"A beetetés ezennel kezdetét vette"
Interjú Pócsi Pistivel
Pócsi Pisti az a figura a budapesti zenei életben, aki valahogy mindig mosolyt csal az ember arcára. Nem rajta, sokkal inkább a vele nevetésre késztet. Hét Jel névre keresztelt megmozdulása azonban nem ezt a mindig nevetésre kész énjét mutatja, sokkal inkább valami mély, befelé figyelő arcát láthatjuk. Erre jó tanúbizonyság az októberre tervezett lemez előfutára, a Mi vagyok című dal, amihez egyből egy videoklip is társult. A zenei és emberi sokszínüségről is kérdeztük.
Fotó: Bratincsák Péter // PHOTOPIUM
A debütáló dal egy másik oldaladról mutat be téged. Melyik arcod az igazi Pócsi István?
Mindenki azt az oldalam kapja, amelyiket megérdemli. Alapvetően igyekszem pozitív szemlélettel élni és tenni a dolgaimat. Legyen szó emberi, vagy szakmai ténykedésről, de nekem is vannak kevéssé jó periódusaim az életben. A zenéléshez mindig a kicsit önértékelős, néha önmarcongolós oldal állt közel. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy a jó dolgokat megélem, a kevéssé jókat viszont ki akarom magamból adni, amire mindig jó mód volt az alkotás.
Fotó: Bratincsák Péter // PHOTOPIUM
A Hét Jel a borongósabb oldal?
Gyakorlatilag igen, de mégsem szeretném depresszívnek nevezni. Közvetíteni pedig főleg nem szeretnék negatív energiákat. Talán az a jó megközelítés, ha azt mondom, hogy a saját, megoldani kívánt gondolataimat kiadom, felteszem a költői kérdéseket. Ha pedig a hallgatók körében van akár csak egy nagyon pici százalék, aki elkezd velem gondolkodni, akkor már sikert értem el.
A Mi vagyok kilpje nem éppen szokványos, hiszen sem te, sem zenésztársaid nem jelennek meg benne. Ellenben egy roppant csinos hölgy kap főszerepet. Egy férfi énekes szavait egy nő szájába rakni elég formabontó.
Ezt önmagában nem tartom újdonságnak, hiszen akár a magyar piacon is találkoztunk már olyan képi megoldásokkal, hogy szinkronizálták az éneket, akár több szereplővel.
A női szereplő férfi hangon sokkal inkább azt a célt szolgálja, hogy azt a fajta kettősséget mutassuk meg, ami valójában rejlik bennünk. Lehetett volna fekete-fehér a képi világ, azzal is lehetne ezt üzenni, de nem lenne elég nyomatékos. Az egész dal mondandója a belső szétszakadás, a kérdés, hogy mikor cselekszünk jól, és hogy egyáltalán tudunk-e mindenkor, mindnekinek megfelően tenni az életünkben... kell-e? A Mi vagyok egy egészen konkrét élményen alapszik. Az adott élethelyzetemen hosszú hónapokig forogtam, a dalszöveg is akkor született. Hogy őszinte legyek, a mai napig nem tudom, hogy helyesen, vagy helytelenül cselekedtem, szóval ez a dal nekem biztosan örökké ezt fogja eszembe juttatatni.
Fotó: Bratincsák Péter // PHOTOPIUM
Az, hogy Balogh Anna ilyen csinos, annak szerintem csak örülhetünk, mint ahogy annak is, hogy ilyen bátran viselkedett a kamera előtt. Ezzel a stábnak nem kicsit megnehezítve a dolgát. Szerintem minden férfi érti mire gondolok.
Nem egy szokványos hangzásvilággal rukkoltatok elő. Nem félsz attól, hogy ez a sound erősen megosztja majd a vélemyeket?
Ha arra gondolsz, hogy nem egy hangmintázott dalt hallgatsz, akkor nem félek. Amikor Kiss Jocival (nova Prospect gitárosa) elkezdtünk az egész lemez koncepciójáról beszélni, a legfontosabb volt számomra, hogy minél élőbb hangzást alkossunk. Nem kezdtünk egymásnak ötleteket küldeni, hogy milyen lemezek megszólalása tetszik, egyszerűen érzésekről, hangulatokról beszélgetünk. Joci remekül megérezte, hogy mit szeretnék. A Mi vagyok hangzásvilágával felrajzoltuk saját magunknak is, hogy milyen irányt akarunk képviselni. Én személy szerint imádom ezt a megszólalást. Úgy érzem, hogy ott van körülöttem a zenekar és nem egy számítógép belsejében ülök.
Fotó: Bratincsák Péter // PHOTOPIUM
Októberre tervezitek a lemez megjelenését. Addig kapunk még ízelítőt?
A beetetés ezennel kezdetét vette. Alig debütált a klip, máris azon gondolkodom, hogy melyik dalra és milyen képi világgal rukkoljunk elő. Mindenképpen jön a folytatás, még jóval a Párbaj megjelenése előtt szeretnék egy újabb dallal előjönni, októberben pedig természetesen úgy lesz teljes a korong debütálása, ha azt is kíséri majd egy újabb kisfilm.
Fotó: Bratincsák Péter // PHOTOPIUM