Ozone Mama - Creedence-emlékest és egy új videó

Villámriport Székely Marci énekessel és Gábor Andris gitárossal.

A budapesti ős-hard rock Ozone Mama ha éppen nem az országot vagy Európát rója mostanában, egy speciális megmozdulásra készül és közben egy lyric video is kiszaladt.

Két napja rukkoltatok elő egy egyszerű, de nagyon ízléses szöveges videóval az eredetileg első lemezes San Francisco c. dalotok akusztikus verziójához. 
Ez a bizonyos "szent hely", maga a város, vagy azon belül egy konkrét helyszín?
Valós élmény inspirálta a dalt?

Andris: Mielőtt bárki kérdezné, ez nem a híres Scott Mckenzie szám feldolgozása. J Annak idején, mikor megírtuk ezt a dalt, azt szerettük volna, ha a szöveg a hatvanas évek hippi-korszakának témáját járná körül. Engem személy szerint mindig is érdekelt a pszichedelikus kultúra, a hozzá tartozó irodalom, filmek, az egész jelenség. (Ginsberg Üvöltés című könyvét ajánlom mindenkinek.) A dal egy fiktív helyről szól, amely ugyan egy valóban létező város, de amikor íródott, akkor még egyikünk sem járt ott. Egy szimbolikus „szenthely”, az idilli kaliforniai tengerpart, Timothy Leary az LSD guru, az elvágyódás, és szabadság kerülnek elő a szövegben. Én később eljutottam San Franciscóba és valóban lenyűgözött a város (bár ugyanígy érzek egész Amerikával kapcsolatban.) Tehát nem valós élmény inspirálta a dalt, hanem egy előzetes fantáziakép, mely végül számomra megvalósult, bár élőben kicsit másképp.

Marci: Aktualitást ad a dalnak az itthon egyre inkább érezhető elvágyódás. Azt a lelkiállapotot tükrözi, mikor az emberben felmerül a "menjek vagy maradjak" kérdés, és - kissé talán idealizáltan - megjelenik előtte az új, jobb élet reménye egy másik helyen.

Az unplugged változatot mikor és hol rögzítettétek?

Marci: A legutóbbi soproni akusztikus koncertünkön a Búgócsiga Akusztik Garden technikusa, Szabó Zoli jelezte, hogy sávonként tudná rögzíteni a koncertet, és rögtön belementünk. Majd mindenféle utólagos szerkesztés nélkül a basszerosunk, Gergő keverte ki az egységes hangképet.

Andris: Nagyon tetszett a Búgócsiga, szuper hely, remélem, hogy hamarosan ismét játszunk ott. A dalhoz összeállított videó Marci érdeme.

Május 28-án, John Fogerty születésnapján az A38 Hajón emlékeztek meg a Creedence Clearwater Revival munkásságáról. Kik lesznek az est vendégei és nagyjából milyen szetlista várható?

Marci: A dalok listája egy afféle „Creedence Best Of”: a 'Born On The Bayou'-tól a 'Proud Mary' keresztül a 'Have You Ever Seen The Rain'-ig igyekszünk a Creedence munkásságának sokféle hangulatát megidézni, saját hangzásunkkal. Természetesen eljátsszuk az eseményen a saját 'Fortunate Son' átdolgozásunkat is. Énekfronton Pásztor Anna (Anna and the Barbies), Oravetz Kristóf (Paddy and the Rats), Baranyi László (P. Mobil), Ipolyi-Gáts Hunor (BABEL), és Papp Tibor (Nemcsak Berry) fogja emelni az est fényét. Gitáron Kőváry Zoltán (The Trousers) és Lázár Zsigmond (Zártosztály) barátaink csatlakoznak hozzánk.

Mit jelent számotokra a Creedence?

Andris: Számomra a Creedence az igazi, letisztult amerikai „népzenét” jelenti. A klasszikus amerikai zene minden alkotóeleme megtalálható benne: rock, country, blues, bluegrass. Számtalan film zenéjében elhangzanak Creedence dalok, például ott van a Nagy Lebowski című. Világszerte minden rádióban olykor felcsendül egy-egy Creedence szám. Egy életérzést közvetít a zenéjük a boldog hatvanas évekből, annyi különbséggel, hogy a Creedence Clearwater Revival zenekarnál nem „szex, drogok és rock n’ roll” álltak a középpontban (mint megannyi kortárs zenekarnál abban az időben), hanem a szeretet, béke, szabadság, amerikai életképek, vagy éppen az országút. John Fogerty hangja egy jellegzetes classic rock énekhang, aki egyszer meghallja, mindig is emlékezni fog rá.