„Nekünk nincsen miért magyarázkodnunk.”

„Nekünk nincsen miért magyarázkodnunk.”

A vonal túlsó felén Lukács Laci.

Milyen érzés Magyarország legeslegjobb rock zenekarának a vezetője lenni? Vagy felfogni azt, hogy ennyi emberre hatással van, amit a Tankcsapda csinál?

Azt, hogy Magyarországon melyik a legeslegjobb zenekar, azt nem lehet így kijelenteni. Ez érzésbeli kérdés. Van, aki a sósat szereti, van, aki az édeset. Ha valaki szerint a Tankcsapda a legjobb rock zenekar Magyarországon, akkor természetesen azt a véleményt megköszönjük, és örülünk, hogy ha valaki így gondolja. Mi nem így gondolunk magunkra. Mi egyszerűen csak igyekszünk önmagunkhoz képest a lehető legjobban csinálni a saját dolgainkat, hogy az elsősorban magunknak okozzon örömet, és természetesen ezzel párhuzamosan a közönségnek, mindenkinek, aki szereti a Tankcsapdát vagy ezt a fajta zenét. Egyébként pedig a kérdésedre röviden válaszolva, nem úgy tekintünk magunkra, mint az ország legnépszerűbb rock zenekarára, hanem egyszerűen csak, mint egy olyan zenekarra, aki csinálja a dolgát a lehető legjobban, ahogy csak tudja. Éppen ezért ezzel a kérdéssel, hogy milyen érzés egy rock zenekar ismert, népszerű tagjának lenni, nem szoktunk törődni. Ha az ember azzal foglalkozik, amit mindig is szeretne csinálni, ráadásul ebből még meg is tud élni, - igazából a munkánk a hobbink, a szerelmünk, ha úgy tetszik, a zenélés, a zene maga tölti ki az életünket, a mindennapjainkat, - akkor az tényleg nagyon jó érzés.

De azért azt valamennyire te is tudod, hogy jól csináljátok, amit csináltok.

Nyilván igyekszünk nem csak jól csinálni, hanem a lehető legjobban csinálni. Aztán persze, ez valamikor sikerül, valamikor kevésbé, de nyilvánvalóan azon vagyunk, hogy amennyire az erőnkből és a lehetőségeinkből telik, a lehető legjobban csináljuk azt, amit csinálunk. A zenekar mindenféle szegmensét értem ez alatt.

Viszont közben ki is váltotok egyfajta vitát magatok körül, és azért olvastam egy pár interjút, amiben kábé magyarázkodnotok kellett.

Nem, nekünk nem kellett soha magyarázkodnunk. És nem is magyarázkodtunk soha. Ha valaki megkérdezett valamit, akkor arra nyilvánvalóan igyekeztünk kielégítően válaszolni, de ezek soha nem voltak magyarázkodások. Nekünk ugyanis nincsen miért magyarázkodnunk.

Sok irigységgel is találkoztok azért gondolom…

Ez valóban így van. Ha valaki ismertté és népszerűvé válik, sok ember által kedvelt emberré, jelen esetben zenekarrá, akkor ott előbb-utóbb megjelennek az irigyek is. Nem csak a zenében van ez így, ez így van mindenféle más művészeti ágban, de ugyanúgy igaz a sportra vagy a munkára. Amiben az ember jó, amiben igyekszik a legjobbá válni, ott megjelennek az ellenlábasok, akik úgyis mindig mindent jobban tudnak nálad.

Tehát ezt sem egy rózsaszín világnak kell elképzelni… Hogy azt csinálhatjátok, amit szerettek. Mert ez ugyanolyan harc, mint bármilyen területen, főként ha a legjobban akarjátok csinálni.

Ahhoz hogy ötről hatra jussunk, ahhoz nyilvánvalóan rengeteget kell tenni. Ha úgy tetszik, sokat kell érte dolgozni, és nyilván a munka nem mindig jár felhőtlen örömmel és szórakozással. Vannak a zenekarcsinálásnak is nehezebb, vagy kevésbé szeretem oldalai, de ha az egészet nézem összességében, akkor sokkal-sokkal több örömöt, és sokkal-sokkal több jó érzést jelent zenélni, meg zenekart csinálni, mint amennyi negatívummal vagy nehézséggel jár együtt.

És ez már meg is van örökítve egy dokumentumfilmben. Valamennyire minket is engedtek belelátni.

Legalábbis a 2014-es évünk történéseibe bele lehet látni, valóban így van. Ez volt a zenekarnak a 25. jubileumi éve. Azóta már eltelt két év. Ez volt az az év, amikor minden olyasmit csináltunk zanzásítva, amit általában egy rock zenekar szokott csinálni. Új dalokat írtunk, stúdióban voltunk, turnéztunk, külföldön és itthon, kis kluboktól fesztiválokig, kevesebb és több ember előtt, videoklipet forgattunk. Mivel az az évünk elég sűrű volt, ezért arra gondoltunk, hogy biztosan kíváncsiak a rajongóink, vagy miért ne lehetnének kíváncsiak, akik nem Tankcsapda-rajongók, hogyan működik Magyarországon 2014-ben egy rock zenekar. Ők ebből sok mindent le tudnak szűrni. Nyilvánvalóan vannak olyan momentumok, meg olyan pillanatok mindenki életében, így a zenekar életében is, amiről nem feltétlenül gondoljuk, hogy mindenkinek az orrára kell kötni. De azt gondolom, hogy ennyire őszintén és ennyire sok mindent megmutatva, Magyarországon sok-sok éve nemigen készült ilyen típusú dokumentumfilm, mint ez a bűvös Három Rohadék Rockcsempész dokumentumfilm.

Most már van összehasonlítási alapotok aközött, hogy működik egy rockzenekar Magyarországon, és hogyan Amerikában. Ti azért eljutottatok arra a környékre, ahol mondjuk Lemmy is ugyanúgy zenélt már, és még tömegek előtt is játszottatok.

Mi a tavalyi évet végigturnéztuk, gyakorlatilag 12 hónapból 10 hónapon keresztül rongyoltunk, és ebben valóban volt egy amerikai turné is, de egyébként volt benne mindenféle más is, északon, délen, Oslótól Máltáig, Tel Avivtól Belfastig. Nagyon sokfelé megfordultunk és az a helyzet, hogy nem szerencsés különbséget tenni a koncertek között vagy azok közönsége között, éppen azért, mert minden helyszín más és más, minden koncert más impulzusokkal, más paraméterekkel bír. Nyilván egészen más impulzusok érik az embert 200 vagy 20.000 ember előtt. Mindennek megvannak a maga előnyei és a maga hátrányai, legalábbis a kevésbé szerencsés oldalai. De nem az a lényeg, hol játszunk, sokkal inkább az, hogy az adott helyzetből, az adott napból, az adott helyszínből, az adott közönségből és az adott koncertnek a hangulatából hozzuk ki a lehető legtöbbet. Természetesen Amerikában játszani, mondjuk olyan helyeken, mint a hollywoody Whiskey A Go-Go, ami egy emblematikus klub, ahol többek között Lemmy is megfordult nem egyszer, de egyébként a világ összes nagy rockzenekara játszott ott valaha már, ilyen helyen koncertezni saját néven, alanyi jogon, ha úgy tetszik, egy nagyon jó élmény. Jó érzéssel gondolunk vissza ezekre az emlékekre. De őszintén szólva a Tankcsapda soha nem egy nosztalgiázó zenekar volt. Több friss ötletünk és megvalósításra váró elképzelésünk van annál, hogy azzal foglalkozzunk, hogy milyen volt régen.

És ha azzal foglalkozunk, hogy mi lesz vagy meddig mehet ez el? Vagy ezzel sem foglalkoztok?

Határozott elképzelések, tervek és célok nélkül nem lehet huzamosabb ideig jó dolgokat csinálni. Ezért nekünk is vannak mindig időszakos rövidebb és hosszabb távú terveink. A rövid tervek jóval konkrétabbak, mert közelebb vannak hozzánk, a hosszú távú tervek meg olyanok, hogy vannak elképzeléseink, vágyaink, álmaink, amiket igyekszünk megvalósítani. Ilyen volt a tavalyi évünk is kompletten, amikor 99 koncertet játszottunk 16 különböző országban, a tengerentúlon, Európában és persze, Magyarországon is. Hogy meddig lehet egy ilyen dolgot csinálni, arra túlságosan okos választ nem lehet adni. Ha már Lemmyt hoztuk fel példának, ő 70 éves koráig tudta ezt csinálni, akkor meg is halt. Vannak nála idősebb, aktív turnézók meg rockzenekarok. És vannak olyanok is, akik már tized ennyi idősen is a süllyesztőbe kerültek. Nem hiszem, hogy itt lehetne bármiféle szabályt felállítani. Meglátjuk, hogy nekünk hogyan sikerül majd mindez.

Mivel invitálnátok az embereket a következő időszak egyetlen budapesti koncertjére?

Azt gondolom, hogy aki a Tankcsapdát szereti és ismeri, azokat különösebben nem kell noszogatni arra, hogy ott legyenek. Akik a Tankcsapdát vagy ezt a közeget nem ismerik, azoknak meg ha egyáltalán megkérdeznék, azt mondanám, hogy jöjjenek el és tapasztalják meg a saját bőrükön, a saját szemükön és fülükön győződjenek meg róla, hogy milyen egy ilyen rock koncert. Biztos vagyok benne, hogy lenne, akinek nagyon tetszene, lenne esetleg olyan is, akinek kevésbé, de addig, ameddig nem tapasztalja meg valaki egy ilyen koncert hangulatát, addig nem is tudja, hogy milyen. Úgyhogy akinek van kedve, az jöjjön el és nézze meg milyen egy Tankcsapda koncert 2016-ban.

FB oldal...

MaryMoss

A cikk nyomtatott változata a RCKSTR Magazinban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.08.23.