"Nem szeretnék olyan terméket kiadni a kezemből, amivel nem vagyok elégedett.” - Don Broco interjú

2008, Bedford: három középiskolás srác, Rob Damiani, Simon Delaney és Matt Donnelly, mint a három legjobb barát, megalapították az Egyesült Királyság 6000. sulis bandáját. Akkor még nem is gondolták volna, hogy a rockzene iránti rajongásuk egészen az egyetemen át követi őket, és egyszer a budapesti Akvárium színpadán a Sleeping With Sirens-szel közös turnéjukon fognak majd fellépni. A brit rock vicces fiúi interjúnkban is hozták az elvártakat: Rob Damianival a gyerekkori bébidínós álmaitól kezdve, a Mike Shinoda-hatáson át arról is beszélgettünk, mik azok a pillanatok, amikből inkább kizárják a közösségi médiát. 
 
Mi a helyzet? Hogy telik eddig a turné?
Annyira jó, eddig a legkirályabb európai turnénk. Voltunk pár helyen, ahol még sosem játszottunk, és olyan országokban, ahol még sok évvel ezelőtt csak egyszer. A vírus után visszajöttünk ezekre a helyekre, ráadásul két olyan albummal is, amit még nem volt lehetőségünk előadni. Klassz látni, hogy az emberek ismerik a szövegeket és velünk együtt énekelnek, olyan, mintha kicsit megérte volna az a pár év kihagyás. Csak megerősíti bennem, hogy az internet működik. Korábban, különösen az Egyesült Királyságban hagyományos módon bővítettük a rajongótáborunkat, koncertezéssel. Évekbe telt, mire a sok turnézással felépítettünk egy közönséget, jó látni, hogy a koncertmentes időszakban sokan Spotify-oztak és pörögtek a Youtube-on. 
 
Igen, és a legújabb kislemezetek, a Fingernails is beért, volt rá közel egy éve. Min dolgoztok mostanában? 
Ezen a turnén játszottuk először a Fingernails-t, imádják. Az elmúlt időszakban elkezdtünk új dalokat írni, nem tudom még, hogy egy album készül-e belőlük, vagy csak kihozunk egy EP-t. Néha úgy érzem, szükség van egy kis szünetre a projektek között, de már eleget vártunk, és izgatottak vagyunk az új számok miatt.
 
Van bármi időtök a turné alatt alkotni?
Semmi. Próbálkoztunk már vele korábban, kicsit erőltettük is, de az, hogy a soundcheck után visszamenjünk a buszba írni, kicsit kinyírja a mókát az egész dalszerzésből. Az Ubert és a Half Man Half God-ot turnén írtuk, ami tök jó, de most inkább megvárjuk, hogy hazaérjünk. 
 
 
Mi a fő inspirációja az új daloknak?
Egy kicsit minden. Van például egy új dal, nagyon vicces, azokról az évekről szól, amikor nem tudtunk bulizni menni. Tulajdonképpen arról szól, hogy hogyan csapjuk szét magunkat. Vannak számok, amik a személyes történeteinket írják le, az elmúlt évek akadályait. Bemutat minden pozitívumot és negatívumot. A vírushelyzet alatt nagyon hálás voltam azért, hogy a legjobb barátaimmal lehettem, megoszthattuk a problémáinkat és együtt zenélhettünk. 
 
A barátaiddal zenélni olyan lehet, mintha a családod venne körbe. 
Teljesen. Úgy is balhézunk, mint a családok! Viccelek, szerintem nagyon kedvesek vagyunk egymással. Annyi év közös élmény van mögöttünk, Mattet és Simont 14 éves korom óta ismerem. Középsulis emlékeink bőven akadnak. Mattel még egyetemre is együtt jártunk, ami megerősített minket abban, hogy komolyan vegyük a zenélést. Már akkoriban is játszogattunk Nottinghamben és Norwichban, évi egy-két koncertünk volt az egyetemvárosainkban, de ez bőven elég volt ahhoz, hogy a diploma után folytassuk a bandát. Túl sok az emlék, az az igazság...
 
-----
Írta: Erdős Viki
Fotó: Erdős Viki
-----
 
A TELJES INTERJÚÉRT KERESSÉTEK A ROCKSTAR MAGAZINT A RELAY ÉS AZ INMEDIO HÁLÓZATÁBAN ORSZÁGSZERTE MÁRICUS 17-TŐL!
HA PEDIG ONLINE OLVASNÁTOK, CSAK AJÁNLANI TUDJUK AZ ÚJSÁGOK NETFLIXÉT, A LAPTAPIR.HU-T, AHOL SOK MÁS MAGAZIN MELLETT MINKET IS TUDTOK OLVASNI!