Premier Kultcafé a fogyatékkal élőkért – interjú Kárász Róberttel

Sokkal inkább attól, hogy fogyatékkal élők számára biztosít munkahelyet. Mindez a Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítvány jóvoltából jött létre, melynek elnökével, az elsősorban műsorvezetőként ismert Kárász Róberttel beszélgettünk.

 

 

2012-ben olvastam egy cikket, ami nagyon meghökkentő volt számomra. Ebben leírták: Magyarországon 600 ezer felnőtt fogyatékossággal elő ember él, akiknek mindössze 10-12%-át foglalkoztatják. Ugyanez az arány az Unió más országaiban 50-60% közé tehető. Ekkor határoztam el, hogy indítok egy kampányt, amivel arra agitálom a munkaadókat, foglalkoztassanak minél több megváltozott munkaképességű embert. Másfelől pedig az első pillanattól tudtam, hogy miután összegyűjtök elegendő pénzt, én is szeretnék nyitni egy saját, önálló munkahelyet, ahol majd fogyatékossággal élők dolgoznak. Ez annak idején még csak egy gondolat volt, amihez aztán sikerült kitalálnom egy jó kampányelemet: ez volt a Fogadj örökbe egy macit program. Hittem abban, hogy ha ismert emberek felajánlják árverésre a gyerekkori mackóikat, és a befolyt összeget a fogyatékkal élők támogatására ajánljuk fel, annak lesz megfelelő hírértéke.

 

 

Abszolút. Pont tegnapelőtt látogatott meg minket egy kaliforniai illető, aki járja a világot, és keresi az olyan jellegű helyeket, mint a Premier Kultcafé. Tárgyalt már Mark Zuckerberggel és Bill Gates-szel is, és őket is próbálta arra ösztönözni, hogy minél több megváltozott munkaképességű embert alkalmazzanak. Nos, ő azt mondta, hogy ilyen jó ötletet még életében nem hallott. Ha létrehoztam volna egy szervezetet A Megváltozott Munkaképességűekért Alapítvány néven, biztos vagyok benne, hogy a húszadik lettem volna a sorban. Ezért kellett egy olyan geg, mely valóban figyelemfelhívó jelleggel bír. Már rögtön az első árverésnek hatalmas visszhangja lett. Többek között Törőcsik Mari és Mága Zoli is ezt követően ajánlotta fel a maciját. Marit rögtön meg is kérdeztem, mit szólna ahhoz, ha közösen csinálnánk egy alapítványt, melynek az operatív részét én vinném, ő pedig a nevét és az arcát adná mindehhez. Ő pedig annyira tündérinek tartotta az egész kezdeményezést, hogy igent mondott. A Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítvány végül 2013-ban létre is jött. Az árverést pedig még idén megismételtük, majd 2014-ben és 2015-ben szintén.

 

 

Rendszeresen jártam a Vörösmarty moziba, ám 2014 áprilisában azzal szembesültem, hogy végleg bezárt. Korábban egy szimpla kávézóban gondolkoztam, ami munkahelyet biztosíthatna a fogyatékkal élőknek. Ekkor viszont beugrott, hogy mi lenne, ha a mozit is újjáélesztenénk valamilyen formában. Ezt levelek, e-mailek, telefonok sorozata követte az önkormányzat és az egyéb hivatalos szervek felé. Végül 2014 év végére jutottunk el oda, hogy beadtunk egy szakmai anyagot a fővárosnak, melyben leírtuk: fogyatékkal élőket fogunk alkalmazni, közfeladatot fogunk ellátni, és az előteremtett pénzből felújítjuk a régi, lepukkant Vörösmarty mozit, mely újabb és újabb funkciókkal bővül majd. Végül 2015 februárjában a fővárosi közgyűlés elé került ez a szakmai anyag, melyet minden képviselő - ellenzéki és kormánypárti – kivétel nélkül megszavazott. Március-áprilisban elkezdődtek a tervezői, majd később a belsőépítészeti, villamossági és egyéb munkálatok.

 

 

Igen, az évek alatt összesen 36 millió forint jött össze. Voltak olyan aukciók, ahol csaták dúltak egy-egy mackóért. A kikiáltási ár – teljesen mindegy, hogy színész, író vagy olimpikon macijáról volt-e szó - minden maci esetében tízezer forint volt. Aztán borzasztóan elszálltak az árak a licitálás során, ennek persze mi nagyon örültünk. A rekorder Kertész Imre macija volt, mely 3,5 millióért kelt el, de sokukért adtak egymillió fölötti összeget. Csaknem 150 felajánló volt köztük olyan nevekkel, mint Rubik Ernő, Szabó István, Koltai Lajos, Bodrogi Gyula, Gyurta Dani, Hosszú Katinka, sőt, még szegény Jancsó Miki bácsit is megemlíteném. Az árverés résztvevői pedig 90%-ban ismerősök, akik meghívásos alapon jöttek el, többnyire üzletemberek, vállalatvezetők és magánszemélyek. Ugyanakkor nagyon sok cég – köztük a Generali és az Aegon - is felajánlott nagyobb összegeket.

 

 

Megkerestük a Sala Vita Alapítványt, akik többek között munkaközvetítéssel foglalkoznak fogyatékkal élők részére. Én elmondtam a saját elképzeléseimet: a munkavállaló lehet Down-kóros, értelmi sérült vagy testi fogyatékos. Egy kulcsszavam volt: cuki legyen az illető. Olyanokat kerestünk, akik el tudják látni a feladatukat, örülnek annak, hogy dolgozhatnak, és örömmel is teszik a dolgukat. És kivétel nélkül ilyen dolgozóink vannak. Mikor felvettük őket, azt mondtam magamnak: végre normális emberek közé kerültem! Annyi szeretetet és kedvességet adnak, hogy hihetetlen.

 

 

Az az első pillanattól fogva világos volt, hogy ha kizárólag moziként működnénk, két hónap alatt felkopna az állunk. Így az ötvenöt férőhelyes kistermet megtartottuk, és felújítottuk. Fontos szempont volt, hogy ez továbbra is művészmoziként üzemeljen.  Ezután jött az eredeti alapötlet, a kávézó kialakítása. Aztán felvettük a kapcsolatot a Cserpes Tejivóval, melynek tulajdonosa, Cserpes István, Laura édesapja az egész brandet rendelkezésünkre bocsátotta. Így jött létre egy varieté kávézó, mely komolyzenei estek, akusztikus koncertek, stand up comedy, irodalmi estek vagy zártkörű céges rendezvények lebonyolítására is alkalmas. Akik anno jártak a Vörösmartyba, fel sem fogják, hogy mi épült a helyén.