#newkidsfromthebloc
Somló Dani egyike a várost mozgató kreatív fiataloknak.
Nem csak dobosként ismerheted a nevét, részben ő vitte sikerre itthon a tavaly megszűnt Balcony TV-t, emellett az első magyar showcase fesztivál, a BuSH egyik főszervezője, és nyugodtan hívhatjuk a magyar és a kelet-európai könnyűzene védőszentjének is.
Mesélj az Eastaste-ről, miért jött létre, mi a célja, hogyan működik, mi a te feladatod?
Az Eastaste-et Horváth Renátó és Salamon Gergő álmodták meg körülbelül 6 évvel ezelőtt, azzal a céllal, hogy friss kelet- európai zenéket helyezzenek el különböző reklámok, filmek, és egyéb promó videók alá világszerte - ezáltal is promotálva a régió könnyűzenei értékeit, izgalmas előadóit. Ebbe engem is bevontak már az elejétől fogva, de akkor még nem tudatosult bennem, hogy az A&R lesz az én fő szakmám: én vagyok felelős a zenei tartalomért, a katalógusért, én kutatom fel a zenekarokat, én kommunikálok velük vagy a képviselőikkel (kiadók, menedzserek, stb...), szerződök, ajánlom ki a számaikat a különböző sync lehetőségekre. Sok dologgal foglalkozunk a sync tevékenységen kívül is, például az egyik legfontosabb projektünk a Budapest Showcase Hub, másnéven BuSH, ahol én személy szerint a booking-ot viszem leginkább, de különböző márkáknak is rakunk össze kampányokat, például a Coca Colának.
Zenészként is láthatunk téged az Iamyank dobosaként, korábban többek között a Grand Mexican Warlockban is játszottál. Miben és hogyan tudod hasznosítani a munkában szerzett tapasztalataidat, ha zenekari ügyekről van szó?
Nem keverem össze a két dolgot, hiszen teljesen másról van szó: munka vs hobbi. Persze szívesen megosztom a tapasztalataimat a zenésztársakkal, de mivel nem menedzserként veszek részt a dologban, hanem dobosként, ezért a zenekarvezetőkön múlik, hogy élnek-e a tanácsaimmal vagy sem. Természetesen néha elkerülhetetlenül összeér a két dolog. Pl. mióta Iamyank-nál dobolok, azóta nagyjából az összes élőzenekaros külföldi koncert/turné lehetőség az én személyes kapcsolataimon keresztül jött létre.
Hogyan találtok meg és mi alapján választotok ki zenekarokat, előadókat?
A legfőbb szempont, hogy legyen benne sync potenciál, tehát egy adott érzést, hangulatot hű módon, lehetőleg egyedien reprezentáljon. Teljesen mindegy, hogy ez most pop, hip- hop, rock, elektronikus, vagy indie (még sorolhatnám), lényeg, hogy izgalmas legyen valamilyen szempontból, és, hogy végül az ügyfeleink könnyen felhasználhassák őket. Ezért a könnyűzenei műfajon belül szinte minden stílusból próbáljuk felkutatni a minőségi mai előadókat, kivéve talán a nagyon extrém dolgokat, melyeket amúgy sem szoktak rajtunk keresni. Persze, ha ilyen igény lenne, erre is megvannak a saját csatornák. Fontos szempont még, hogy a mai trendeknek megfelelő, egyedi, karakteres zene legyen, amely a világ bármelyik másik helyén megállná a helyét. Tehát a futószalagon készített stock zenék kimondottan távol állnak tőlünk.
Habár a „"showcase" kifejezés szerintem már mindenkinek az agyába kezd beégni, hogy magyaráznád el egy laikusnak egy showcase lényegét?
Magyarul "bemutató", és ez lényegében le is írja, miről szól. Az ilyen jellegű eseményeken/fesztiválokon túlnyomórészt feltörekvő, új zenekarokat ismerhet meg a főleg szakmai, de természetesen a „"laikus" zenekedvelő/zeneszerető, új dolgokra éhes közönség is. Amolyan "next big thing" gyűjtők. Ezt sokszor megfűszerezik szakmai konferenciákkal is, ahol napközben barátkozhatnak egymással a zeneipar kulcsemberei, illetve tanulhatnak, fejleszthetik magukat a különböző előadásokon, panelbeszélgetéseken, workshop-okon, csakúgy, mint a BuSH-on is.
Mik voltak a tapasztalatok a BuSH-ról? Van olyan, amit másképp csináltok jövőre?
Már gőzerővel készülünk az idei felvonásra! Tapasztalat volt bőven, hiszen soha nem csináltunk még ilyet, de hálistennek nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, ami minket is megerősített abban, hogy van létjogosultsága egy ilyesfajta eseménynek. Idén lesz változás a helyszínek terén, illetve picivel több zenekart fogunk meghívni (tizennégy országból harminchármat), továbbá szeretnénk a budapesti közönséget kicsit jobban aktivizálni. Utóbbira különféle ötleteink vannak, többek közt a #newkidsfromthebloc "mozgalmunk", amellyel két BuSH között, tehát az év többi részében is folyamatosan próbáljuk fenntartani a kelet-európai fókuszt nemcsak az új YouTube- csatornánkkal, hanem koncertekkel, bulikkal, ahol izgalmas régiós előadókat hozunk el. A zenekar kiválasztós nemzetközi szavazós rendszerünkbe is kétszer annyi embert involváltunk, mint tavaly, úgyhogy még inkább demokratikusabb lett az idei rendszer.
Mit gondolsz arról, hogy a korábban preferált amerikai, brit, holland piac helyett reálisabb és értelmesebb a közép-kelet-európai régióban gondolkodni egy magyar zenekarnak?
Maximálisan egyetértek ezzel a gondolattal! Természetesen csakis akkor, ha nem rétegzenéről van szó. Itt a réteg szót leginkább a nyelvhasználtra érteném, hiszen mondjuk Litvániában elég kevesen fogják megérteni a magyar szövegcentrikus zene lényegét. Természetesen vannak kivételek néha, de ahhoz olyan egységet kell alkotnia a nyelvnek a zenével, ami nagyon ritka. De egyre többen játszanak rá a furcsa akcentusra is, pl. Tommy Cash, az észt hip-hop atyaúristen. A felsorolt nyugat-európai országok nemcsak hogy borzasztó mód telítődtek előadókkal, de nagyon messze is vannak innen, ami nem túl pénztárcabarát - a többi járulékos költségről (rendes PR kampány, szállás, ellátás, stb...) nem is beszélve. Ellenben itt van egy karnyújtásnyira tőlünk rengeteg kulturálisan kiéheztetett ember, akik ugyanolyan potenciális fanok, mint nyugat-európai társaik. Ráadásul sok esetben még hálásabbak is!
Van bármilyen közös vonás, mintázat a modern kelet- európai zenei trendekben?
A közös vonás talán a magas minőség, és annak az ismeretlenség univerzumában megragadása (tisztelet a kivételnek). Ezt leginkább annak tudom be, hogy a zeneipar többi területén még nagyon gyerekcipőben jár a legtöbb régiós ország, illetve annak, hogy rendkívül zárt iparok ezek. Nincs nagyon hálózatosodás még a szomszédos országokkal sem, nemhogy a többi hasonló múltú országgal. Mi nagyon dióhéjban ez ellen próbálunk tenni mindennel, amit csinálunk. Hatalmas területről, rengeteg emberről, hihetetlen izgalmas felfedezetlen zenekarok tömkelegéről beszélünk. Csak akkor tud felkerülni a világnak ez a része a globális zenei térképre, ha mindezért együtt, összefogva dolgozunk. Külön-külön ezek az országok sajnos túl picik ahhoz, hogy igazi áttörést generáljanak e téren.
Ha már ott tart egy zenekar, hogy lehetőséget kap külföldön koncertezni, mi minden kell ahhoz, hogy szintet lépjen és ne 25 ember előtt játsszon egy kis klubban?
Ez egy komplex dolog, és zenekara válogatja. Amit biztosan tudok mondani, hogy mindenkinek meg kell találnia a saját céljaihoz vezető legmegfelelőbb eszközt, stratégiát, és ahhoz szigorúan tartania kell magát. Ha ez azt jelenti, hogy 25-nél több embernek szeretnél játszani, akkor ahhoz. Ami a legtöbb esetben működik és meghozza a gyümölcsét hosszú távon, az az, hogy rendszeresen vissza kell térni az adott helyekre, városokba, viszonylag belátható időn belül, mielőtt elfeledkeznek rólad az emberek, és nem az első koncertektől kell várni a nagy sikert. Viszont, ha a 10. alkalommal is 25-en lesznek a koncerteden, akkor valami nagy baj van, és érdemes elgondolkozni a stratégia,- vagy a pályaváltáson. :)
Érzed hiányát a Balcony TV-nek? Miért nem indult el a megszűnése után hasonló erejű kezdeményezés?
Nagyon szerettük csinálni, úgyhogy természetesen hiányzik, de meg volt rá az okunk, hogy abbahagyjuk. Most viszont – ahogy azt az előbb is írtam – itt az új videócsatornánk, a New kids from the Bloc, mellyel legalább annyi, ha nem több dolgunk van/lesz. Itt nem csak a magyar szcénában gondolkodunk, hanem egy sokkal tágabb és szabadabb skálán mozgunk, ami meglepő módon, nem más, mint Közép-Kelet Európa. Hogy miért nem vette át azóta senki a Balcony TV-t, vagy miért nem indult hasonló kezdeményezés, azt nem tudom megmondani, de ki tudja, mit hoz a jövő. Azért remélem, az új csatornánk is legalább annyira sikeres lesz, mint a Balcony TV (kop- kop), úgyhogy tessék csak subscribe-olni!
Solti Hanna