötődés, mint a rajongás.
 
Szerintetek milyen egy mai betyár? Mit jelent az ethno funk életérzés? Volt szerencsétek már külföldön is bemutatkozni, az ottani közönségnek hogyan csapódott le mindez?
 
Csarnó Ákos: Amit maga elé tűz ki célként azt megvalósítja, eléri amit akar. Mindezt különösebb szájtépés nélkül. Nem befolyásolja, nem húzza vissza koloncként a sok szabály és megkötöttség amiket elvárnának tőle, hogy betartsa. Maga alkotja meg a szabályokat és ezzel eléri, hogy figyeljenek rá. Anélkül, hogy a matyómintás BMW X6-ossal nyargalna el a lenyugvó Nap irányába.
 
Az az érzés, amikor a szabályaid szerint élhetsz, zenélhetsz. Szabadon alakíthatod magad körül a valóságot. A világ leírására egyik jól alkalmazható lehetőség a zene, mi pedig használjuk. Vannak operaénekesek, népzenészek, drum and bass fanatikusok, jazzisták, metálosok meg még sokan mások és vagyunk mi. Szabad használói minden jónak, amit a zene adott. Nyitottságot az újra, a szokatlanra, de szilárdan állva a hagyományok talaján. Na jó, néha táncolva.
 
Szerencsénk is volt és tudatos munka is, hogy külföldre többször is eljutottunk. A zene valóban az egyik legáltalánosabb közös nyelv, amit mindenki ért. Nyilván sokat számít a megjelenés is, de a kezdeti várakozást és értetlenséget - a furcsa hangszereink, ruháink, hozzáállásunk miatt - hamar felváltja a lelkesedés a közönség soraiban. Sok mindent láttam, már a színpadról, tényleg. A legjobb az egészben, amikor a közönség ráébred, hogy "minden szabad". A mindennapok terhét most elhajíthatja. És ez mind itthon, mind külföldön ugyanúgy működik.
 
Számos előadóval dolgoztatok együtt alkalomszerűen, koncerteken olyan dalokat is bevállaltatok már, mint a Killing in the name of vagy az Insomnia, és saját szerzeményeitekben sem nagyon foglalkoztok a stílusbeli korlátokkal. Ez a fajta nyitottság fogja jellemezni a Back to Folk albumot is?
 
Námor Csaba: A "Back To Folk" egy teljesen új, eddig felfedezetlen zenei világba kalandozik el. Ez a világ Folkistan. Ebben az ismeretlen birodalomban a Etnu és Fanku népcsoportok sokszínű zenei világa váratott felfedezésre, amit a Kerekes Band megtalált és elindult a felfedezés útján. Hogy lesznek-e újabb zenei nyitottságok az új albumon: IGEN. Többek között ez is az egyik fő eleme a Kerekes Band és Folkistan birodalom zenei partraszállásának, egy új zenei szövetség létrehozásának. Az Etnu és Fanku dallamok és ritmusok fogják felrobbantani a folyamatosan dübörgő, felgyorsult zenei szupersztrádát. Mi ott leszünk...
 
Kónya Csaba: A Kerekes Band mindig is igen nagy érdeklődéssel és szeretettel nyúlt különböző műfajok zenéihez. Soha nem voltunk szívbajosak, ha egymástól teljesen eltérő stílusokat kellett egymással összekeverni. Mi bármikor rányomtuk a csülökpörköltre a tejszínhabot. A zenekar vendégei is legkülönbözőbb területekről
(pop, rock, funk, progresszív, népi stb.) érkeztek és minden esetben problémamentes volt az együttműködés velük. Bár a Kis Grofóval való közös zenélés nincs a legközelebbi terveink között, azért egyértelműen egy nagyon befogadó és kísérletező csapat vagyunk. Ez a nyitottság természetesen jellemezni fogja a következő albumunkat is. A Back the Folk nem azt jelenti, hogy felhagyunk a fúzióval és irány a totális népzene, csak szeretnénk egy kicsit más megközelítésben játszani, mint az előző lemezeken.
 
Ti írtátok az Argo 2 filmzenéjét is. Mennyiben más zenét szerezni egy kész történethez kapcsolódóan?
 
Fehér Zsombor: Eddigi instrumentális zeneszámainkat úgy írtuk, hogy mindenkinek mást jelenthet. A zeneszám címe, ami egyedüli útmutatást ad, de a történetet mindenki belül rakja össze - mi ezt a pszichadélikus hangfestést szeretjük alkalmazni, többrétegű jelentéstartalommal. Ehhez képest egy meglévő sztorihoz, egy kész kétdimenziós képhez, hangulathoz zenét írni nekünk könnyű feladat volt. Ezek szerint - most jövök rá, hogy - mi háromdimenziós zenéket írunk.
 
Nem tűnik véletlennek, hogy a táncháztól ilyen egyenes úton szárnyaltatok a ma már széles körben népszerű saját hangotok/világotok felé. A tervezés a titok? Vannak olyan álmai a zenekarnak, amiket elárulnátok és esetleg már alakulóban is van a valóra válásuk?
 
Fehér Viktor: Egy zenésztől talán a tervezés áll a legtávolabb. De mivel mi kiadót is működtetünk, kénytelenek vagyunk  előre tervezni, hiszen csak így lehet sikeres egy zenekar. A novemberben megjelenő lemez alapkoncepcióját már tavaly ősszel összeraktuk.
 
Fehér Zsombor: Semmi sem véletlen. Keressük a veszélyt, élvezzük a vidéki outsider-ség előnyeit és a hátrányait, amelyek megerősítenek minket. 15 éve, ortodox népiként vállaltuk, hogy a rockgitáros Námor Csaba kezébe adjuk a kobozt, aki tisztelve az elődöket, de mindig csak előre tekintett. Námor Csaba kezében a kobozzal mutatta az irányt, hogy a rockzene megkerülhetetlen. Csarnó Ákost és mezőségi brácsáját bevéve ismét adtunk egy pofont az autentikus moldvai zenének, ahol ez a hangszer sohasem szólalt meg - mégis kellett, hogy ott középen karcoljon valami. Tervezni csak azt terveztük, hogy úgy akarjuk egyszer a színpadon nyomni, mint valami kőkemény rockbanda, de a saját, "szerencsétlen" hangszereinkkel. Mostani évben is megvalósítjuk egy álmunkat: egy újabb, főleg instrumentális konceptalbummal, amely megállás nélkül suhogtatja az ethno funk ostort, pörgeti a betyár boogie-t és bíborszín furulya fuvallattal simít el mindent gondot a pszichedelikus magyar pusztán.