„Hugh Grant pár sör után biccentgetne rá a fejével”

„Hugh Grant pár sör után biccentgetne rá a fejével”

Sean Darin-interjú

A hazai könnyűzene egyik fontos szereplője, Szepesi Zsolt producer Sean Darin kódnéven állatkodik. Most jött ki új, Aphex Twin inspirálta klipje a „Hugh Grant” című dalához, amelyhez a HS7-es Szűcs Krisztián adta a hangját. Nem ismeretlenek egymásnak, hiszen a NAZA nevű popformációban is együtt zenéltek – egy nagyszerű lemezt is kihoztak 2017-ben –, most viszont tánczenésebb partokra eveztek, a brit garázsok környékén… Hugh Grant helyett a producer válaszol.

Interjú: Császár Gergő

Fotó: Halász Jácint

Imádtam a NAZA-lemezt, anno az év magyar albumának választottam – szerintem dalszerzés és hangszerelés terén is 10/10, máig hallgatom!

Köszönöm! Ezt jólesik hallani! Őszintén szólva szerintem is egy nagyon patent lemez lett, és egyben vannak a dalok. 

Ez a dal akkor lényegében a NAZA korszakából maradt fent, és most le lett porolva?

A korszak ugyanaz, de azért ez a dal nem NAZA-világ, nem is az volt vele a terv. Abban az időszakban több különböző zenei projektben dolgoztunk együtt Krisztiánnal, ami nem egyszer torkollott hajnalig tartó mulatozásba. Egy ilyen jammelős hajnal eredménye a Hugh Grant rapbetétje is, amiből utólag megszületett az egész dal. 

Amúgy mizu a NAZA-val?

A Nazának sajnos vége, vagyis egyelőre nem látom a folytatását, de szeretném remélni, hogy mégis lesz neki. 

Szerinted Hugh Grant bírná a tracket? Nem fog beperelni?

Szerintem a Hugh Grant elsőre rosszallóan reagálna, olyan fölényesen. De aztán pár sör után biccentgetne rá a fejével. Jut eszembe, el is küldöm neki. Beperelni nem fog, mert ő ahhoz túl „nagyban” van. 

Van a számnak egy erős 90-es évek flesse. Direkt, vagy csak akkor voltatok fiatalok, és így belétek égett?

Mi szeretjük a 90-es éveket, szeretünk Kelet-Európában élni, magyarnak lenni. Szeretjük a tereinket, a csajokat, és ezt a felszabadítóan tökéletlen világot. Jó érzés, hogy nem akarunk mások lenni, mindig valami sokkal királyabbhoz hasonlítani. Bizonyos értelemben még mindig a 90-es években maradtunk. 

De amúgy a ’90 mellett benne van ez a 2010-es évek eleje körüli electro-house-os (dubstepnek mondott) sound is, ezzel nem késtetek el kicsit?

Ugyanezt tudom mondani, hogy én nem vagyok hajlandó az alkotáshoz és a zenéhez úgy állni, hogy befolyásoljon, hogy épp mi a menő. Voltak időszakok, amikor éjt nappallá téve azt kerestem, hogy létrehozzam a legújabbat, legmenőbbet, ami még soha sehol nem szólt. Ma már csak önmagam akarok lenni, és élvezni ezt. 

Hogyan született meg a dal? Te írtad a zenét, Krisztián pedig rászövegelt?

Pontosan így történt.

Ő direkt van inkognitóban? Miért? Szégyelli ezt az egészet?

Tanácsolom, hogy beszélgess majd Krisztiánnal is, hogy megtudd, ő az az ember, aki aztán soha semmit nem szégyell. Pedig volt már egy-két extrém ügye, pl. a zseniális Rühös Foxi produkció.  Az alteregója nem inkognitó, egyszerűen csak egy más világ, mint amikben épp van, és ezt nincs értelme összekeverni  a többi projektjével. Ő nagyon sokszínű és bátor fickó, nagyon jól csinálja ezt. 

Lesz valami nagyobb anyag is (pl. lemez), vagy ez egyelőre egy single?

Csak single-ökben gondolkodom, ami szabadságot ad.  Az én világom annyira szerteágazó, hogy értelmetlen lenne egy kaptafára húzni a dalaimat. 

Készült a dalhoz egy videó is...

A rapszodikus stílusáról ismert Porkoláb Norbert barátom rendezte, vette fel és utómunkázta a klipet. Aztán az elmúlt két évet az anyag csiszolgatásával töltöttük. Ahogy a zene is, ez is átment pár totális átalakuláson. A főszereplőnk, Lazók Mátyás meg hát magáért beszél – az egyik legeredetibb színész, akivel valaha találkoztam. Nagyon büszke vagyok rájuk és végeredményre is.