„Szeretem több szemszögből megvilágítani a történetet”
Csapó Tamás nemrég jelentette meg saját kiadóján keresztül legújabb regényét, az '56-os eseményeket feldolgozó Lázadó Budapestet.
Elég széleskörű az érdeklődésed, egy kis történelem, egy kis fantasy, egy kis önéletrajzi, na meg Kowa-életrajzi kalandozás. Mikor jelent meg az első könyved?
Az első a Lángoló Budapest volt 2011-ben, amit egy már az országból kivonult osztrák kiadó adott ki. Az a II. világháborúban, Budapest ostroma alatt játszódik. Inkább szerelmes regény, de valós történelmi események adják a hátterét. A II. világháborúról ugyanúgy nem tudunk semmit, mint '56-ról. Másfél éves kutatómunka után elég másképp nézem ezeket a dolgokat. Az iskolában még nem érdekeltek annyira a száraz tények, de most, hogy egyre többet olvasok utána a magyar történelemnek, egyre jobban foglalkoztat. Az Elég! című könyvet 6 év rendőri szolgálat után írtam meg. Ott és máshol szerzett tapasztalataimból egy fikciós történetet állítottam fel, amiben azért vannak túlzások. A Numen is történelmi regény fantasy-elemekkel átszőve, a náci okkultizmust, emberkísérleteket alapul véve, a Szent Lándzsa, a Szent Grál és Atlantisz mítoszával foglalkozik. Ennek most kezdem a harmadik kötetét írni, az első kettő már megjelent, sőt az első kötet angolul is megjelenik majd e-könyv formájában jövő tavasszal. Úgyhogy megyek nemzetközi színtérre.
Külső nyomásra vagy saját szándékból?
Saját ötlet volt. Magyarországon a könyvpiac nem elég erős. Sok könyv van, de a magyar emberek már nem szeretnek olvasni. Év végére minden könyvemet átteszik e-könyv formátumba. Külföldön a magyarokat célzom meg, rengetegen vannak. Más országokban egyébként is teljesen más a kultúrája a könyvnek, például Németországban vagy Ausztriában. Ott jobban megbecsülik a szerzőket, több jutalékot is fizetnek nekik. A magyar e-könyves cég, akikkel leszerződtem, a világ számos pontjára el tudja majd juttatni a könyveimet.
Itthon egyébként saját kiadód van, az MFM Könyvek. Mások könyveit is kiadod?
Van még két szerző, Berek Edit és E.C. Kelly. Utóbbi lektorálja az én könyveimet, ő sem talált sokáig kiadót, a kölcsönös együttműködésünk eredményeképpen viszont nálam már megjelent két könyve.
A rendőri évek alatt határoztad el, hogy írni akarsz?
Ott éjjel-nappal munka volt. Az írás onnan jött, hogy egy barátommal filmet akartunk csinálni. Először a forgatókönyv készült el. Persze, semmi nem lett belőle, de én ezen felbuzdulva írtam még két másikat. Az Elég! például egy forgatókönyvből született.
Az kicsit ilyen Zabhegyezős vonalnak tűnik leírás alapján.
Én nem egy főszereplőt mozgatok a történetekben, akinek a karakterfejlődését végigkövetem. Én kicsit filmszerűbben írok, és jelen időben írom a könyveim. Sokkal valóságszerűbb, olyan, mintha az olvasó ott lenne a cselekmény történésekor. Szeretem több szemszögből megvilágítani a történetet. Aztán kövesse mindenki azt a karaktert, akit akar.
Mennyi időt töltesz egy történet megalkotásával?
Változó. A Lángoló Budapestnél eleve másfél év volt a kutatómunka, a megírása minimum fél év. A most megjelent Lázadó Budapestet májusban kezdtem el írni. Az alapismeretek megvoltak a forradalomról: 23-án tüntetés, 25-én sortűz, november 4-én meg bevonultak az oroszok. A könyvben naponta mutatom meg az eseményeket, október 22-től november 7-ig, plusz még egy kis részletet a megtorlásból. Ennek megírásakor a forradalom 60. évfordulója motivált engem. Azt akartam, hogy kapcsolódjon a Lángoló Budapesthez, sőt két szereplőt át is emeltem a világháborús ostromból, 11 év elteltével találkozhatunk újra velük.
Kaptál valamilyen visszaigazolást olyanoktól, akik jártasak a történelemben?
Egy levéltáros ismerősöm az első könyvemet górcső alá vette, egy apróbb bakit talált, de azt mondta, hogy hiteles a történet. Nem egy helyről szoktam tájékozódni, ha 3-4 helyen ugyanazt írják, akkor azzal lehet dolgozni, de ha csak 1-2 helyen, abba inkább nem megyek bele. A Lángoló Budapestnél előkerül Osztyapenkó. Ott az oroszok vagy a németek lőttek előbb? Nem tudni a mai napig, így aztán mindkét szemszögből leírtam. Budapest ostroma a harmadik leghosszabb városostrom volt a világháború során Leningrád és Sztálingrád után. Ráadásul több százezer ember benn rekedt a városban. Próbáltam úgy emléket állítani az ostromnak, hogy olyan dolgokról is szót ejtek, amikről általában nem beszélnek. Olyan érdekességeket is belecsempészek, mint a sziklakórház vagy a Lázadó Budapestben, a pincekórház, a mai Mentő Múzeum pincéjében. A Terror Háza is szerepel mindkét regényben, hiszen ez előtte nyilas, majd ávós központ volt. Ha valaki ma belép a Terror Háza pincéjébe, végig tudja követni a főszereplők útját. Ezek elég megdöbbentő dolgok, én pedig szeretek egy kicsit durvábban írni. Ha valakit fejbe lőnek, az úgy van leírva, hogy a lövedék belefúródik a koponyájába és a hátsó részét leszakítva jön ki belőle. Itt van vér, ez nem vicc, akkor egy ilyen tényleg kemény látvány volt. Részt vettem hagyományőrző világháborús hadijátékokon, magyar katonaként, orosz katonaként is, korabeli ruhában, vaklőszerrel. Ha az ember már csak ennyire is benne van, megtapasztalja, hogy milyen lehet egy ilyen háborús helyzet, rájön, hogy nagyapáink még férfiak voltak. A Kossuth téren van egy hely, ami a sortűznek állít emléket. Külön fejezetet szenteltem a véres csütörtöknek, ki lőtt először, honnan lőhettek, ez a mai napig nincsen eldöntve. Itt van egy saját megfejtésem, amit megírtam. Kíváncsi vagyok, hogy ez indít-e majd valamilyen vitát. Tervezek Mátyás királyról is írni majd. Az első zsoldos hadsereg meg az igazságosság mítosza izgat. A Dózsa-féle parasztfelkelés is nagyon érdekes. Miért pont ő állt a felkelés élére, ki használta őt ki? De itt van '48. A Citadella azért épült, hogy megfélemlítsék a magyarokat, Haynau azért építette, hogy tudomásul vegye mindenki, hogy ha kell, a város közepéről szétbombáz mindent. Úgyhogy a Citadella nem annyira dicső emlék, inkább az elnyomást szimbolizálja. Szeretek különböző mítoszok nyomába eredni. Az Anschluss napján Hitler egy jó 15 percre bezárkózott a Szent Lándzsával. A lándzsának az a története, hogy azzal szúrták oldalba Jézust a kereszten, így azóta úgy tartják, hogy aki azt magánál hordozza, az sebezhetetlen. Sok vezető hitt ebben, Hitler pedig különösen. Mikor meghallotta, hogy az amerikaiak Nürnberg lebombázása után megszerezték a lándzsát a romok alól, fél óra múlva öngyilkos lett. Érdekes összefüggések ezek. Állítólag még ma is találnak az Antarktiszon különböző építményeket a jég alatt. Lehet, hogy a nácik kísérleti bunkerei?
Mindezek mellett itt van a Kowával közös könyved is. Ebben tollba mondja neked az életét?
Igen. Tíz éves volt a Kowalsky meg a Vega, mikor ez a könyv megjelent, és elég jól összefoglalja a zenekar viharos történetét, közben éltettük a Black-out időszakot, és Kowa sötétebb korszakát is elővettük. Ez a legsikeresebb könyvem a mai napig, de ez főként Kowának köszönhető.
Ahogy Kowalsky is írt könyvet.
Kettőt is írt, tervezzük, hogy az egyiket, a Jéglanka meséit újra kiadjuk. A másiknál, a Holnap előttnél, fel kéne kutatni a társszerzőt.
A cikk nyomtatott változata a RCKSTR Magazinban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.11.02.
MaryMoss
