Rottweilerek, retró pornó és azbeszt minden mennyiségben

 

Mi egy urbex csapat vagyunk, ami az urban exploration rövidítése. Ez arról szól, hogy különböző létesítményekbe, lezárt, személyek által nem látogatható területekre hatolunk be. Az alapelvünk az is, hogy nem rongálunk, nem lopunk, nem törünk. Ha találunk valahol egy lakatot vagy bezárt ablakot, ahhoz nem nyúlunk, mindig próbálunk alternatív lehetőségeket találni, és mindent úgy hagyni, ahogyan volt.

 

Ez összetett. Szeretnénk megmutatni a világnak, hogy milyen értékeink vannak, amelyek lassan elvesznek, és hogy mi mindent ki lehetne hozni egy adott helyből. Ezért mindig fotókkal dokumentálunk egy-egy bevetést, ami egyfajta művészi vonalat is belecsempész az egészbe. Emellett persze a saját adrenalinszintünk növelése sem utolsó szempont: egy ilyen épületbe való bejutás sikere hatalmas élményt ad. Tehát ez egy sokrétű hobbi.

 

Azt fontos tudni, hogy nem mindig négyen vagyunk, nincs egy állandó létszám, hiszen általában összevissza időpontokban megyünk bevetésre. Valamikor csak egyvalaki megy, valamikor ketten, vagy akár öten. Persze azért vannak állandó arcok. Egyébként 2015-ben kezdtünk el együttműködni, kicsit komolyabban. Előtte egyedül jártuk az elhagyatott helyeket, de volt olyan is, aki más urbexes csoporthoz tartozott. Ketten közülünk, akiket az alapító tagoknak tekinthetünk, épp egy kiszemelt helyszínen találkoztak össze, és döntöttek úgy, hogy inkább saját csapatot indítanak. Ezután kezdődött a tagfelvétel: a jelentkezőknek át kellett menniük egy teszten – bejutni egy viszonylag könnyű célpontra –, így bővítjük a csapatot. 

 

 

Egyszerű: meglátjuk az utcán és megtetszik. Egy hete például a tatabányai erőmű mellett mentem el, ami 2004-ben zárt be, és már mondtam a többieknek, hogy el kellene mennünk. Megláttam, és egyből vérszemet kaptam! De előfordul, hogy szóbeszéd alapján jutunk el valahova, esetleg meglátjuk online az urbexes csoportokban, hogy ki milyen helyet fedezett fel, és ha minket is érdekel, akkor megnézzük. De olyan is szokott lenni, hogy interneten látjuk, hogy valami bezár, akkor oda később érdemes elmenni. 

 

Csernobil mindenképpen! Az ex-szovjet és balkáni államok nagyon érdekelnek, ahol több elhagyatott falu is van, illetve Detroit is, ami szinte egy teljesen halott város. De ezek egyrészt nagyobb szabású dolgok, másrészt pedig Magyarországon sokkal inkább biztonságban érzi magát az ember. Tudja, hogy mennyi rizikót vállal, könnyebb felmérni, mint ha mondjuk Albániában próbálkoznánk ugyanezzel.

 

Veszélyes egyrészt fizikailag, hiszen olyan helyeken járunk, ahol bármi le- vagy beszakadhat, vagy begombásodott, borzalmas szagú pincékben járunk, olyan levegővel, amit nem akarunk belélegezni. Sok helyszínen vannak kiöntve, otthagyva vegyszerek, amitől szúrós a levegő, ezt a tüdőnkben is érezzük. Baromi veszélyes még az azbeszt, ami gyakori a megbontott épületekben. De őrkutyákkal is találkoztunk már: volt, akit egyszerre három üldözött, köztük egy rottweiler, és el is kaphatták volna, de a céljuk az volt, hogy kikergessék. Illetve persze lehetnek őrök is, vagy akár rendőrök, ebbe is futottunk már bele még az elején, de egy igazoltatással megúsztuk.

 

Az őrök régi pornója. Teljesen mindegy, hová mész, lehet az izgalmas és gyönyörű hely, az őrszobában kiragasztott ’90-es évek pornóújságja, az biztos pont.

 

Egyszer belógtunk egy elhagyatott kórházba a belvárosban: szétnéztünk, elkezdtünk fotózni, amikor egyszer csak azt láttuk, hogy a sötét folyosó egy kivilágított folyosóba ér, ahol idős hölgyek sétálgatnak. Aztán kiderült, hogy az egy idősek otthona, ami még nagyon is működik. Ez vicces volt, a másik oldalról viszont a lipótmezői elmegyógyintézetet is meg kell említenünk. Az annyira nyomasztó, és közben hihetetlen élmény volt... olyan érzések fogtak el minket, amelyek sehol máshol. Illetve volt olyan, akinek az egykori Hotel Olimpia volt a csúcs: egy ikonikus épület a Normafán. Még minden bútor megvolt, eredeti ’80-as évekbeli bútorok, minden konzerválva. A szobák még olyan tiszták voltak, hogy akár ott is lehetett volna aludni.

 

Igen, szokott tagfelvétel lenni, de persze nem korlátlan számban. Elsősorban fiatal huszonéveseket várunk, akinek az értékrendjébe belefér, hogy bár semmi rosszat nem teszünk, jogilag mégiscsak betörünk valahová.