Szia Bori! Jössz a Holdra?

P.I.A.: Tényleg van egy spéci ladikunk - a náza fejlesztette - amivel a Holdig lehet ladikázni, és akár ketten is elférnek benne. Részemről azoknak ajánlom leginkább ezt a muzsikát, akik szeretik a sorok közötti részeket és az sem zavarja őket, ha a tükörből egy jó, kövér fityisz mosolyog vissza rájuk. Olyankor csak kevernek egy koktélt és tangóznak a teknősükkel… 

 

T.G: Hosszú, hatkezes furulyaszólókra! :) A lemezajánlóban megfogalmazott dolgok mind igazak, ezek a karakterek mind velünk tartottak a lemez készítése során, ők a dalok szereplői, de miközben bohókásnak tűnik az egész, azért elég komoly témákat boncolgat az anyag.

 

P.I.A.: Anyukám, nekem mindíg azt mondta, hogy “kisfiam, ha bemész valahova, tessék köszönni!” Bori, egyébként az a lány, akit sokan ismerhetnek… ő az Ő, a megpillantás szikrázó pillanatában. 

 

T.G.: Igen, azt hiszem mindenkinek van egy Borija, ha nem is éppen egy nagy szerelem, akkor talán a feloldozás pillanata, vagy egy küzdelmesebb időszak után való hátradőlés. 

 

P.I.A.: Tizennégy készült, de léteznek még cenzorok, így a szerencsés 13 a nyerő szám. Gergő “fülbemászó-típusú” dalokat írt, ami nagyon megkönnyíti a dallamok tapadását, egy kedvencet nem is tudnék kiemelni, ez folyton változik, de System of a Down-tól bármi jöhet…

 

T.G.: Tényleg van egy dal... Zelk Zoltán Este jó, este jó című költeményét is szerettük volna feltenni a lemezre, ez sokaknak gyermekkori nagy kedvence, engem is megihletett. Sokféleképpen feldolgozott dal, mi új irányból közelítettük meg, úgyhogy inkább egy incselkedő blues lett belőle. Barna(Horváth Barnabás Botond a szerk.), a zenei producerünk szerint, ez a mi “Let it be”-nk. Ám, sajnos az örökösök jogi képviselőjével nem sikerült megállapodnunk a vers megzenésítéséről. Mi sem értjük, egyszerűen sajnáljuk. No de bőven maradt kedvenc így is az anyagon... Az összes!

 

T.G.: Az egész Jumbow két korábbi verséből indult, aztán egyszerűen oda-vissza passzolgattuk a sorokat és a dallamafoszlányokat. Alapvetően a dalok vázát két, hosszú hétvége alatt raktuk le. Elvonultunk egyszer az ország egyik, majd a másik végébe és magunkra zártuk a ház ajtaját. A bennünk lévő ajtókat meg kinyitottuk.

 

P.I.A.: Az egész a Gergő egy SMS-ével indult, aztán… Totál káosz és maximális észbontás, szinte kihánytam a szövegeket, pár órát röhögtünk rajta, aztán Gergő eljátszotta gitáron és hosszifuruglán, végül megismertük Barnát, aki fogta ezt az egészet és felöltöztette, kicicomázta, jóságporral behintette, elküldte Timbuktuba… Liverpool-on át… onnan visszajött, aztán etettük, itattuk, most meg elkezdte követelni a kedves közönségét… a kis drága. 

 

T.G.: Egyelőre sem fenyegetést, sem házassági ajánlatot nem kaptunk.

 

P.I.A.: Szakmán belülről nagyon pozitív, sok elismerést és biztatást kapunk, kaptunk, a publikum visszajelzése még csak ezután jön. Rengeteg barát, ismerős, rokon van, akik jó részének már nem teljesen ismeretlenek a dalok, tudunk olyanról, amikor házibuli kedvence volt a SziaBori demo verziója. És még pár dal volt így, úgy tesztelve... olyan visszajelzéseket kaptunk, amik idézése szerénytelenségnek tűnhetne. 

 

P.I.A.: Bori eredetileg nem Bori volt, idő közben változott azzá, több Bori hatására, a dalbéli Szonja sosem létezett, a Po-fánk első sorai, pedig borgőzös marháskodásban fogantak… Sokat inspiráltuk egymást is, főleg gondolatokkal, de az Éktelenkék múzsája pl. egy picike, azóta feloszlott felhőcske volt. 

 

T.G.: Nekem leginkább a dalszövegek. Amikor nekiláttunk a daloknak, egy elég intenzív időszakon voltam túl, és nagyon jólesett lefejteni magamról a gondolatokat.

 

 

PIA.: Igen, valóban elgondolkodtató anyagot szerettem volna csinálni, olyan, univerzális témákat megfogni, ami sokaknak ismerős, olyan nézőpontokból tekinteni rájuk, ami felkönnyíti, vagy elmélyíti adott esetben a dolgot. Vannak nagyon komoly, sokrétegű, mély részek, és vannak könnyed - nem is gondolatok - inkább csak érzések. Utazásnak szántam, remélem sokakat elhív! 

 

TG.: “Gondolta a fene” ...hogy Arany Jánost idézzem. 

 

TG.: Ez egy izgalmas, néha változó alkotó társaság, szigorúan véve nem is csak a magunkat muzsikusokat sorolnám ide hanem még vagy 6-8 embert aki közvetlenül támogat minket munkájával, a hangmérnöktől, az ötletemberekig. 

 

PIA.: Ebben a felállásban van valami mindennapi, és ettől természetes. Azt hiszem, mindenki szereti a zenét, nekem meg mindenre van egy jobb ötletem, ettől az egész olyan irányíthatatlan, bekeretezhetetlen… Valami srácok, dalokkal.  

 

TG.: Azért közben, két gyereknek szóló anyagot is összeraktunk, ez utóbbi egy komoly úttörő munka volt. Lackfi Jánossal készítettünk a Kincskereső kisködmönből egy “mesés zenejátékot” amiből egy hanglemez-mellékletes könyv is kikerekedett. 

 

PIA.: Volt idő, több év, amikor csak haverkodtunk, néha besegítettem ebbe-abba, de a mi szakmai kapcsolatunk kb három éve kezdődött, a fent említett módon. Szerintem valóban nagy munka volt, sok érdekes állomással, de a dalok, csak úgy kipattogtak a földből, vízből, levegőből…és a tűzből. A lemeznek, pedig most érkezett el az ideje.