„Mottónk a sport, sör, szerelem és a rock zene.”

„Mottónk a sport, sör, szerelem és a rock zene.”

Lévai Hangyássy László „Hangyával” beszélgettünk...

...az augusztus 25-én startoló Zorall Sörolimpiáról, az általa szervezett egyéb rendezvényekről, a Zorall zenekarról, sportról, és arról, hogy mindezt hogy tudja egyensúlyban tartani az életében.

Mindjárt indul a Zorall Sörolimpia.

Gyakorlatilag kilencedik éve csináljuk ezt a rendezvényt. Megyeren volt az első, az abszolút családias, motoros feelingű, laza buli volt. A maroknyi közönséggel most már kétszeri költözés után két-háromezres közepes fesztivállá fejlődtünk Alsóörsön. Mindenféleképpen meg akartuk tartani a családias jelleget, a mai napig szinte név szerint ismerjük a közönség háromnegyedét. Az ország minden részéből, a környező Somorjától Székelyudvarhelyig jönnek barátok, haverok és a rock zenét kedvelők. Ez inkább családi program, a pár évestől a hetven évesig bárkit szívesen látunk, és szívesen jönnek is, mivel mindenki megtalálja a magának való programot. Rengeteg szuper zenekar lesz, Beatrice, Ossian, Road, Depresszió, Moby Dick, Junkies, Zorall, Sing Sing. Gyakorlatilag naponta négy headliner csapat is fellép. Nem szeretnénk magunkat kitenni az időjárás viszontagságainak, ezért mind a két színpadunk két hatalmas sátorban van elhelyezve, ami a rekkenő hőség és a szakadó eső ellen is oltalmat nyújt a rock zene templomában. Próbálunk egyéb programokat is csinálni. Mottónk a sport, sör, szerelem és a rock zene. Vannak sportprogramjaink. Minden nap reggeli tornával, capoeirával vagy kerékpártúrával indul. Aztán pingpong, tenisz verseny, Zorall focikupa. Próbálunk a sörözésen és a rockzenén kívül egy kicsit mást is nyújtani. Van gyereksarkunk is játszótérrel, ahol a családdal érkezők el tudnak lenni egy kis árnyas részen a gyerkőccel. Természetesen mindez a Balaton parton, Alsóörsön, egy nagyon szuper, vadonatúj kempingben.

És ezekben a sportprogramokban tényleg részt is vesznek az emberek?

Nem mindenki, akinek kedve van. Semmi nem kötelező. A zenekar tagja, Müller Attila, a szaxofonosunk kimondottan jó érzékkel tudja koordinálni az embereket, jó a vaker. Ő vezeti ezeket a sportprogramokat. Vannak még más apró programjaink is. Van látványkovácsunk, ki lehet próbálni, milyen vassal, fémmel dolgozni, fazekasunk és egyéb kézműveseink, rengeteg árusunk. Vásári forgatag van nap közben és este is. Reméljük, hogy különleges hangulata lesz az egész rendezvényünknek.

Te már régóta szervezel táborokat…

Igen, 92'-ben kezdtem el csinálni, akkor még a Sing Sing zenekarral 99'-ig. Aztán el kezdtem menedzselni a Junkiest és a Hooliganst, nekik is volt táboruk. Közben a Zero-G zenekarommal is csinálgattam ezt-azt, voltak téli táboraink is nagy sikerrel.

Honnan jött neked a kis közösségek összekovácsolásának ötlete?

Bárhova sodor az élet, mindig próbálok különböző csapatokat összevonni. Nekem van egy más jellegű hobbim is, hajózgatok a Kis-Dunán. Már ötödik éve csinálunk egy Duna Poker Run nevezetű programot, aminek az a lényege, hogy lassabb, gyorsabb hajókkal megyünk, és minden megállónál kiszállunk, húzunk egy kártyát, mintha pókereznénk, és a végén az ötödik húzásnál kikötünk, és ott játszunk a Macskajaj zenekarommal. Mindenki a szakmájának megfelelően hoz valamilyen felajánlott ajándékot. Ezt is imádják az emberek. Jó érzés ilyeneket szervezni. Nekem az egész életem erről szól, hogy tárgyalok valakivel, és próbálom a rendezvényeket csiszolgatni. Az az érdekes, hogy a nagyobbik fiamban is megvan ez a hajlam. Ő a legjobb segítőm. Valószínű, hogy ha én abbahagyom, ő nagy lendülettel folytatni fogja, amit elkezdtem, vagy esetleg újabbakat csinál majd. Az idén vittünk ki 44 rajongót Dublinba a Zorall zenekarral. Hetvenen mentünk ki Erdélybe egy turnéra, két busszal. Idén lesz még egy Felvidék turnénk is hasonló módon. Mindig egyszerre több programot csiszolgatunk és szervezgetünk.

Nem nehéz ezt mind összeegyeztetni a zenével?

Abszolút nem. Próbálok a zenén belül maradni. Diákkoromban is megvoltak ezek a képességeim. Amikor el kezdtük csinálni az első komolyabb zenekarunkat, akkor volt egy menedzserünk. Nekem állandóan azzal telt az időm, hogy őt ellenőrizzem, aztán elegem lett ebből az egészből, és inkább átvettem én. Én soha nem tudok teljesen kikapcsolni, talán csak a hajózásnál, de egyébként folyamatosan ilyen dolgok járnak az eszemben. Reggel még félálomban vagyok, de már rakosgatom össze a napot, hogy kivel, mikor, mit kell megbeszélni. Ez mindig is így volt. Mikor még nem volt ez a mobiltelefonos időszak, akkor egy spirálfüzettel jártam, ahova folyamatosan írtam, hogy kiket mivel kell zaklassak délután, estefelé, mivel a vonalas telefon korszakában akkor lehetett a legtöbb embert otthon utolérni. Beköltöztem a házunk melletti telefonfülkébe egy kiló apróval, és onnan intéztem a dolgokat. A komplett zenekari produktum is mindig nálam volt, demó, fotó, diapozitív.

Erről jut eszembe, hogy a Sörolimpián idén nosztalgiázni is lehet majd, mivel lesz egy fotókiállítás az elmúlt évek emlékeiből.

A Sörolimpiának van több segítője is, hál' Istennek, az egyik a Kurcz Orsi, a másik a Boltsek Andi, és a fiam, Bence, plusz mások is hozzáteszik, amijük van. Ez egy olyan fa, ami szerte ágazik, és mindenhol vannak elágazásai, ahova mindenki rá tud épülni. A Sörolimpián van a Honda Shadowners Klub, akiket már nyolcadik éve hívunk meg, és ők saját maguk tartanak mindenféle programot, motoros felvonulást, túrát, vezetéstechnikai tréninget. Ilyen lesz ez a fotókiállítás is, amit Orsinak köszönhetünk.

Neked mi a legjobb élményed konkrétan a Sörolimpiákról?

Én azt a pillanatot szeretem, amikor az utolsó hang megszólal a fesztiválon, és el kezdenek sírni az emberek, mert vége. Akkor úgy megfagy a levegő, érzed, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, és már megint 362 napot kell várni a következőig. Vannak olyanok, akik majdnem minden nap küldenek nekem egy e-mailt, hogy már csak 180 nap, már csak 24 nap és így tovább. Ez a Zorall zenekarra van építve, de becsapnánk magunkat, ha azt hinnénk, hogy csak miattunk jönnek az emberek. Azért hívunk más zenekarokat is, hogy ezt a feelinget ők is átérezzék, elhozzák a közönségüket és ők is megismerjenek bennünket. Ahogy vége a Sörolimpiának, mi el kezdjük megint járni az országot, így gyűjtve az ismerős arcok – egyébként az Ismerős Arcok is fellép idén - mellé még újabbakat. A szombathelyiek megismerkednek a debreceniekkel, a miskolciak a pécsiekkel. Nem egy olyan házaspár barátunk van, akik ezekben a táborokban ismerkedtek meg, pedig az ország különböző részéből jöttek, azóta is együtt vannak, és most már a gyerekeiket, sőt vannak akik, az unokáikat is hozzák. Összeállni mondjuk egy ilyen családdal egy fotóra. Ezek nagy dolgok. Nagyon jó pillanatok. Imádom.

A Zorallal egyébként mi újság mostanában?

Pár hete voltunk Kalóztúrán, ami nagyon jól sikerült. Voltak kerékpárosok, motorosok, hajósok, kajakosok, akik kísértek minket Budapestről Ráckevére. Ráckevén pedig nagyon pozitívan állt az önkormányzat az egészhez, és megtámogatták a rendezvényt, közel ezren voltunk ott. Hatalmas színpad, fény- és hangtechnika. Mindenki nagyon jól érezte magát, és azt mondtam magamnak, hogy ilyen lesz a következő is.

Úgy hallottam, mindezek mellett még kick bokszolsz is?

Az edzőm el szeretne vinni a veterán világbajnokságra jövőre Dublinba, de én alapvetően karbantartani szeretem magam ezzel. Az idő meglátszik mindenkin, a sport meg nagyon fontos. Eleve ahhoz, hogy az ember végig tudja állni a koncertet, élvezni is tudja, és a maximumot nyújtsa, a hétköznapokban karban kell tartania magát. Én néhány éve kezdtem a kickbokszot, amit imádok. Nem feltétlenül azt szeretem benne, hogy az ember üti-rúgja a másikat, hanem hogy ez egy kicsit más, mint amit eddig sportoltam. A konditermet már rühellem. A kisebbik fiam viszont elég komoly szinten versenyzik, így legalább együtt tudunk itthon gyakorolni. Van egy olyan zenekarom is, Gömbi and The Kekomi Band, ezt Gömbös László, sokszoros világbajnok, 4 Danos mester barátommal csináltuk, és a különlegessége, hogy mindenki kickbokszol a zenekarban. Ez egy akusztikus zenekar, öten vagyunk benne, egy énekes lány és egy hegedűs lány is. Ez abszolút örömzene, kickboksz táborokban szoktunk játszani, de néha máshol is megmutatjuk magunkat. Nem kimondottan rock zene, az tetszik benne, hogy itt gitáron játszhatok, és ezt a tudást is fejleszthetem, meg hogy fiatalokkal dolgozhatok együtt, mert ha az ember fiatalokkal van, akkor önmaga is megfiatalodik.

Szerencsés ember vagy.

Nézőpont kérdése. Igyekszem a dolgaimat rendben tartani, hogy minden össze legyen fogva. Voltak az életemben nagyon nehéz pillanatok, de próbáltam túllépni, és azon lenni, hogy jobb legyen minden. Természetesen a zene is rengeteg lemondással jár. Ha valaki olyan szinten zenél, mint mi, akkor felejtse el a kéthetes nyaralásokat, és érje be azzal, hogy esetleg vasárnap, hétfő, kedden el tudja vinni a családját valahova. Ha ezt a család elfogadja, akkor minden rendben van, ha nem, akkor jönnek a problémák. Nekem olyan párom van, aki abszolút átérzi ezt az első pillanattól, mellettem van és támogat már 25 éve.

Akkor neked nem kell koncerteket lemondanod ilyen-olyan indokkal, mint mondjuk a Megadeth-nek…

Figyelj, én 41 fokos lázzal végig nyomtam koncertet nem egyszer, törött vállal is. A Weisz Kicsi törött lábbal végignyomott koncertet, fel se tudott állni. Mi nem nagyon szeretünk lemondani koncertet, persze, volt már rá példa, de azért ez a Megadeth-ügy nálunk is kiverte a biztosítékot.

MaryMoss

A cikk nyomtatott változata a RCKSTR Magazinban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.08.09.