„Reggel a zuhany alatt, éjszaka az autóban hazafelé menet, és tiszta időben”

„Reggel a zuhany alatt, éjszaka az autóban hazafelé menet, és tiszta időben”

Ørdøg-interjú és klippremier!

3 év után itt az Ørdøg 3. nagylemeze, az Ø3, ami a szegedi Miracle Sound stúdióban készült el, és olyan súlyos lett, ahogy elképzeled. Az énekes, Vörös András válaszolt pár kérdésre, az új klipet pedig az interjú végén találod!

 

Interjú: Császár Gergő

Sok bonyodalmat okoz a zenekar nevében áthúzott „o”?

Igazából nem. Jó, az mondjuk vicces volt, amikor az Artisjus akkor frissen bevezetett online rendszerében próbáltuk lejelenteni a dalainkat, és visszajött az értesítés, hogy „értelmezhetetlen előadó”, de manapság a platformok többsége már gond nélkül fogadja az Ø betűt. De akkor sem sértődünk meg, ha Ordognek vagy szimplán Ördögnek írnak minket, abból sincs másik, csak mi. Illetve de, van egy finn zenekar ugyanezzel a névvel, de velük azért olyan sokszor nem akadunk össze, azon túl, hogy kölcsönösen követjük egymást a Facebookon.

3 évente új anyag, most pedig itt a 3. lemez. Ez a 3-as szám beteljesedése?

Látod, erre nem gondoltunk. De most, hogy mondod, lehet. Szóval már csak azt kell tisztázni, mit is jelent a hármas szám és a beteljesedése. Ha rájöttünk, megírjuk és rátesszük az Ø3 jövőre megjelenő bakelit kiadására bónusz tracknek.

Mióta készült az anyag? Volt vele valami koncepció, vagy egyszerűen csak most gyűltek össze a dalok?

Elég régóta, már 2018 nyarán volt félig-meddig kész dal a tízből, de nálunk mindig ilyen lassan készülnek az anyagok. Nem hiszünk benne, hogy határidőre kellene dolgozni, és előre beosztani, hogy mikor akarunk lemezt megjelentetni. Hagyjuk, hogy gyűljön, és csak akkor kezdünk el az időzítésen gondolkodni, amikor van már mondjuk hat-hét dal és mellé még félkészen pár további téma, és nagyjából látszik, hogy ezzel fél-egy éven belül meg tudunk lenni úgy, hogy ne maradjon rajta egy hang se, ami csak azért lenne ott, mert nem volt idő jobbat írni helyette. A másik ok én vagyok, mert elég sokat el tudok pepecselni a szövegekkel, simán eltart egy-két hónapig, amíg befejezek egyet, és az tíz dalnál már egy-másfél évet jelent. Azért is vagyok ennyire lassú, mert nincs időm, de talán kedvem se ezzel főállásban foglalkozni, és soha nem történt még olyan, hogy leültem volna tollal és papírral, hogy akkor a mester most alkotni fog. Jön, amikor jön, reggel a zuhany alatt, éjszaka az autóban hazafelé menet, és tiszta időben lehet, hogy pár óránál nem is tart tovább, csak ez a pár óra szépen szétcsúszik hetekre. Én nem bánom, mert így legalább jól kiérlelődik, a többiek meg megszokták és elfogadják, hogy ennyit kell várni rám. Nem mintha sietnünk kellene bárhova.

Hol és kivel készült? Miért szól ilyen kurva jól?

Mert Vári Gabi kurva jó, azért! A szegedi Miracle Sound stúdió az otthona, és sejtettük, hogy nem lesz baj, mert az utóbbi időben rengeteg jó cucc jött ki a kezei közül, de a végeredmény minden várakozásunkat felülmúlja. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, úgyhogy a végén közölnünk is kellett vele a rossz hírt, hogy most egy darabig nem fog megszabadulni tőlünk, mert a következő dolgainkat is vele szeretnénk csinálni.

Albumkészítéskor van, aki kezébe veszi a produceri irányítást, vagy totál demokrácia van?

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy három teljes értékű dalszerző is van a zenekarban: Szentpéteri Zsolt és Nagy-Miklós Péter gitárosok és Mahboubi Salim basszusgitáros. Ennek megfelelően első körben mindenki maga rakta össze a dalait, és akkor mutatta meg a többieknek, amikor a dalszerkezet már kész volt, és a fő zenei témák a helyükre kerültek. Innen aztán több szálon kezdett futni a történet: a dobolásnál Szentpéteri és Vári Gabi hangmérnök/zenei rendező segítettek ötletekkel Vécsi Zoli dobosnak a stúdióban, mert az eredeti demók egyszerűbb gépi dobokkal készültek, és Zolika a végén, utolsó hangszeresként játszotta fel az igazi, élő dobot. Ez azért jó, mert eddigre már szinte minden más kész van, és lehet tudni, hogy pontosan mihez képest és hova kell díszítéseket, filleket tenni, hol kíván az énekkel együtt a dal durvább groove-ot, hol finomabbat és így tovább. Ami az éneklést illeti, ott Miki (Nagy-Miklós Péter) volt az irányító, az ő kis stúdiójában vettük fel az összes vokált, és ő segített nekem végleges formába önteni a dallamokat, helyenként pedig a prozódiát és egyes szövegrészleteket is, miközben ő maga is elég sokat énekel a lemezen. Mindezek után következtek az apróságok, amik persze néha a legfontosabbak tudnak lenni: színezőgitárok, kiegészítő dallamok, és a legvégén az i-re a pont: annak kitalálása, hogy az egyes hangszerek hogyan szólaljanak meg a dalok különböző részein. Itt Vári Gabi volt a főnök, ő volt, aki külső füllel hallgatott mindent, és átlátta a komplett anyagot, nem véletlenül őt hívjuk zenei rendezőnek.

Mekkora hatással volt a munkálatokra a kialakult helyzet?

A lemezre gyakorlatilag semmilyennel, azt 2018-ban kezdtük el írni, és mire felütötte a fejét a ragály, lényegében készen is voltunk vele. A tavaszi karantén időszaka alatt tudtunk utolsókat simítgatni a szerkezeteken, énekeken, a tulajdonképpeni stúdiómunkálatok Szegeden pedig nyáron zajlottak, amikor lehetett szabadon mozogni és dolgozni.

Mennyire para, hogy egy ideig nem tudjátok bemutatni a lemezt élőben? Van esetleg valami B tervetek ezzel kapcsolatban?

Egy kicsit sajnáljuk ugyan, azt a részét meg nagyon, hogy nem tudunk a Dürertől az oda tervezett lemezbemutatóval elbúcsúzni, de alapvetően optimisták vagyunk, és azt gondoljuk, hogy tavaszra már jobb lesz a helyzet. Volt ugyan jó pár koncert betervezve november-decemberre, de ezek valószínűleg akkor sem lettek volna az igaziak, ha nem robban be ennyire a járvány, és meg lehet tartani őket, hiszen a félelem végig ott lebegett volna körülöttük. A korlátozások bevezetésével pedig mi is, ahogy mindenki, áttettünk mindent 2021-re, és márciustól kezdjük majd, akkor viszont bejárjuk az egész országot. Szerintem nem hiú remény bízni benne, hogy addigra a mostani hullám pont elvonul, és naponta halljuk-látjuk a hírekben, hogy többféle vakcinából is lesz már elérhető valamennyi. Persze, az egész ország biztosan nem lesz áttoltva, de ha épp a görbe alján vagyunk, az egészségügyi dolgozók már kaptak oltást, és nekünk, átlagembereknek is karnyújtásnyira lesz, akkor valószínűleg ki lehet nyitni a világot. Higgyünk benne, mást úgyse tehetünk, mert kapkodva pótmegoldásokat keresni most már fölösleges, ha nem vagyunk annyira borúlátóak, hogy évekig ezzel a helyzettel számolunk. A live stream ugyan szerintem biztosan fontos előadási formává növi ki magát előbb-utóbb, de annak akkor van értelme, ha olyan komplex audiovizuális élményt tudsz adni, amit normál koncerten nem. Csak azért, hogy legyen, kár belevágni, mert ha nincs nagyon kitalálva és más szintre emelve, akkor elég sovány vigasz lesz. Akármilyen jól játszol, nem fog úgy szólni, mint a lemez, és ha nincs benne a személyes együttlét varázsa, ami pótolja a tökéletesre polírozott hangzást, akkor olyan lesz, mint a műanyag fóliás benzinkutas szendvics: végszükségben oké, de ha lehet választani, inkább nem kérek belőle.

Ki készítette a borítót? Mennyire szóltok bele a tervezésbe?

Salim tervezte, mint ahogy az előző Sötétanyagot is, a borítón látható báb (mert az egy báb, háromfejű nyúl, aminek két feje látható itt) pedig a feleségem, Kocsis Eszter munkája. Beleszólni egyáltalán nem szoktunk, egyrészt eleve házon belül készül, másrészt meggyőződésem, hogy mindenféle kreatív alkotásból akkor lehet a legjobbat kihozni, ha a megrendelő nem akar lépten-nyomon belepofázni. Olyan embert kell választani, akiben megbízol, és onnantól hagyni, hogy azt tegye, amit jónak lát, hiszen ha te jobban értenél hozzá, akkor nyilván nem is kellene mást felkérned a munkára.

Szerinted milyen következményei lesznek a mostani helyzetnek a (hazai) zeneiparra? Mit lehetne tenni a zenészek érdekében?

A zenére mint művészeti ágra szerintem semmilyen, mert az alkotókedv nem pénz kérdése. A háttériparra, ezen belül is a rendezvényiparra annál inkább hat persze. Rövid távon tragikus, hiszen alig érkezett érdemi segítség a rászorulóknak, hiába voltak elég jó koncepciók, a szakmai szereplőket senki nem hallgatta meg, a raktárkoncert meg viccnek is rossz. Az erre szánt 5,3 milliárd forintnak a fele se jutott el a zenészekhez, a technikusi gárdához pedig még ennek is csak a töredéke, vagy konkrétan semmi, miközben a szervezésért néhány eleve állami megrendelésekből élő cég nagyjából 3,5 milliárdot vágott zsebre. Mi szerencsére pont kimaradtunk belőle, és nem is akarok a pálya széléről észt osztani, de azt azért eléggé sajnálom, hogy a tényleges fellépők közül nagyon kevesen tették ezt szóvá. Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy bárki elfogadta meghívást és a vele járó pénzt, mert ezek a produkciók együttvéve ennek az összegnek a sokszorosát fizetik be adóban egy normál évben, és teljesen természetes, hogy most visszakaptak belőle valamennyit. A furcsa az, hogy nem álltak ki tömegesen megkérdezni, hogy vajon mi került 3,5 milliárdba ennek a lebonyolításában?

Fentiek ellenére hosszú távon akár még pozitív dolgok is következhetnek a mostani válságból. Ha például sikerül megvalósítani az utóbbi időben többször előkerült áfacsökkentést a koncertjegyeknél, az mindenkinek jó lesz. Halkan mondom, hogy talán az se baj, hogy most kicsit megtört az a körfogás, amiben bármiféle beletett valódi munka helyett számos megélhetési produkció sokszorosan túlárazva haknizott végig mindenféle gyanútlan városi és falunapokat. Nem azt kérem számon, hogy a gázsi az amúgy is tök szubjektív és megfoghatatlan művészi értékkel álljon arányban, de a nézők tényleges számával azért illene neki. Akiknek valóban van közönségük, azok még ebben a furcsa 2020-as évben is tudtak koncertezni, és az se baj, ha valakinek nincs, csak akkor ne tessék megpróbálni ebből megélni és sírni, ha nem sikerül. Mi se tesszük.

Most pedig jöjjön az Ørdøg legfrissebb videója, A legszebb szín:


 
 
Megjelent az Ørdøg 3. nagylemeze. Saját szavaink helyett beszéljenek a tieitek, amikkel az internet bugyraiban véleményeztétek az új anyagot:
 
 
„Na, este belém bújik az Ördög...”
 
„Ez bizony szuper lett!!!!”
 
„No hát valami ilyesmi parádéra számítottam. A szövegek ritmikája és többrétegű játékossága viszont megdöbbentően k*rvajó. Abszolút kalaplengetés!”
 
„Már lepörgött egy jó párszor.”
 
„Pazar, zseniális, remek, ördögi, nincsenek jelzők! m/”
 
„Egy 1-től 10-es skálán mennyire meglepő, hogy már tudom a szövegeket?”
 
„Számomra továbbra is az Ørdøg a legjobb dolog, ami az elmúlt 10 évben a magyar rockzenei életben történhetett. Mind zeneileg és szövegileg egyedi és páratlan itthon. Igazi érték.”
 
„Nos, egy ideje nem tudok mást hallgatni,mert ez mindent kiszorított a hifimből, telómból 
stb… egyszerűen elképesztően jó lett!”
 
„Óriási gratula, és remélem, hogy egyszer még élőben is felcsendülnek ezek a remek dalok...”
 
„Hihetetlenül erős anyag lett, sokadik hallgatásra is izgalmas, minden tracknek megvan a helye. Még sok ilyet!”
 
„Zseniális lett az album.”
 
„Meghallgattam már vagy 100x100000-szer, megunhatatlan...”
 
„Elég patent az új anyag, grat!”
 
„3 éve várok erre a napra! Végre itt az új album <3”
 
„Nem tudom letörölni a képemről a sztereotipikus »súlyos muzsika« arckifejezést. Combos, tempós és a hangzás valami ørdøgi.”
 
„Dévényi Tibi bácsinak üzenem, hogy a 3 kívánságban a 3. lemezről nyomhatja az anyagot.”
 
„Fasza a borító!”
 
„Ezt úgy odarakták.”