Ünnepelt, mind aki élt

Ünnepelt, mind aki élt

Ilyen volt a 30Y a Kobuciban!

Legyen az eső, vagy az év egyik legmelegebb napja, a 30Y a tőle megszokott módon teltházat csinál a Kobuciban. Nem csoda, hisz ide szinte már hazajárnak a srácok, és a közönség is, akik a kánikula ellenére, izzadságcseppeket nem sajnálva ugrálják és éneklik végig a bulit. Ez a zene pedig ugyanúgy megérinti a tizenéveseket, mint a szüleik korosztályát. A szépen kidolgozott vokálokkal tűzdelt, helyenként szokatlanul váltakozó metrumok és sajátos dallamvezetés valamiféle precíz káosszá áll össze, ami viszont egyenként tökéletes slágerekben ölt testet. Mégis, nem ez a lényeg... az, hogy az összes szöveget (az utolsó „oo-oooh”-ig) végig kiabálja a közönség Zolival, valami olyasfajta érzelmi töltetet ad a dolognak, amit nem minden koncerten él át az ember. Így az sem volt meglepő  – bár váratlanul ért –, amikor a frontember a ‘92-es Eddie Veddert megszégyenítő fürgeséggel kapaszkodott fel egészen a színpadszerkezet tetejéig, és onnan énekelte tovább az „Ül és vár”-t. Ez, és az egész a szombati buli tökéletes példa volt arra, amit Beck Zoli korábban megfogalmazott: hogy minden koncert egyszeri és megismételhetetlen élmény, minden koncert fontos! És volt ott aznap este lánybúcsú és több szülinapos is, de tuti, hogy „Ünnepelt, mind aki élt”!

Frontfotó: sinco

Helyszín