The Wonderland - nem hagyományos értelembe vett utcazenészek
A zenekar sokban kitűnik a mostanában alakuló, és ismertséget szerző zenekarok közül. A srácok nem épp a kőbányai konziból pattantak ki, hanem önerőből és a saját tehetségük és szívük által hajtva vették fel első két számukat Beke István segédletével.
Alice-el a banda elnökével, a zenekar frontemberével beszélgettünk
Elég fiatalok vagytok, és ahhoz képest elég komoly zenét sikerült összehoznotok. Mi az, ami inspirált titeket a zenélésben?
Zenekar szinten a legfőbb inspiráció az, hogy megmutassuk, az emberek ne higgyék azt, hogy a rock arról szól, hogy van pár elkényeztetett srác, akiket beíratnak a szüleik zenét tanulni profi hangszerekkel, aztán beléjük tolják a pénzt és befutnak. A rock a kitaszított embereké, akiket cikiztek az iskolában, akiket mindig is utáltak, nem az elkényeztetett zenészpalántáké, akik ezt el akarják venni. Viszont, igazából érdekes módon azok az emberek inspirálnak minket, akiket utálunk, hogy véletlenül se legyünk olyanok, mint ők.
Hány számotok van összesen? Volt már koncertetek? És mi lenne a csúcshely, ahol szeretnétek fellépni?
Egy album kész van, 10 szám. Ezeket játsszuk próbákon, illetve van még 4-5 félkész zenénk. Csúcshely ahol fel akarunk lépni... nos, szerintem mindenkinek az arénák jelentik a csúcsot, vagy a fesztivál nagyszínpadok. Nem volt még koncertünk, most vagyunk 3-4 hetesek, nem rég szállt be West a dobokhoz.
Szerettek az utcán zenélni? Később is folytatnátok ezt?
Hányingerem van az utcától, én csinálom legrégebb óta, a többieket szerintem még nem érinti így a dolog, ők még érzik a varázsát. Az elején még a balhéknak is meg van a varázsa, de aztán ahogy egyre több balhés szituációba kerül kint az ember, kezd rájönni, hogy jobb elkerülni őket, mert a legjobb esetben is, mondjuk, eltörheti a kezét. Most azt kéne mondanom, hogy persze akármekkora színpadon játszhatunk majd, mindig vissza fogunk térni az utcára, de a nagy fenét... maradjon az a mocsokban, aki gyenge ahhoz, hogy kitörjön belőle.
Hogyan tevődik össze a zenekar? Úgy tudom nem szokványos a felállás...
A zenekar felállása nem rendhagyó szerintem, West dobol, Danny basszusgitározik, enyém az ének és a gitár poszt. A körülöttünk működő banda hierarchikus rendszerben működik, a motoros bandákhoz hasonlóan. Az összes rangot persze nem árulhatom el, kiderülne belőle a személyek bandán belüli szerepe, de természetesen van elnök, alelnök, akik a legnagyobb részben irányítják azt, hogy mit csinál épp a banda. Egyébként úgy találkoztunk, hogy Danny sokszor látott kint az utcán, és egyszer odajött, Westért felforgattuk a fél világot, ismerősök segítettek rátalálni.
Hogy akadtatok össze Beke Istvánnal?
Az aluljáróban ültünk, és bepánikoltunk, hogy egy ilyen helyen fogjuk végezni, ha nem változik a helyzet. Akkor már meg volt a telefonom, szóval egyszerűen írtunk neki. Voltak régebbről gagyi felvételek, amit egy előző felállással rögzítettünk. Azokat küldtük el és így történt, hogy segített. Elég híres, tudtunk arról, hogy segítőkész.
Van példaképetek? Ki az, aki nagy hatással volt/van rátok?
Zeneileg igazából csak a szokásos hatásokról beszélhetünk: AC/DC, Guns N’ Roses, Led Zeppelin, és így tovább. A legnagyobb hatással azok az emberek vannak ránk, akik soha nem adják fel, akik sokkal több mindent kibírnak, mint a legtöbb ember, azért, hogy azt csinálhassák, amit tényleg akarnak, ahelyett, hogy azt csinálják, amit mások elvárnak tőlük. Kerri Strug jutott eszembe, ő egy amerikai tornásznő, ripityára törte magát ezerszer, azt mondták neki, hogy soha többé nem tornázhat, de talpra állt, és eljutott az olimpiára. Az utolsó ugrás előtt megsérült a lába, de így is megcsinálta, és olimpiai bajnok lett. Aki ennyire akar valamit, és ez független attól, hogy zenél-e vagy sem, azok adnak igazán erőt, igazi hősök, több mint emberek a szememben. Elsősorban az ilyen emberek miatt akarjuk csinálni. De például ha azt látjuk, hogy valaki baromi nagy rocksztár, mint mondjuk Slash, az nem ennyire erős hatás.
Amikor szétfagy a kezed az utcán télen, amikor beleköpnek a gitártokba, amikor a saját anyád lenéz, és azt mondja, hogy nem érsz semmit, ,amikor megaláz a biosz tanár az egész osztály előtt azzal, hogy tehetségtelen senkinek hív, nem azért nem adod fel,mert azokra gondolsz akik hatalmas rocksztárok lettek, hanem azért, mert eszedbe jut például Kerri Strug, akinek szanaszét szakadt a lába, mégis megcsinálta az ugrást. Akkor kérdezed meg magadtól, hogy mégis mit hisztizel?
Mikor kezdtetek zenélni és miért?
13 éves korunkban kb, legfőképp azért, mert szerettünk zenét hallgatni és el akartuk játszani azokat a dalokat.
Ki írja a szövegeket és miért pont angolul kezdtétek el? Mit közvetítetek velük?
Én írom a szövegeket. Személyes történetekről szólnak legtöbbször, sokkal inkább a történetünkkel közvetítünk, mint a dalszövegekkel. Nem akarjuk megmondani, hogy ki mit csináljon, inkább csak azt akarjuk közvetíteni, hogy amit tényleg csinálni akartok, azért tegyetek meg bármit, bírjátok a pofont és soha ne adjátok fel. Ha végül az aluljáróban döglünk meg, akkor is megérte,mert azt próbáltuk csinálni, amit tényleg akartunk. És, hogy miért az angol nyelv... akiket hallgattunk angolul nyomták, legfőképp ezért.
Alice, olvastam, hogy belekeveredtél elég korán egy drogos bandába és, hogy a neveteket a banda neve ihlette. Tudnál erről mesélni, hogy hogyan élted meg ezt az időszakot, és hogy jött képbe a zene és a zenekar?
Magányos időszak volt, mocskos és nem szívesen gondolok rá, de nem bánom, mert a legtöbb dal abból az időszakból táplálkozik, meghatározó időszak volt, az biztos. A zene igazából kiút volt ebből az egészből, mert volt valami, amit lehetett csinálni a bandázás helyett
