Palackozott költészet

 

Szeptember 24-én a Várkert irodalmi sorozatának szezonkezdő estéjén a bor és irodalom közti költői kötelék lesz a fő kérdéskör, ahol legendás borverseink egy felolvasószínház keretein belül elevenednek meg, olyan kiváló színművészeink tolmácsolásában, mint Kolovratnik Krisztián, Rudolf Péter és Tasnádi Bence, valamint Debreczeni Mónika pinceigazgató és Horváth Csaba irodalomtörténész is diskurálnak a bor és irodalom kapcsolatáról. Mi pedig az est háziasszonyát, Juhász Annát kérdeztük.

 

 

A Várkert Irodalom sorozat lassan három éve a hazai minőségi, kulturális programok sorában az egyik leglátogatottabb, melynek központjában az irodalom áll. Beszélgetünk irodalmárokkal és szövegeket hallgatunk neves színművészek előadásában. Közösen gondolkodunk értékek mentén. A borkalandozás ötletét az őszi szezonkezdés adta – itt a szüret időszaka, a magyar irodalomban pedig évszázadok óta fontos téma, ihletforrás a bor – a kapcsolódó verseket, prózát szedjük össze Adytól Dragomán Györgyig, és így indítjuk az évadot.

 

Az adott témát szeretjük körbejárni, így meghívtuk Debreczeni Mónikát, a Vylyan Pincészet igazgatóját, aki épp egy izgalmas irodalomhoz kapcsolódó kampányt indított. Horváth Csaba irodalomtörténész könnyű, szórakoztató és tartalmas úton avat be minket Petőfi, Csokonai vagy a kortárs magyar irodalom bor ihlette műveinek hátterébe, és három színművész – Rudolf Péter, Kolovratnik Krisztián és Tasnádi Bence – közreműködésével felolvasószínházban elevenednek meg a művek. Lehet mai dalszöveg, egy Csokonai-vers, Szindbád-részlet vagy Háy János-szöveg – a központi szál ezúttal a szenvedély, a lélek, mámor, elmúlás – vagyis maga az élet.

 

Ugron Zsolna mellett én vagyok a Várkert Irodalom sorozat vezetője, szerkesztője. A sorozatban két est típus van – az ENEMVÉ-n verses előadás zajlik, míg az APOSZTRÓF beszélgetés és felolvasószínház. Az APOSZTRÓF esteken én fogom össze, ami a színpadon történik. Felépítem az estet, kiválogatom a szövegeket, majd a helyszínen vezetem a beszélgetést és segítem a színészek munkáját.

 

Minden alkalommal kedvenc alkotóinkat hívjuk, olyan színművészeket, akiket a közönség is ismer és mi is az adott témához halljuk a hangjukat. Weöres Sándor, Márai Sándor, Hamvas Béla, Petri György, Ady, József Attila, Petőfi, Krúdy Gyula, Háy János, Dragomán György karakteréhez választottuk a három színművészt, szerencsére rá is értek...

 

A mámorkeresés részben kapcsolódik a borhoz, de van helye a magyar irodalomban, a népköltészetben, a régi magyar irodalomban (Balassi, Csokonai) és a kortársban is. Ma ráadásul reneszánsza van a jó bornak, a borivásnak, így kedvvel hallgathatjuk a magyar irodalom gondolatait, verseit, bölcsességeit borról és szerelemről a Várkertes esten… A bor palackozott költészet, picit minden palack más, mást hoz elő a befogadóból – mint egy vers is. Ez izgalmas kapcsolat a területek között.

 

Talán nem csak a borról kell itt beszélni – az életünk része, hogy együtt legyünk, időt adjunk a másiknak. Ez legtöbbször egy asztal mellett történik, ahol kinyílik egy üveg bor. Koccintunk, beszélgetünk. Ez a kultúránk része. Nem a mértéktelenség a lényeg, hanem az a közös élmény, amiben mindannyiunknak van része – olvasónak, alkotónak, írónak. Egy esten ezeket a közös élményeket keressük, ezeket idézzük meg.

 

Ma, a XXI. században nem a hagyományos bordal van jelen, ez a műfaj eltűnőben van, habár a populáris kultúrában is találni bordalra utaló alkotásokat, mint Víg Mihály Holt költők társasága című zeneszámának dalszövege (őt májusi estünkön is megidéztük), de Kemény Istvánnak is vannak bordalszerű írásai. A témáról érdekességeket Horváth Csaba, a Károli Gáspár Református Egyetem docense mesél majd.

 

Mindig voltak olcsóbb borok és drágábbak, ahogy írtam, nekem a közösségben gondolkodás az az ügy, amit fontosnak tartok – itt a Várkert APOSZTRÓF sorozatában is. Témákat, szerzőket, műveket veszünk elő és gondolkodunk együtt több százan verseket és prózát hallgatva – ez a fontos. Most épp a szüret, a bor kapcsán, októberben pedig József Attilát megidézve.

 

Számomra egyik legfontosabb édesapám, Juhász Ferenc Rezi bordal című verse, ami gyermekkorom óta útmutató. Az élet szeretetére ösztönöz.

(X)

 

„Mulandóság? Fene bánja!

Csak így szép az élet, hát ma

éljed napjaid.

Ne sírj ifjúságom múlásán,

zúgó idő szárnyalásán,

borod mellett hallgasd: szárnya csattog és süvít.”