"Mikor elkezdtük írni a dalokat még gyerekek voltunk."
Orient Fall interjú.
Az Orient Fall a progresszív metalcore színtér egyik legígéretesebb fiatal csapata. A zenekar debütáló albuma tavaly év végén jelent meg, és kiváló kritikákat kapott. A részletekről Búzás Krisztián frontemberrel beszélhettünk.
Volt olyan portál, amely a bemutatkozó nagylemezeteket, a Fractalst az utóbbi idők egyik legjobb hazai metállemezének titulálta. Mikor elkészült, ti is úgy éreztetek, hogy sikerült valami kiemelkedőt alkotnotok?
Igazság szerint a lemez készítését rendkívül sok viszontagság övezte. Mikor elkezdtük írni a dalokat még gyerekek voltunk, mire megjelent felnőttünk, ez pedig nem volt egyszerű folyamat; sem megélni, sem pedig zeneileg adaptálni. Ennek ellenére azt hiszem ez a változatosság és az a sok energia és verejték, ami ennek a lemeznek a megszületését szolgálta most meghozta a gyümölcsét. Mi felnőttünk, a lemez pedig elkészült és a visszajelzések nem is lehetnének pozitívabbak. Azt hiszem, mondhatom, éreztük, hogy, amit készítünk az különleges és reménykedtünk, hogy mások is így érzik majd. Az, hogy így lett szerintem elsősorban annak köszönhető, hogy hittünk benne, és a nehézségek ellenére mindvégig egy őszinte és valódi produkció maradt. Boldogok vagyunk, hogy ekkora a sikere.
Az albumon vendégek is közreműködnek. Kik is pontosan?
Mindenképp olyan személyeket szerettünk volna magunk mellett tudni, akikkel mind emberileg, mind zeneileg megvan a közös nevező. Tehetséges és őszinte zenészeket kerestünk és úgy gondolom ezt abszolváltuk is. Az Ascend to the Throne újragondolt változatához pontosan tudtam, hogy Csongor Bálintra (Subscribe, USEME) van szükségem, mert nem csak orgánumát tekintve lehengerlő, hanem emberileg is egy végtelenül őszinte és kedves barátom, aki mindamellett, hogy az énekfelvételekben is besegített sok olyan dolgot tud rólam és a dalról, amit kevesen. Sok tekintetben sorstársak vagyunk, ezért tudta csak ő feltenni azt a bizonyos koronát a dalra. Kovács Gábor az Orion Dawnból egyedi hanghordozása révén igazi tehetség és végtelenül alázatos: a Silhouette című dal énektémáit a kezdetektől fogva két énekhangra írtam meg és egyértelműen ő volt a hiányzó láncszem. Földes Anett kisasszonyt pedig az interneten a feldolgozásai révén ismertem meg és percek alatt kiderült mennyi közös van bennünk. A zárótételt az ő tehetsége tudta ennyire epikussá és markánssá varázsolni. Köszönjük nekik!
Az elektronikus hatásokat ki vitte bele a zenétekbe? Egyáltalán mennyire vagytok képben az elektronikus színtérrel kapcsolatban?
Zeneileg eléggé széles skálán mozgunk, a metal zene nem is lételemünk, noha tagadatlanul örök kedvenc és nyilván az Orient Fall elsőszámú ihletője. Az elektronikus betétek elsősorban a gitárosunk, Veszelei Dániel érdemei, aki maga is gyakran alkot Damien néven, de ettől függetlenül mindannyian kivettük ebben is a részünk. Érdekességként elárulhatom, hogy mi ketten jelenleg is pont egy ilyen közös projekten dolgozunk az Orient Fall mellett, amit remélem, hamarosan le is tudunk leplezni. Továbbá párhuzamosan még a Belau nevű elektronikus popzenei formációban basszusgitározom.
Sokan már tíz évvel ezelőtt is biztosak voltak benne, hogy a metalcore hullám – akárcsak a nu metal – rövidesen földbe áll. Ehhez képest a műfaj ma is él és virul. Szerintetek minek köszönhető ez?
Annak, hogy mindig képes megújulni és levetni saját árnyékát. A progresszív hullám például lassan a végéhez közeledik, sőt már meg is jelentek az egyszerűbb, dalközpontú vonulatok a modern metal műfajokban. Ha engem kérdezel pont az általad említett nu metal újjászületése előtt állunk, sőt már benne is vagyunk, hiszen felnőtt az a generáció, akit a Linkin Park vitt bele a stílusba, így ez nem is meglepő.
A metalcore és deathcore színtereket gyakran éri az a vád, hogy a zenekarok ugyanazokból a sablonokból építkeznek és ritka közöttük az igazán egyéni csapat. Ti mennyire érzitek ezt? Volt ennek szerepe abban, hogy elmozdultatok a progresszív irányzatok felé?
Egyetértek, de mindez nem csak ennek a műfajnak a sajátja, szerintem ez általánosan igaz. Ha egy recept működik, akkor jönnek a kópiák. Az üzlet is ilyen. Hogy mi tehet ennek ellenére sikeressé egy csapatot? A tehetség, amit a szorgalom bizonyos fokig képes kiváltani és az őszinteség, a szó legnemesebb értelmében. Ha ez megvan, akkor nincs határ. Mi nem direkt mozdultunk el ebbe az irányba, hanem, mert egyszerűen az összetett, komplex és gondolkodást igénylő zenéket szeretjük és leginkább ez képes lefedni azt, akik mi vagyunk vagy legalábbis voltunk a Fractals megírásakor. A korábban említett folyamat természetes velejárója volt, hogy mind a dalszerzésben, mind a mondanivalóban mély, összetett, filozofikus hangvételt ütünk meg.
Már-már közhely, hogy underground színtéren (is) milyen túlkínálat van fiatal zenekarokból. Hogyan tudjátok menedzselni magatokat ekkora dömpingben? Vagy elegendő az, hogy jó dalokat írtok?
Ha valaki lélegzetelállítóan jó dalokat képes írni, akkor az mindenképp megtalálja az útját, de ez sajnos ötezerből egy. Az, hogy túlkínálat van minden téren az nem meglepő. Szerintem mindenki tudja, hogy miért. Ennek természetes kompenzációja, hogy egy zenekarnak ma már nem elég (jó) dalt írnia. Kell érteni mellette a menedzsmenthez, a grafikához, a stúdiómunkálatokhoz, a videó készítéshez, a koncertszervezéshez és a promócióhoz. A minőségi dalszerzés, a kemény próbatermi munka és a megfelelő hozzáállás a minimum, bár ez sokan elfelejtik és csak a fentiekre koncentrálnak a gyors és könnyű hírnév reményében.
Egy hasonlóan komplex és technikás zenét játszó csapat esetében feltételezhető, hogy rengeteget próbál. Egy élő fellépésen mennyire kell még a zenére és egymásra koncentrálnotok? Vagy már zsigerből jönnek a dalok?
Az olyan klasszikus értelemben vett próbálás a dalok megírásának, felvételének és utómunkálatainak ideje alatt nem igazán volt fókuszban. A visszatérő koncertekre készülve ez a folyamat persze megindult és természetesen tesszük is a dolgunkat, hogy a megújult tagság megmutathassa milyenek is ezek a dalok élőben. Ilyen komplexitás mellett folyamatosan figyelnünk kell, mindez rengeteg gyakorlást és türelmet igényel. Remélem, hamarosan találkozunk a koncerteken!
