Folyékony dinamika

Folyékony dinamika

Tycho-interjú Scott Hansennel

Budapesti koncertje után egyértelművé vált: Tycho újabb területeket hódít! Az ISO50 művésznéven is alkotó kaliforniai zenész / producer / grafikus / dizájner friss kiadványa, a Weather (aminek lemezbemutatója február 24-én volt az Akvárium Klubban) hangzásában nem igazán tér el elődeitől, ami nem is nagy baj, hisz azok is makulátlanul szólnak. Scott Hansen újítási szándéka – amellett hogy átigazolt Ninja Tune-hoz – most a vokalitásban öltött testet Saint Sinner, vagyis Hannah Cottrell személyében. A 24 éves dalszerző-énekesnő pontosan annyit ad a szerzeményekhez, amennyit kell. Az organikus megoldások az emberi hangszálneszek mellett az intelligens zenei alapokban is fellelhetők, bár Tycho mindig is ügyesen egyensúlyozott a hangszerekkel megszólaltatott elektronikus hangzások szféráiban, de most valahogy még emberközelibb a csupán félórás lemez kifinomult aurája, amihez a napokban csatlakozott instrumentális társa is, a Simulcast. Idilli popzene avantgárd köntösben.
 
Interjú: Császár Gergő
 

A koncertek alatt szerzett tapasztalatok hatására lett az új lemez ennyire organikus és élő hangzású?

A zenekar és a koncertek már az Awake óta hatalmas inspirációval bírnak a dalok megírásakor és a felvételeknél. Sokat tanultam ezalatt, miközben élőben játszottam együtt másokkal. Magáról a zenélésről is másképp is gondolkodom azóta.

Nehéz átültetni a korábbi, elektronikusabb hangvételű albumok anyagait élő hangszerelésre?

Eleinte sokat küzdöttem, hogy a régebbi zenék miként szólalnak meg élőben, de aztán csak elfogadtam, hogy úgysem lesz ugyanolyan. Tetszik, hogy a dalok – ahogy folyamatosan játsszuk őket – egyfolytában változnak, fejlődnek, és új elemekkel is bővülnek.

Mi is pontosan a te feladatod a színpadon?

Leginkább szintetizátorokon, és különféle billentyűs hangszereken játszom, de olykor beugrok gitározni is.

A Weather számait egyedül írtad?

A dalokat én írtam, a szövegeket pedig Hannah.

Mi inspirált, hogy most emberi hang is legyen az albumon?

Mindig is tervben volt egy ilyen anyag, ráadásul kihívásnak éreztem, amiből sokat is tanulhatok. Így négy album után ki akartam próbálni valami totál mást.

Mi alapján választottál énekest?

Egy közös barátunk által ismertem meg Hannah-t. Egyszer csak beütött a hangja, teljesen belesimult a zenébe.

A lemezborító stílusa eléggé eltér az eddigiektől. Mi volt a koncepció?

Egészen más oldalról próbáltam megközelíteni a zenét és a borítót is, szóval most abszolút más designt akartam használni, nem a sajátomat. Valami egyértelműbbet, nyilvánvalóbbat, valami emberit; hiszen a Weather is elég egy személyes anyag lett.

Nehéz volt megállni, hogy ne saját grafikát használj?

Nem igazán. Tudtam, hogy egy fotót szeretnék használni, ami ráadásul egy embert ábrázol. A saját képeimen inkább tájakat és a természetet örökítem meg, szóval találnom kellett valaki mást.

A Weather egy új fejezetet nyit a „DiveAwakeEpoch” triásza után?

Azt hiszem, egy kicsit elkülönül a többitől… önmagában kell értelmezni. Az előző albumokkal egymáshoz hasonló területeket fedeztem fel, most viszont jobban érdekelnek az egymástól független dolgok.

Mitől ilyen jellegzetes a Tycho hangzása?

Ezt nehéz megmondani… azt hiszem, talán az effektek rétegzettségéhez és a különleges hangszínekhez lehet köze. Van egyfajta ismerős, mégis idegen hatása, amit egyidejűleg érzékelsz. Ezt az érzést egyedül a természetben tapasztalom, ezt próbálom lefordítani a zene nyelvére és átadni.

A turnéhoz miért pont a Poolside-ra esett a választás?

Mindig is imádtam őket, sokszor játszottunk már együtt, így teljesen természetes volt, hogy jönnek velünk. Szerintem ez egy jó párosítás.

 

 
EZ AZ INTERJÚ A MÁRCIUSI ROCKSTAR MAGAZINBAN JELENT MEG.