„Nem tekint vissza, nem nosztalgiázik, hanem arccal előre”

„Nem tekint vissza, nem nosztalgiázik, hanem arccal előre”

Interjú Pribojszki Mátyással

„Színes, improvizatív örömzenélésre” számíthatunk december 21-én a Muzikum Klubban a korábban Pribojszki Mátyás Band néven létező Jumping Matt & His Combo zenekartól. A koncertről, az új lemezről és újévi fogadalmakról beszélgettünk. 
 
 
Egy ideje már nem a saját neveden lépsz fel és adsz ki anyagokat, hanem választottál egy művésznevet, ez a Jumping Matt. Mi indokolja a változtatást? Hiszen ilyesmi általában akkor szokott történni, amikor tagcseréken vagy stílusváltáson esik át egy zenekar, vagy valami miatt „tiszta lappal” akar indulni. 
 
Hosszú évek óta küzdöttünk ezzel, elsősorban külföldi koncertek kapcsán. Nem is a Pribojszkival volt a gond, a Mátyás is legalább annyira bonyolult. Aki közelebbről ismer engem, az tudja, a Jumping Matt nem egy újkeletű történet, elég régóta ezzel a becenévvel illetnek a zenész kollégák. Belgiumban, Hasselt városában játszottunk, amikor néhány helyi újságíró bejött a backstage-be, és szóba került a névváltoztatás téma. Az egyikőjük dobta fel, hogy legyen ez az új név, és ő már így is írta meg a cikket, ami online és nyomtatásban is megjelent. Innentől már nem volt visszaút, a vicc realizálódott. Egyébként a blues, rockabilly és hasonló műfajok történetében nem ritkák az ilyen nevek, de ezt biztosan tudod. Az új név nagyon kifejező is, mert a zene, amit játszunk, közel áll a „jump blues” vagy más néven „West Coast blues” műfajhoz. A tagok és a zene maradt ugyanaz. 
 
 
Az új lemezen ehhez képest vannak új irányok.
 
Ezt jól látod, az új lemez valójában nem is új, hanem felöltöztettünk, big band-es megszólalásba tettünk már meglévő saját számokat. Ez egy régebbi dolog lezárása és egy új kezdete. Maradtunk továbbra is kvartett, de van esély rá, hogy a jövőben egy-egy számhoz vagy koncertre vendégeket hívunk. Az új irományokban már vannak elég kortárs dolgok, ami már elég régóta nagyon közel áll hozzám – ez a soul.  A zene iránti szeretetem a ‘80-as években kezdődött, kiskamaszként. Már akkor nem olyan zenéket hallgattam, mint a kortársaim, hanem Sam Cooke-ot, Stevie Wondert. Ne értsd félre, de van ebben a műfajban valami feminin, amit nagyon szeretek. Jó kedvem lesz tőle.
 
 
December 21-én játszotok a Muzikumban. Ott ki lesz a vendég?
 
Az egyik vendég a kolbász lesz. De nyugi, nem békéscsabai kolbászfesztivál hangulat, hanem elegáns kis falatok járnak majd a belépő mellé. Ezen kívül, akik az igazi vendégek, egy elképesztően tehetséges és fiatal zongorista, Ocsovay Damján (ez a név még a Pribojszki Mátyásnál is bonyolultabb), Tettemanti Tamás trombitás, aki régóta oszlopos tagjai a vendégeskedős koncerteknek és Magda Zsolt szaxofonos – aki egyébként rendkívül jól dobol is. Habár nyilván vannak fix dolgok, a koncert egy színes, improvizatív örömzenélés lesz. 
 
 
Mi a zenekar újévi fogadalma? Vagy a tiéd. 
 
Nagyjából 18 éve az az újévi fogadalmam, hogy lefogyok pár kilót. Ami a zenét illeti: van egy tartozásunk a rajongóink felé a duó formációmmal, amit Szász Ferenc gitárossal csinálunk, a neve Grunting Pigs. Még tavasszal ki akartunk hozni egy albumot, ami végül elmaradt, annak ellenére, hogy el is kezdtük felvenni, néhány számban nemzetközi vendégekkel. Ezt szeretném most bepótolni. Szeretnék lezárni egy időszakot, mondjuk az elmúlt 15 évet, új számokat írni a zenekarnak, ami nem tekint vissza, nem nosztalgiázik, hanem arccal előre. Ezenfelül szeretnék továbbra is jó és mély ember maradni, vagy még inkább az lenni. A zenekar számomra nem munka hanem család – most is épp itt hempergek a gitárosunk, Szász Feri lakásában, ő pedig elment dolgozni –, mindenképp szeretném, hogy ez 2019-ben és utána is így maradjon. 
 
S. H.