ÚJ ANIMÁCIÓS VIDEÓ, és interjú - MOLTO

Aki az elmúlt harminc évben valamilyen formában is képben volt a hazai undergrounddal, az biztosan belebotlott olyan bandákba, mint a Necropsia, a Szeg vagy a Beholder. A felsorolt csapatok közül sajnos már egyik sem aktív. A Necropsia ugye elég régen befejezte működését, a Beholder is tetszhalott állapotban lebeg és a Szeg is szögre akasztotta ténykedését pár éve. Szokták mondani, hogy az anyag nem tűnik el, csak átalakul. Így van ez most is, hiszen a fenti bandák oszlopos tagjai 2017-ben – a Szeg felfüggesztése után – döntöttek úgy, hogy ők bizony nem akarnak zenekar nélkül maradni, így sokáig név nélkül, de együtt zenéltek a próbatermükben és dalokat írtak. Ebből lett előbb az Allegro Molto (emelkedett tempóban, zenei kifejezés – szerk.), majd rövidítve, egyszerűsítve a MOLTO. Szilágyi István dobossal és Katona Péter énekessel váltottam pár mondatot online, hogy bemutassák új zenekarukat. 

 

 

KP: Elsőre furának tűnhet a név, de jelentése az olasz nyelvben is gyakran használt „nagyon”. Ez a szó kifejezi mindazt, ami a zenekarral kapcsolatban érzünk: nagyon szeretünk zenélni, nagyon szeretjük, amit csinálunk, nagyon tiszteljük és szeretjük egymást, egymás dolgait. Ez a sok „nagyon” határozza meg, hogy gyakorlatilag tök ismeretlen underground zenekarként is olyan erősen hiszünk abban, amit csinálunk. 

 

SZI: A név onnan jött, hogy az egyik próbán állítgattam a metronóm alkalmazás a telefonomon, hogy milyen tempóban kéne játszani az éppen aktuális dalt és akkor jelent meg, hogy Allegro Molto. Az olasz nyelv amúgy is olyan dallamos, zenei (mondjuk ez ránk amúgy a műfaj sajátosságai miatt nem igazán jellemző), hogy egyből megtetszett a csengése. Egy darabig így hívtuk magunkat. Aztán mindenki annyira lusta volt, hogy csak „moltózott” és így maradt el az allegro szó. 

 

 

SZI: De. És legalább ennyire bírjuk is egymást. Az a helyzet, hogy ez a csapat úgy van jól, ahogy van. Senki nélkül sem működne a MOLTO, itt senkit nem lehet helyettesíteni, mert akkor megbomlik az egység. Tisztában vagyunk a kvalitásainkkal és soha nem is leszünk virtuóz zenészek, de azt senki nem veheti el tőlünk, ahogy mi így együtt felszántjuk a színpadot, lehengereljük a hallgatót. 

 

KP: Én a Szeg elején és a végén voltam csak a csapatban, de azt hiszem a legjobb lemezeken és koncerteken mind részt vettem. Imádom ezeket a srácokat és nagyon örülök annak, hogy úgy döntöttek, nekem kell a hátamon vinni az egészet, mint frontember. Óriási feladat volt erre felkészülnöm, hiszen korábban Zsoltival (Papp Zsolt, Szeg frontember, ma Trident dobos) megosztottuk a szöveget és osztott volt a figyelem is. Így egyedül azért jóval keményebb feladat mind a szövegírás és hogy a teljes koncertet nekem kell végigvinni. 

 

 

SZI: A bemutatkozó koncertünk 2018 márciusában volt Debrecenben, a Roncsban. Akkor nagyon sokan eljöttek és kaptuk a visszajelzéseket, hogy ez nagyon energikus, nagyon jó, csináljátok. Nem az volt a fő célunk, hogy mi ezzel a csapattal szétturnézzuk magunkat, hiszen mindenkinek ott a főállása, családja és valljuk be: negyven felett már nekünk sem akkor trúváj állandóan a turnébuszban ülni és ha kell, ha nem, koncertezni. Közös megegyezéssel elkezdtük ésszel összerakni a koncertlehetőségeket, elindult egy építkezési folyamat. Játszottunk a Pit Of Saronnal, az Omega Diatribe-bal, a Cadaveressel közös bulikat, illetve kaptunk egy lehetőséget a Nemzeti Hang zenekartól, hogy kísérjük el őket országos turnéjukra. Ez utóbbi lehetőség azóta is szépen működik, rengeteg helyre eljutottunk velük és a korábbi félszünk, hogy az NH közönségtábora nem fogja megérteni, hogy mit akarunk nekik mondani, hamar elillant. A 2020-as évben kétszer állt meg a pandémiás korlátozások miatt a turné, egyszer tavasszal, egyszer pedig ősszel, de nem adjuk fel. Amint lehet, újra útra kelünk velük. 

 

 

KP: Amikor a MOLTO elindult, összeszedtük minden eddigi tapasztalatunkat és visszatekintettünk arra, hogy mi az, ami a korábbi csapatainkban nem működött. Az egyik ilyen az volt, hogy túl lassal születtek az új dalok, az új lemezek, viszonylag soká alakult ki egy olyan koncertműsor, amelyekben a közönség és általunk is a legjobbnak talált dalok szerepelnek. Az volt a célunk, hogy amilyen hamar csak lehet, csináljunk meg két-három lemezt, hogy legyen miből válogatni és legyen egy olyan csapásirány, ami meghatározza a MOLTO zenéjét, stílusát. 

 

SZP: Az első, Víziók c. nagylemezünk elég lassan állt össze. Rengeteg zenei ötletet, illetve komplett dalt kidobtunk, mire maradt az a kilenc szerzemény, amely felkerülhetett a lemezre. Az egész produkciós munka és a dalok is teljesen kísérletezős formában készültek. Ez az az anyag, ahol a próbatermi felvételek közül legjobban sikerült metronóm nélküli, feelingből játszott demók tempóit alakítottam át ún. élő metronómmá és úgy doboltam fel, hogy közben mindenki élőben játszott. Ebből egy érdekes, hullámzó, groove-os, koszos valami lett, amiben több élet van. Ez nagyon jól állt ezeknek a daloknak. Ellenben a második, Kontroll c. lemez témái már annyira kívánták a precizitást, hogy ott fix tempókat kellett keresnünk és jól megküzdeni, hogy nagyon feszesek legyenek a dalok a felvételen is. 

 

 

 

KP: A szövegek tekintetében nagyon fontosnak tartom a tartalmat. Nem tudok boldog dolgokról írni, mint ahogy a világ sem boldog. Szarságokat látunk, hallunk mindenhonnan, tele van a világ beteg emberekkel, pszichopatákkal, csak sok közöttünk élőről nem is sejtjük, hogy azok. A szövegek borultsága és baljós hangulatai miatt a klipek képi világát is olyanra akartuk varázsolni, hogy az teljes mértékben alátámassza a mondanivalót. Mindkét videó forgatókönyvét én írtam, a helyszínkeresésben és a kivitelezésben segített a zenekar és a Gotti Movies (Makovinyi András és Szakajda Tibor) valósították meg. A Szellem c. dal videóklipjéhez pedig sikerült felkérnünk Garay-Nagy Tamás Prima Primissima-díjas színművészt, aki szerintem zseniálisan hozza az egyedül maradt, a halált váró idős embert. 

SZI: Nincs tovább, szerintünk. Az emberiség olyan pusztítást végzett már ezen a bolygón, hogy ebből szerintem már nem menekülünk egykönnyen. Számos film, könyv, dal foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, mi egyszerűen csak feltesszük a kérdést. Az animációban a végóra az utolsó másodperceihez közeledik, minden visszaszámláló nullához tart, nincs sok időnk, hogy megpróbáljunk valamit tenni. 

 

 

KP: Ha egyszer visszakapjuk a normális életünk – már ha lesz ilyen – akkor mindenképpen a koncertek és a fesztiválok irányába indulunk. Addig pedig dolgozunk egy nagy költségvetésű klipen, hogy mire koncertezni lehet, addigra az is felhívja a figyelmet ránk. 

 

SZP: Eközben pedig folyamatosan írjuk a harmadik lemez dalait. Annyit már elárulhatok, hogy kb. a fele készen van és lesz rajta egy közös dal is valakivel, aki nekünk a háttérben rengeteget segít.