„Mogyoróhéjban: electro-pop”

„Mogyoróhéjban: electro-pop”

Zsüd-interjú

ZSÜD. Producer, dalszerző, énekes. Electro-pop produkciójában szívesen kísérletezik műfaji keresztezésekkel, merít a berlini elektronikus szcéna dallamosabb világából és a drámai cinematic elemekből egyaránt. Az NKA Hangfoglaló Pályázat producereknek szóló támogatás első nyerteseinek egyike. 2021 év elején érkezik bemutatkozó nagylemeze. Szabadidejében, az imPro School egyik vezető oktatója.

Interjú: Császár Gergő

Fotó: Vincze Nándor

Még idén kijössz az első klipeddel. Erről el tudsz már valamit árulni nekünk?

Sajnos rajtam kívülálló okok miatt nem idén fog megjelenni a klip – az „Ez is Terézváros” c. klippályázat keretén belül nyertem támogatást, ez jelent volna meg decemberben, azonban a vészhelyzetre való tekintettel ezt a megjelenést áthelyezték márciusra. Egy másik azonban januárban fog érkezni, erről viszont még nem árulnék el részleteket.

2021-re tervezed a bemutatkozó lemezedet. Mióta dolgozol rajta?

Nagyjából másfél éve, bár a legrégibb számot 2018 decemberében írtam ebből a csokorból. Széles spektrumon fog mozogni az album, a kicsit szögletesebb elektronikától a popig megyünk, cinematic elemekkel tűzdelve.

Kizárólag saját dalok lesznek?

Igen.

Kik fognak közreműködni?

Jacsó Miklós gitározik jó néhány dalban, Bakai Márton pedig a hegedűszólamokat adta. Ők jelennek meg legtöbbször az albumon, de egy dalban Hudák Zsófia nagybőgős is részt vett, illetve Deli Soma, a Middlemist Red basszusgitárosa is felbukkan egy szokatlan pozícióban.

Hol készül?

Leginkább a szobámban a négy fal között. Itthon veszek fel általában mindent, az utómunka pedig a Gainlab Studiosban zajlik Szőke Csaba keze alatt.

Egyedül írod a zenéidet és a szövegeidet is, vagy van, aki besegít?

Egyedül írom mind a zenei, mind a vokál részeket. Jártam korábban Csányi Ritához /The Anahit/ songwriting órákra, ami rengeteget segített, azóta létre is hoztunk Ritával közösen egy Dalszerző képzést.

Szoktál tapasztalni bizalmatlanságot amiatt, hogy nőként, ráadásul női producerként (is) tevékenykedsz az elektronikus zenei pályán?

Igen, előfordul, hogy azt gondolják emberek, hogy én kávét főzni vagyok bent a teremben. De ez egy nagyon komplex kérdéskör, mert amellett, hogy erős társadalmi beidegződés van még rajtunk, sok esetben azon is múlik, hogy egy adott helyzetben mennyire képviselem határozottan az álláspontomat, szóval, mindenkinek van fejlődnivalója. Alapvetően nem szoktam ezeket a helyzeteket személyes sértésként kezelni, mert általában ezek nem rólam szólnak, hanem egyéb lenyomatokról és/vagy frusztrációkról, de tény, hogy egy idő után elég fárasztó tud lenni, amikor te csak csinálnád dolgod, de még egy sor ilyen jellegű problémamegoldással is megy az idő.

Mik azok a műfajok, amik nagy hatással vannak rád, és amiket beépítesz a zenéidbe?

Tinédzserként rengeteg filmzenét hallgattam, illetve a mai napig elég nagy sorozatjunkie vagyok, de leginkább hallgatni szoktam egyéb tevékenységekhez – a cinematic elemek bizonyára innen jönnek. Elektronika oldalról The Acid, Weval, Monolink vannak rám nagy hatással, pop oldalról pedig Zayde Wolf, Ruelle, Billie Eilish. Illetve a „Dolgok, amikért a fél vesémet adnám” c. lista abszolút élén egy találkozás áll Dave Grohllal...

Az imPro Schoolban oktatsz. Mennyire másabb az e-zenei oktatás, mint mondjuk egy jazz- vagy rockzenei? Hogyan kell ezt elképzelni?

Valószínű erre nem fogok tudni teljesen egzakt választ adni, mivel nem részesültem sem jazz-, sem rockzenei oktatásban. De eléggé különbözünk egy hangszeres oktatástól, hiszen itt alapvetően szoftveres környezetben folyik a munka, sokkal nagyobb hangsúly van a szerkesztésen, sound designon, hangszerelésen, semmint azon, hogy mondjuk egy játéktechnikát hogyan sajátítson el az ember. Ez inkább egy modern kori karmester pozíció, hiszen egy producer a dal minden megszólaló eleméért felel.

Mi ott a te feladatod?

A menedzsment- és képzésfejlesztői feladatok mellett több képzésen is tartok órákat, valamint külön tanítványaim is vannak, ilyenkor általában specifikus tananyaggal, vagy a diákok saját zenéivel foglalkozunk. Imádom minden formáját és rengeteg energiával tölt fel – amikor valamelyik diákunk ér el sikereket vagy ír egy remek dalt, ugyanolyan boldog vagyok, mintha velem történt volna.

Mennyire gyakori az a jelenség, hogy azért mennek oda először, mert DJ-k akarnak lenni (miközben ez egy produceri képzés)? Sok a tisztázandó ügy az e-zenén belül? Melyek a legnépszerűbb műfajok, stílusok most az ott tanulók körében?

Szerencsére az nem jellemző, hogy valaki DJ szeretne lenni, és a képzésen szembesül azzal, hogy itt nem az lesz. Fordítva viszont már annál inkább, sok DJ érkezik hozzánk, akik keresik a fejlődési utakat, és szeretnének saját zenéket is készíteni. A műfaji preferencia egyébként folyamatosan változik, lehet, hogy épp a drum and bass, vagy a goa kerül előrébb, de aminek pl. külön örülök, hogy az utóbbi években egyre több hangszeres zenész, zenekari tag iratkozik be hozzánk, nem feltétlen azért, hogy önálló produceri pályára lépjen, hanem hogy ezzel a skillsettel is erősítse a zenekart. Szerintem szuper, hogy egyre kevésbé lesz a produceri lét geek dolog.

Ha majd (reméljük) lecseng a mostani helyzet, tervezed élőben / live act formájában előadni a lemezed anyagát?

Igen, már nagyon szeretnénk színpadra vinni a produkciót! Több első fellépésünket is felülírta az élet, holott Havasi-Hollanda György gitáros és Bakai Márton hegedűs kollégákkal már nagy erőkkel készülünk.

Ha megkérdezik, milyen zenét játszol, mit szoktál rá mondani?

Mogyoróhéjban: electro-pop.

Szerinted az e-zene még mindig a jövő zenéje?

Ha nagyon sarkosan vesszük, akkor valójában már minden zene e-zene, hiszen egy gitár-ének kombót is fel kell venni valahogy, valami effekt lesz rajta, ami lehet, hogy nem tűnik fel, de anélkül bénának éreznéd. Amúgy valójában az elmúlt kb. 30-40 évben nem történt túl nagy innováció, ugyanazokat az eszközöket használjuk, csak kicsit újrakeverve a lapokat. A következő lépcsőfok, ami radikális változást hozhat esetleg, a közvetlen agyi stream, amin Elon Muskék is dolgoznak már egy ideje, de bevallom, én kissé tartok ettől a szakasztól. Ha humánetológiai oldalról vizsgáljuk a dolgot, azt mondhatjuk, hogy a zene célja az érzelmi szinkronizáció, a story-telling, ezt pedig megint csak mindegy, hogy milyen formában tesszük meg – analóg vagy elektronikus. Amit viszont tiszta szívemből remélek, hogy a jövő zenéje is alkalmat ad majd arra, hogy együtt legyünk.