Műanyagflakonok helyett

 

A neves természettudományi folyóiratban, a Nature-ben jelent meg egy tanulmány, amely szerint a

jelenlegi termeléssel, a világ műanyagipara 2050-re az üvegházhatású gázok 15 százalékának

kibocsátásáért lesz felelős. Az Euromonitor piackutató szerint, a háztartási vegyiáru cégek 2015-ben

29,5 milliárd flakont bocsátottak ki, és a személyes higiéniai cégek 60 milliárd db. árucsomagolást. Ez

évi 8.9 millió tonna műanyag, amelynek elenyésző részét gyűjtötték vissza és hasznosították újra.

 

A természetbe visszakerül műanyag hulladékok egyeneságú következménye pld. a

műanyaghulladékkal teli gyomrú, partra vetett bálnatetemek. A Greenpeace környezetvédő

szervezete szerint évente 12,7 millió tonna műanyaghulladék kerül a világtengerekbe.

 

Az egyik út az egyszer használatos műanyagoktól (fültisztító pálcikák, szívószál, műanyag evőeszköz,

stb.) való elhatárolódás, a másik az újrahasznosítás, valamint a megfelelő csomagolás. Egyre több

kozmetikai és háztartási vegyiáru startup viszont egy új, alternatív megoldásban gondolkodik: vonjuk

ki a vizet mindenből. Azok a cégek izzítják, amelyek víz nélkül készítik termékeiket. Ők sűrítményeket

árulnak, zömmel tabletta formában, néha csomagolásmentesen is, amelyet otthon egy meglévő

flakonba kell dobni és felönteni vízzel. Ennek sokkal több az értelme, mint a manapság kapható

utántöltőknek, amelyek szintén műanyag csomagolásban kaphatók.

 

A Blueland 29 dolláros indulószettjében három "örökké tartó" akrilpalack és három tabletta található,

amelyekből víz hozzáadásával felület-, fürdőszoba- és ablaktisztító oldat készíthető. Ha kifogy,

rendelhetünk új tablettákat, darabját két dollárért. A cég a következő hónapokban más termékek

bevezetését is tervezi. A By Humankind nemrég dobta piacra szájvíztablettáját, a Bite pedig kétféle

(mentás és aktívszenes) fogkrémtablettát kezdett gyártani. Ez azért nagy dolog, mert egyik fogkrémes

tubus sem újrahasznosítható csomagolású.

 

A kanadai Unwrapped Life tablettaként árulja a samponját és a hajbalzsamját. Magyarországon is

évek óta jelen van a brit Lush kozmetikai cég, amely a jól ismert fürdőbombáin túl vegetariánus és

vegán alapanyagokból kézi készítésű kozmetikumot gyárt és forgalmaz, gyakran csomagolásmentes

kivitelben. De samponszappan például nemcsak a hazai kézműves kozmetikai vállalkozók

webáruházaiban, hanem már a mainstream illatszerboltokban is kapható.

 

Persze a tablettás kiszerelésnél nagy kérdés, hogy milyen minőségű lesz a termék, ha

tájegységenként változó minőségű csapvizet adnak hozzá. A startupok tucatnyi szabadalmi kérelmet

adtak be ebben a témában, és gőzerővel folyik a megfelelő tablettagyártók keresése. Az egyik cég

még egy cukorkagyártó üzemet is megkeresett, hátha azok tudnának megfelelő minőségben és árban

gyártani. Ötletelni lehet azon, hogy ha nem megy a tabletta, esetleg szóba jöhet a pehely vagy por

kiszerelés is.

 

A nagy kérdés azonban az, hogy sikerül-e meggyőzni a fogyasztókat arról, hogy a fenntarthatóság

bizony szülhet kényelmes és hatékony terméket. Nyilván sokkal könnyebb egy levél tablettát

hazavinni, majd abból otthon előállítani a megfelelő készítményt. Az újrahasznosítható flakonok és

permetezők is jobb minőségűek, mint az egyszer használatosak.

 

Csak hát egyelőre olyan világban élünk, ahol szinte mindenre érvényes a mondás: a nagyobb a jobb.

Vajon egy pinduri tablettáért is megadnak több száz forintot a vásárlók, ahogy egy folyékony

változattal teli flakonért teszik? Vagy talán némelyik termék nem is ér annyit? Talán elkezdünk végre

azon gondolkodni, hogy egy termék árának hány százalékát teszi ki a reklámköltség, a csomagolás és

a szállítás? Akárhogy is, az új csomagolási-termékfejlesztési forradalom sok változást hozhat az

életünkbe, észszerű alternatívának látszik.