„Mindig is egy változatos zenekar voltatok, csináljátok azt, amiben a legjobbak vagytok”

 

Frontfotó: Carl Rottiers

 

Fotó: Jan&Jorre

 

 

Sosem éreztem úgy, hogy ne tudnám tartani a tempót, ez csak evolúció. Nem bánom, ha változnak a dolgok, hiszen így kell lenni. Néha persze kicsit ijesztő, de úgy gondolok rá, mint egy kihívásra. 

 

 

A tizedik album, igen, fontos állomás. 23 éve úton vagyunk, ami rengeteg idő, sok különböző albumot rögzítettünk, sok mindenen átmentünk és most egy új énekesünk is van. Jó látni, hogy még mindig nagy közönségünk van, és az emberek szeretik azt, amit csinálunk. Ez igazán fantasztikus, hogy még mindig itt vannak nekünk! 

 

 

Luka Cruysberghs: Részt vettem egy énekes versenyen, a The Voice-on, ahol Alex volt a mentorom és együtt dolgoztunk az egész show alatt, a végén pedig mi győztünk. A The Voice után kerestük, hogy milyen dalt jelentethetnék meg szólóban, amikor küldött nekem egy listát dalokkal. Pár nappal később megkérdezte, hogy melyik volt a kedvencem én pedig rávágtam, hogy természetesen a Romantic! Mire ő azt mondta, hogy „nem, ez a Hooverphonicé”, én pedig megkérdeztem, hogy „oké, de megpróbálhatjuk, nem?”. Végül elpróbáltuk és nagyon jól sikerült. Attól a pillanattól kezdve szerintem mindketten elkezdtünk gondolkozni rajtam és a Hooverphonicon. Ez vezetett ahhoz, hogy végül én legyek a csapat új énekesnője. Hooverphonicot egyébként egészen kicsi korom óta hallgatok, a zenéjükkel nőttem fel. A szüleim hatalmas rajongók voltak és természetesen még ma is azok. Már kicsiként ismertem a nagy slágereiket, most pedig én vagyok az énekesük. Ki hitte volna?! 

 

 

 

Mivel egy meglehetősen eklektikus zenekar vagyunk, az volt a tervünk, hogy ezúttal megjelentetünk három lemezt, amelyek nem annyira szerteágazóak. Fel akartunk venni egy trip-hop albumot, egy ’60-as évek filmzene inspirálta lemezt és egy poposabbat. Aztán amikor Luka csatlakozott hozzánk és kiválasztotta a dalokat, hogy melyeket szeretné előadni, mind a három lemezről válogatott. Az elején nem értettem vele egyet, és szerettem volna ragaszkodni az ötlethez, hogy mind a három lemezt kiadjuk egy éven belül, de ő azt mondta: „Mindig is egy változatos zenekar voltatok, csináljátok azt, amiben a legjobbak vagytok, maradjunk eklektikusak”. És igaza volt, a Spotify-korszakban élünk, amikor rengetegen playlisteket hallgatnak és a mi dalaink is ilyen sokszínűek, köztük a 60-as évek hangulattal, a trip-hoppal és a poposabbakkal. 

 

 

Ő az új énekesünk, és minden új hang különféle módokon inspirál. Nekünk egy nagyon sajátos univerzumunk van, amit réges-rég alkottam meg, benne nagyon sajátos stílusú dalokkal. Meglehetősen eklektikus, de teljesen felismerhető. Az új hang pedig egy új íz. Olyan, mint amikor főzöl és egy új fűszert adsz a keverékhez, ami egy teljesen más ízt ad. Szeretem, hogy folyamatosan fejlődünk és különféle dolgokat csinálunk.

 

 

 

Időnként még mindig vannak vad bulijaink, persze. Például egy pár héttel ezelőtt Tokióban az első koncert meglehetősen erősre sikeredett. Szeretünk bulizni, persze nem minden nap, de amikor úton vagyunk, ez még mindig jó móka. Csak így lehet csinálni. Persze vannak időszakok, amikor nagyon komolynak kell lenni, dolgozni, zenélni és akkor ott kell lennie a fókusznak is, de időről időre a partyzni kell.

 

 

Ha valaha lenne lehetőségem filmet készíteni, szeretném, ha az egy Tarantino-film lenne. Ő is nagyon eklektikus, szereti a retrót, és tudod, néha egy kis adag giccset is használ, amit bírok. Az a pici határ a művészet és a giccs között, amivel annyira szeretek én is játszani. Úgyhogy mindenképpen Tarantino lenne, szeretem a humorát is, néha nagyon sötét, máskor boldog, máskor kicsit homályos, de mindig extrém. Imádom. Mindenképpen valami sötét történet készítenénk, sok-sok fekete humorral. 

 

 

A budapesti koncert egy válogatás lesz a régi örökzöld dalokból, és természetesen játszunk az új lemezről is, és nyilván a Mad About You vagy a 2 Wicky sem marad ki, hiszen ezek sosem vállnak unalmassá. Budapesten még sosem léptünk fel klubban korábban. Kivéve a Sziget fesztiválos fellépésünket, amelyik a Hooverphonic életében a legjobb három koncertünk közt szerepel, egyszerűen csodálatos volt. Úgyhogy nagyon kíváncsi leszek. A város gyönyörű, jó párszor már jártam ott, de ez lesz az első klubélmény. Ez picit olyan, mint amikor egy nővel randizol: először amikor beleszeretsz, találkoztok, randizgattok, egyszerűen izgatott vagy. Én is izgatott vagyok, alig várom, hogy ott játszhassunk.