’Sex, Thoughts and Rock n’ Roll’
A Baron Mantis hihetetlen energiával és szakító hangzással sáskahadként lepi el az újdonságra kiéhezett nagyérdemű tudatát...
...hogy szeretetpetéit vaskos riffekbe és kíméletlenül zakatoló ritmusokba ágyazva keltse ki - szól a zenekar ars poeticája. Mindez nem csalás, nem ámítás, jól bizonyítja ezt második lemezük is, a Modern Love, ami Nóniusz Gábor produceri és hangmérnöki segédletével szeptemberben lát napvilágot. Dave Mantis énekes, gitáros, dalszerző agymenése következik.
Hogyan lehet ilyen nagyfokú energiát a mindennapi életből meríteni? Ki vagy mi inspirál ilyen mértékben titeket?
Ez egy jó kérdés. Nekem sincs mindig kirobbanó energiám, de amikor a színpadra állsz és bőg a gitármotyód, zúg a fuzz, a lábdob a gyomrodba vág, a pergő meg üt mint egy ütvefúró, igazából kapsz egy hatalmas adag energiát, aminek vagy behódolsz és meglovagolod, mint egy betöretlen lovat, vagy inkább hagyjuk az egészet. Ez a műfaj, főleg ilyen felállásban, nem működne shoegazer attitűddel. Ugyanakkor meg lehet, nem tudhatom, mindenesetre engem sokkol, felajz és elvisz messzire. Néha annyira, hogy már játszani is nehéz, mert mindent eldobva sikítoznék csak a mikrofonba mint valami gyógyegér. Inspiráció meg mindig más: korszakok vannak az ember életében. Per pillanat rengeteg audiokönyvet hallgatok, épp Dosztojevszkijt. Igyekszem az internet adta lehetőségeket olyan dolgokra használni, amik tágítják a felfogásomat, bombáznak perspektívákkal, aztán az ilyen komolyabb jellegű témákat néha megszakítom macskás videókkal. A zenével kapcsolatban meg annyi, hogy jön, mindig is jött, erősebb-gyengébb hullámokban, ha meg valami ennyire jön, akkor kezdeni kell vele valamit, mert még a végén szorulásom lesz, ha nem eresztem ki!
A legtöbben kínkeservesen állítanak össze egy albumra valót, ti viszont 24 dal közül választottátok ki azt a 16-ot, ami a Modern Love-ra került. Ráadásul mindegyiknek komoly mondanivalója is van. Ha ki kéne emelni párat a téma súlyosságát, mélységét illetően, melyek lennének azok és miért?
Azért mert valaki sok dalt ír, még nem biztos, hogy mindegyik jó. Figyelj, ez valahol kicsit olyan mint egy órás szeretkezés, amiben van mozdulatlan egymásba forradástól kezdve dühöngő mocskos állati rángásokig minden, és te azt kérdeznéd meg tőlem, hogy ebben az egészben melyik volt a kedvenc pózom. Értem a kérdést, de inkább nézzük az aktust egészében, mélységében.
Világpolitikai kérdésekben is állást foglaltok. Véleményetek szerint milyen lenne egy szebb világ? Láttok arra esélyt, hogy pozitív irányban haladjanak a dolgok?
Nincs világpolitikai állásfoglalásom. A pszichológia, irodalom, történelem és filozófia eszközeivel kutatom az emberi mivoltunkat és az azon belüli bármilyen színtéren való vergődésünket vagy tündöklésünket. Rengeteg utópikus képem volt már egy szebb világról, de az élet alapvetően folyamatosan a káosz és pusztulás szélén táncol. Csoda, hogy egy ilyen fokú stabilitás létezik egyáltalán, ez teljesen lenyűgöz. Aztán meg rengeteg a tudás, de még több a kérdés. Ha egyre többen saját magunkon próbálnánk pozitív irányba változtatni és nem másokon nyammognánk, meg tehetetlen áldozatként tekintenénk magukra, talán eljutnánk egy újabb mérföldkőig. De ezek elég tág fogalmak, sokat lehet tanulmányozni mindent. Nehéz dolog az biztos, de ami könnyű az nem is nagyon értékes általában. Nem new age-es megközelítésből mondom, hanem pszichológiaiból: azt hiszem a szebb világ bennünk kezdődik.
mm.alvajaro