Moped Loewen

 

Kicsit jazzes, kicsit rockos, eléggé kísérletezős, intenzív és a végletekig összetett: de talán nem is fontos megmagyarázni vagy megérteni a Moped Loewen zenéjét. Éppen elég elmerülni benne és élvezni, ahogyan a dalaik komplex univerzuma magával ránt egy erőteljes szólónál vagy egy poposan fülbemászó énekdallamnál, és többé nem ereszt el. Most a zenekar megálmodójával és frontemberével, Varga Dániellel beszélgettünk. 

 

 

 

2013-ban kikerültem Ausztriába a Grazi Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakára, ekkor kezdtem el az osztálytársaimmal, majd a lakótársammal zenélni. Velük addig kevertük a ránk hatással lévő zenéket – indie, artrock, hip-hop, r’n’b, reggae, elektronikus agymenések –, amíg már mi sem értettük. 2016-ban a kialakult felállással felvettük a „Not Yet Visible”-t egy kis falusi stúdióban Újudvaron, ami szintén egy stíluskavalkád lett. Ami az orkesztrát illeti, Grazban intenzív jazz orkesztra kultúra van, innen jött, hogy a saját ML zenéinket játsszuk ilyen felállásban. Ez egy olyan vízió volt, amit már nagyon régóta hallani akartam, de még nem volt olyan projekt vagy zenekar a világon, ami ezt megcsinálta volna. Nagyon intenzív projekt lett, Fenyvesi Marcival mindkettőnknek nagyon sok meló volt vele, de iszonyat sokat tanultunk belőle, és már tudjuk, hogy mit akarunk másképp csinálni legközelebb. Szerintem biztos lesz újabb orkesztra lemez, de egy EP legalább.

 

Először megírom a dalt magát. Csinálok belőle egy demót, amit kipróbálunk az 5 fős zenekarral, hozzáteszünk és elveszünk belőle és a próba vagy jam végére születik egy új demó, új szerkezettel és esetlegesen új részekkel, amit megpróbálok egy újabb demóban rekreálni. Mindig az a vége, hogy létrejön 2-3 verzió, és kiválasztjuk, melyik szólal meg legjobban a színpadon és melyik szól jobban felvételen.

 

Közülünk szinte mindenki mást szeret hallgatni, és azt hozza is magával. Az én stílusjegyeim rajta vannak a zenén, mert én írtam őket, a srácok pedig megszínezik és támogatják ezt, hozzáadják a saját egyéniségüket, saját hátterüket. Én most sokat hallgattam egy lemezt, Reinier Baas, Ben van Gelder Smash Hits-ét. Sokat flasheltem még egy L.A. lo-fi beat makeren, Kieferen: a „10000 days” című számát ismételve hallgattam 3 napig. De sokszor nagyon más az, amit hallgatok és az, amit aztán játszom.

 

Annak ellenére, hogy már 3 éve „létezünk”, úgy érzem, még csak most kezdtünk. A minél több koncertezés most a fő cél, hazai és nemzetközi helyeken és fesztiválokon, hogy bővítsük a közönségünket. Közben a „Sinking”-nek hamarosan jön egy párja, ami egy teljesen új szám, de ehhez a single-höz fog tartozni. Aztán jövő őszig szeretnénk egy új kislemezt vagy akár LP-t kiadni az öttagú zenekarral, majd később még egy EP-t az orkesztrás felállásban is. Van már egy-két ötletünk kollaborációkra is, amik jövő tavasztól fognak indulni, de a részletek egyelőre maradjanak titokban.

 

Három dolog lenne. Akik folyton ülnek, azok álljanak fel: azaz azok, akik értik a zenénk összes rétegét, és folyton az íróasztalnál ülnek, álljanak fel és jöjjenek egy jót headbangelni vagy pogózni. Szabaduljanak fel és éljenek egy kicsit! Akik folyton állnak, azok üljenek le: azok, akik intenzíven élik a koncertek és bulik világát, lassítsanak le egy kicsit a zenénkre, és figyeljék meg, hogy hová visz, mit jelent, mi történik benne. Akik alszanak, azok ébredjenek fel: ez szimplán emberi üzenet. Szeretnék sokakat megérinteni a zenémmel, de leginkább felrázni mindenkit.