„Mindig van nálunk egy üveg viszki”
Az ír kocsmapunk továbbra is tarol, a Jolly Jackers két év hallgatás után, márciusban második albumával jelentkezik Blood, Sweat and Beer címmel. Miniinterjú Szepesi Viktorral, a zenekar dobosával.
A cím egy vicces utalás a Blood, Sweat & Tears zenekarra vagy más van mögötte?
A legtöbb dalszöveg valamilyen történetet mesél el és a címadó dal kidolgozása után rögtön megfogant bennünk az a gondolat, hogy erről a nótáról nevezzük el a nagylemezt is. Meg persze rengeteg vérverejtékes munkánk van a zenekarban, a koncerteken annyit mozgunk, hogy megizzadunk és imádjuk a sört. Bár a közönség jó ideje tudja, hogy a színpadon mindig van nálunk egy üveg viszki is a számukra.
Melyik a kedvenc történeted az albumról?
Nehéz helyzetbe hozol, mert valamiért mind szerethető, de talán mégis a Drive áll hozzám közel, amiben a hősünk mulatozó, csajozós mindennapjait gyerekek és a család váltja fel, ez pedig kísértetiesen hasonlít a saját életemre.
A két év hallgatás, ami megelőzte az új lemezt, azért nem telt el láblógatva. Az ír dallamokból sosem elég itthon és Európában?
A zenekar egy része kicserélődött, már magam is az új éra gyermeke vagyok, ezért az új felállás összeszokása és közös munkája miatt húzódott el az új lemez kiadása. Ezt pedig tetézte, hogy rengeteg koncertünk volt tavaly is. A magyar klubkoncerteken és fesztiválfellépéseken kívül Ausztriában, Németországban és Svájcban is felléptünk, sőt három igazi múlttal rendelkező olasz fesztiválon is lehetőséget kaptunk. Idén már biztos, hogy vár ránk egy holland turné, ahol egy neves fesztiválon is játszhatunk, de visszatérünk Svájcba és Olaszországba, és biztos fellépői vagyunk német és lengyel fesztiváloknak is.
mm.alvajaro
A cikk nyomtatott változata a RCKSTR Magazinban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. február 28.
