Mikroműanyagok és a műszálas ruhák

 

Azt köztudott, hogy az emésztőrendszerben okozhatnak például gyulladásos folyamatokat,

beágyazódhatnak a szövetekbe. Potenciális veszélyt jelenthet a műanyaggyártás során

használt, hormonháztartást zavaró anyagok kioldódása a szervezetben, de az is komoly

veszélyforrás, hogy a mikroplasztikok felületén egyéb, már vizekben lévő szerves szennyező

anyagok is megtapadnak, így azok koncentráltan jutnak el az élő szervezetekbe.

 

A szintetikus textilek (nejlon, poliamid, poliészter, elasztán, akril) a világ mikroműanyag-

szennyezésének fő forrásai, mintegy 35%-áért felelősek. Minden mosáskor számtalan

aprócska szintetikus szál kerül a folyókba, tengerekbe, óceánokba. A Santa Barbara-i

Kalifornia Egyetem kutatása szerint egy olyan méretű város, mint Berlin, egyetlen mosás

során 500 ezer műanyag zacskónak megfelelő mikroműszál-mennyiséget bocsát a

természetes vizekbe. De mit tehetünk, hiszen nem cserélhetjük le egycsapásra a teljes

ruhatárunkat. Műszálas ruháink esetében úgy csökkenthetjük a környezetbe kerülő

műanyagrostok mennyiségét, ha rövidebb programon, alacsonyabb hőfokon, mosógéllel, a

durvább daraboktól elkülönítve mossuk azokat, és csak akkor, ha tényleg koszosak. A

centrifugát is érdemes lejjebb venni, és ha lehet, kerüljük a szárítógépet. És végül, léteznek

olyan mosózsákok, amelyeket kifejezetten a műszálas ruhák megóvására és a

mikroműanyagok megszűrésére fejlesztettek ki.