Mit jelent a fast furniture?

 

Ma már leggyakrabban nem igazi bútort veszünk, hanem csak bútornak látszó használati tárgyakat.

Arra tervezték őket, hogy kibírják a házhozszállítást, az egyszeri összeszerelést, és néhány év

használatot. Költöznénk? Akkor majd veszünk újat. Az egyik nagyáruház által a konyhabútorokra

ajánlott 25 év garancia is csak arra jó, hogy ha bemész az áruházba ezért a tételért, minden mást is

ott vegyél meg. Ami viszont már nem feltétlenül bír ki 25 évet, de olykor még 25 hónapot sem.

 

Nagyszüleink még egy életre választottak bútort, ami ennek megfelelő minőségű volt, tömörfából,

politúrral. A mai fast furniture bútorok túlnyomó része forgácslemezből készül, jó esetben kap egy

igazi fa furnért, majd jön az akril lakkozás, gyakrabban találunk a forgácslemezen melamin fóliát és

polipropilén bevonatot. Hogy mi a forgácslemez? Faforgácshoz, apró méretű fahulladékhoz ragasztót

adnak, hőkezelik és préselik. A ragasztó formaldehid kibocsátása nem haladhatja meg az EU-

szabvány E1-es értéket, azaz 1 ppm lehet a forgácslap formaldehid-kibocsátása (1 ppm = 1 millió

levegőmolekula között 1 formaldehid molekula lehet). Ez csekélynek tűnhet, de egy új bútorokkal

berendezett lakásban ez csak egy tétel a sok illékony vegyület között. A formaldehid a leggyakoribb

beltéri légszennyező anyag.

 

A fast furniture olcsó, de ennek az-az ára, hogy gyenge minőségű, ezért gyorsan elhasználódik. Vagy

pont az olcsósága végett, ha megunjuk, ki is dobhatjuk, mondván, veszünk másikat. Amit a

lomtanalítás során kidobunk, az sajnos nagy valószínűséggel egy kályhában végzi, pedig a

forgácslapban lévő ragasztó elégetésével rendkívül kockázatos égéstermékek kerülnek a levegőbe.

Nagyon sok gyorsbútor végzi a szemétben: az ausztráliai Sydney városában évente minden háztartás

átlag 24 kilogramm bútort dob ki, ami a kétmillió háztartással bíró metropolisban évente 48 ezer tonna

kidobott bútort jelent.

 

Ipari elemzések szerint ennek egyharmada kárpitos bútor (fotel, kanapé stb.), kétharmada más fa

bútor (polc, asztal, szekrény stb.). Ez a mennyiség megfelel 800 ezer háromszemélyes kanapénak,

1,65 millió étkezőasztalnak, 3,4 millió kisasztalnak és 6,85 millió széknek – ennyi kerül a

hulladéklerakóba Sydneyben egyetlen év leforgása alatt.

 

Úgyhogy lehet, hogy elsőre olcsónak tűnik a laminált forgácslapból készült fürdőszobabútor, de

erősen kétséges, hogy a párás melegben túl sok évet kibírna. Ráadásul a laminált forgácslap nem

bomlik le a természetben a műanyag lamináló fólia miatt, és nem is újrahasznosítható, a forgácsot

összetartó műgyanta miatt.

 

A fast furniture elv miatt a szükségesnél jóval több bútort állítanak elő (túltermelés), és ehhez rengeteg

fára van szükség.

 

Keressünk hát életre szóló darabokat. Gondoljunk bele milyen jó is lesz majd a jövőbeni családi

fotókon látni ugyanazt a szép nagy konyhaasztalt, amit az egyre cseperedő gyerekek és majd az ő

gyerekeik ülnek körbe. Vásároljunk úgy bútort, hogy az a "családban maradjon", azaz ne dobják ki az

utódaink. Ne törődjünk a trendekkel. Válasszunk olyan bútorokat, amelyekről látszik, hogy kiállják az

idő próbáját, legyenek akár egyszerű, letisztult vagy akár klasszikus darabok.

 

Keressünk olyan termékeket, amelyeket méreganyagoktól mentesen és fenntartható forrásból

származó nyersanyagokból gyártottak. Végső esetben magunk is nekiállhatunk, vagy kereshetünk

olyan szakembert, aki segít nekünk újrahasznosított alapanyagból, például vegyszermentes

raklaplécekből összerakni egy asztalt. A végeredmény megéri, és sok örömünk is lesz benne!