„Szerencsére olyan emberek vagyunk, akik a végére mindent kihoznak pozitívra”

„Szerencsére olyan emberek vagyunk, akik a végére mindent kihoznak pozitívra”

DLRM interjú

A DLRM nemrég egy új dallal jelentkezett, mely egyben Sessions For The Faded Sun című új videós sorozatuk első darabja is, ahol nemcsak ők, hanem általuk kedvelt zenekarok is meghívást kapnak majd egy naplementés jammeléshez – így a közönség is betekintést kaphat ezekbe az önfeledt, alkotói pillanatokba. A zenekar több változáson is átesett az elmúlt időben: megváltak basszusgitárosuktól, több régi számot nem cipelnek tovább, viszont folyamatosan születnek újak.
 
Szabó Mártonnal, a DLRM frontemberével beszélgettünk.
 
Nagy Kátya
 
Nemrég egy interjúban azt meséltétek, hogy már nehezen tudtok azonosulni az első számaitokkal, és nem tervezitek azokat a jövőben élőben sem játszani. Milyen érzés most, hogy kvázi elengedtétek azt a korszakot, azokat a dalaitokat?
Felszabadító érzés, ezért is gondoltuk úgy, hogy meg kell hoznunk egy ilyen döntést. Teljesen nem engedtünk el semmit, hiszen minden része az egésznek, csak már tényleg nagyon másképp nézünk csomó dologra, és ezt muszáj volt összehangolni a zenénkkel. A múlt nélkül viszont nem néznénk most úgy semmire, ahogy nézünk, úgyhogy tiszteljük az utunkat, de inkább emlékként tekintünk bizonyos dolgokra, mintsem kötelező cipelnivalókra. Semmit sem kell tovább vinni, amit nem esik jól, és mindent mi döntünk el, a különböző megfelelési kényszerek pedig végre elhúznak a picsába.
 
Úgy fest, izgalmas változásokon megy át a zenekar, nemrég Tomival is különvált az utatok. Hárman folytatjátok tovább vagy keresitek az utódját?
Igen, most hárman vagyunk, és így írjuk a következő lemezt, de nem csak háromfős felállásra. Lesznek izgalmasabb dolgok és felosztások, amiket kipróbálunk, újabb hangszerek, hangzások, többszörös szerepek, de alapvetően élőben négyen fogjuk a szettek nagy részét tolni, az a terv. Nagyon jó lenne kettővel több kéz mindenkinek, de az valószínűleg még odébb van. A számok amiket továbbviszünk, négy emberre lettek írva, és bár átdolgozunk kicsit mindent, de a jó kis röfögős basszerhangzástól Isten őrizz, hogy megváljunk.
 
A tetőn akusztikusan feljátszottátok az új lemez pár anyagát is. Ezek korábbi szerzemények, vagy ennyire ihletően hatott rátok a karantén?
Ezek viszonylag friss ötletek voltak még, kábé pont a karantén előttről, csak alatta gyúrtuk őket eggyé. Aztán annyira megtetszett ez a medley, hogy rájöttünk, hogy ez így kész, és ez a szám. Emellett szerintem nekünk szinte kellett is ez a karantén, nyilván voltak olyan pillanatok amikor azt hittem, megőrülök, de annyi mindent át tudtunk gondolni a mindennapok pörgése nélkül, közelebb tudtunk kerülni bizonyos emberekhez, a természethez, valódibb értékekre tudtunk figyelni, és ez nagyon inspirálóan hatott mindannyiunkra.
 
Hogyan jött az ötlet, hogy a Sessions For The Faded Sun ne csak a saját zenélős projektetek legyen, hanem egy új zenés sorozat, másoknak is lehetőséget adva?
Már volt egy ilyen elképzelésem régebben is, csak valahogy most adta ki. Ebben a helyzetben pedig úgy éreztem, hogy ez a minimum amit megtehetek a többi zenészért és zenekarért, arról nem is beszélve, hogy szerintem tök jó egy olyan platform, ahol kicsit a spontánabb, jammelősebb légkör idéződik meg, amit minden zenész megél, de a kívülállók csak ritkán vagy egyáltalán nem nyernek ebbe betekintést. Emellett meg mindig nagyon szívesen hesszelgetek hozzám hasonló emberekkel, és ezek a sessionök erről fognak szólni a felvételek mellett.
 
Mit lehet még tudni a Sessions For The Faded Sun-ról, mik a terveitek vele?
Az, hogy baromi jól érezzük magunkat mindenféle kötöttségek nélkül, olyan emberekkel, akiket tisztelünk és közös a szenvedélyünk.
 
Eredetileg tavasszal mentetek volna Európa-turnéra, de az Eukaliptusz kapcsán is kiderül, hogy Marci utcazenélés közben rakta össze az alapját. Ha megnyílnak a határok, hova mennétek legszívesebben először? A közös, laza, akusztikus jammeléssel is nekivágnátok a világnak?
Bárhova, de tényleg, eszméletlenül hiányzik a koncertezés és az utazás. A világnak pedig ezekkel az emberekkel bárhogy nekivágnék.
 
Rövid időn belül ez volt a második magyar nyelvű dalotok. Tudatosan fordultok egyre inkább az anyanyelvetek felé?
Nem tudatosan mentünk rá a magyarra, csak most ez jött, és kész. Kétnyelvűek maradunk, amiben inkább az angol dominál, de többet fogjuk használni az anyanyelvünket, mint eddig, mert elképesztően jó nyelv, és csomó dolgot a világon csak az ő dallamával és spirituszával lehet kifejezni.
 
Az elmúlt időszak milyen hatással volt az életetekre, milyen hozadékai voltak számotokra?
Szerencsére olyan emberek vagyunk, akik a végére mindent kihoznak pozitívra, a hullámvölgyeket pedig tiszteletben tartják és tanulnak belőle a folyamatos fejlődés érdekében.