"Izgalmas, hogy a Limp Bizkittel játszhatunk..." - Wargasm interjú a ROCKSTAR-on!

2018-ban az egész londoni nu metal-szcénát felrázta a Milkie Way és Sam Matlock alkotta Wargasm duó. A szokatlan páros akkoriban, Spit című első dalával egy még náluk is furább zenei hangzással rukkolt elő, ami úgy keveri elektronikával és rágógumipopppal a klasszikus rockelemeket, hogy abba még akár Paris Hilton is elférhetne együttműködőként. Legalábbis ők ebben reménykednek. A meglehetősen humoránál lévő, és annál is másnaposabb bandával bécsi koncertjük előtt találkoztunk, ahol mindenkori példaképeiket, a Limp Bizkitet támogatták előzenekarként. Milkie és Sam meséltek nekünk a turnézás nehézségeiről, magáról Fred Durstről, és még arról is, milyen durva balesetek érték őket a színpadon az elmúlt években.

Milyen zenén nőttetek fel a Limp Bizkit mellett?

Milkie Way: Gaga és Britney voltak a legnagyobb példaképeim, nemcsak a zenéjükkel, hanem a hétköznapi életükkel is. Minden, amit csinálok a napjainkban is, hordoz egy kicsit belőlük. 

Sam Matlock: Én imádom a Nine Inch Nails-t és sok-sok metál zenét. Úgy gondoljuk, hogy sok a közös a pop-és a metáldalokban, például Lady Gaga gitárriffjei is simán megállnák a helyüket egy zúzósabb számban. Két külön stílus, de közben ugyanazt az energiákat és hangulatot közvetítik. Valahogy ennek a peremén létezik a Wargasm is. 

Mi volt a legfontosabb tanács, amit bárki más előadótól kaptatok?
Milkie Way: Fred nagyon jó tanácsokat ad, ha lemezkiadókról van szó. Nagyon sokan ellene vannak a szakmában, a “leszarom attitűdje miatt”, de nekünk nagyon sokat segített.
Sam Matlock: Már csak az, hogy olyan arcokkal lóghatok, mint a Limp Bizkit, önmagában inspiráló. A legutóbbi angliai headliner turnénkon Scene Queennel jártuk az országot, már csak abból is tanultunk, hogy figyeltük a színpadi működését. Kieron Pepper, a The Prodigy egykori tagja nagyon jó barátunk, sok időt tölt velünk együtt a stúdióban, szeretünk vele dolgozni. Ő mindig megmondja, hogy mikor érdemes egy kicsit megnyugodnunk és egy lépést visszavennünk, hogy ne őrüljünk teljesen meg. Zenésznek lenni egészen fura munka.

Olvastam, hogy oda vagytok Poppyért. Találkoztatok már vele?

Milkie Way: Évek óta szeretnénk vele találkozni, de még nem történt meg.

Sam Matlock: Nagy álmunk egy közös dalt kihozni vele. A Reading fesztiválon láttuk a koncertjét, óriási élmény volt először élőben hallani az új albumát. Amikor meghallgattam róla az első kislemezt, nem voltam biztos abban, hogy nekem való, de élőben rájöttem, hogy brutális! Megtanultam egy életre, hogy hiába nem tetszenek a beharangozó számok, mindig hallgassam végig a kedvenceim új lemezeit. 
 

Akárhányszor őt hallgatom, mindig a ti zenétek jut eszembe róla.

Milkie Way: Hasonló popos hatásaink vannak, az biztos, és hasonlóan keverjük a nu metallal.

Sam Matlock: Igazából ugyanazt csináljuk, csak szerintem mi inkább hozzuk a brit pop-és metál vonalat, amíg Poppy sokkal amerikaibb.
 

Az a kollab egészen istenien hangzana! Van bárki más, akivel szívesen hoznátok ki közös dalt?

Milkie Way: Az egyik már úton, van, de még nem beszélhetünk róla.

Sam Matlock: Paris Hilton és Axl Rose!

Milkie Way: Én be akarom húzni Charli Xcx-et egy számra.

Sam Matlock: Vagy Doja Catet. A női szekciója napjaink popzenéjének iszonyatosan izgalmas, például Rebecca Black (a Friday énekesnője) is most dobott ki egy albumot.
 

És tényleg jó?

Sam Matlock: Marha jó! 

Milkie Way: "Hyperpopos".
Sam Matlock: Rengeteg pénzt fog keresni vele, én pedig egy fillért se fogok sajnálni tőle, miközben a fotelből bömböltetem a számokat. 
 

Ha vissza kell gondolnotok a szeptemberben megjelent EXPLICIT: The MiXXXtape albumotokra, miben különbözik azoktól a számoktól, amiken most dolgoztok?

Milkie Way: A MiXXXtape egy hidat képez a régi és az új dalaink között. Az újabb számokban sokkal több elektronikát használunk már, kicsit olyasmi a hangszerelésük, mint a már megjelent Fukstarnak.

Sam Matlock: Ez Milkie első saját projektje, én egész életemben szar rockbandákban és punk zenekarokban játszottam. Sokkal több tapasztalatom van, tudom, hogyan kell például egy stúdiózást levezényelni a laptopomon. Korábban én voltam a producerünk, és én irányítottam mindent, de a MiXXXtape-en a D.R.I.L.D.O című szám Milkie dala volt, így átvette tőlem a stafétát. Ő adta az instrukciókat, még az én gitárriffjeimre vonatkozóan is. Mókás volt, hiszen egy duóban játszunk, így el tudjuk felezni a munkát, és nem kellett vezetőt kinevezni a projektben. Most fejeztük be az új albumunk felvételeit, amit még idén ki akarunk hozni, annak is teljesen új lesz a hangzása. Sok együttműködés lesz rajta. Mostanában több előadónak írtam zenét, ami kicsit kikapcsolta az agyam, és szabadjára engedhettem a kreativitásom a Wargasm-ön túl is. 
 

Nagyon közeli kapcsolatot ápoltok a rajongóitokkal, különösen az Egyesült Királyságban.

Sam Matlock: Igen, nagyon király srácok!

Milkie Way: Gyakran dumálunk is velük. Van egy titkos csoportos chatünk, szerintem már meg is telt, és valaki átvette tőlünk az irányítást, iszonyatosan gyorsan nő a közösségünk. Nagyon sok barátság is köttetett a zenénken keresztül.

Sam Matlock: Kifejezetten vegyes a rajongótáborunk. Vannak köztük középkorú, bőrdzsekis rocker fazonok, de nagyon fiatal queer punkok is, akik úsztatják magukat a közönséggel és kb meztelenül, izzadtan pogóznak, és néha még a vérüket is adják egy koncertért. Néha lenézek a közönségbe, és azon agyalok, hogy pont így képzelek el egy filmes koncertjelenetet. Mindeki nagyon menőn néz ki, és elképesztően különleges. Nem láttam még olyan kaotikus fanokat, mint a mieink. 

Milkie Way: A klipjeinkbe is a rajongóinkat szoktuk hívni szereplőnek, tudjuk, hogy még castingot sem kell tartanunk ahhoz, hogy az emberek királyul nézzenek ki. 

Sam Matlock: Igen, imádjuk, ahogy öltözködnek! Amúgy is, mióta ebben a bandában játszom, egészen sok effortot ölök bele a ruháimba. 

Milkie Way: Szívesen!
 

Volt valaha komolyabb balesetetek a színpadon?

Milkie Way: Ó, igen! 

Sam Matlock: Tavaly, amikor a Limp Bizkittel turnéztunk Amerikában, az egyik állomáson nem volt rendesen rögzítve a kordon, és ahogy másztam vissza a közönségből a színpadra, beakadt a lábam, eldőltem, és eltörtem az egyik bordámat. Azóta sem forrt be normálisan. 

Milkie Way: Beforrt az, csak elmozdult a korábbi helyéről. 

Sam Matlock: Azt hiszem, így kell leélnem az életem.

Milkie Way: Nekem most már van eszem, és mindig térdvédőt viselek a koncerteken, de korábban rengeteg sérülésem volt. Sok szőnyeghorzsolás, rengeteg térdzúzódás, de ezeket már megelőzöm.

Sam Matlock: Mindig az ilyen apróságok. Amikor a nagy adrenalinban végignyomsz egy koncertet, nem fáj semmid, aztán lejössz a színpadról, és nem is érted, miért bicegsz, vagy éppen vérzel. Biztos vagyok benne, hogy ugrottam már rosszul a közönségbe és sérültek meg miattam, de az is simán benne van, hogy már véreztem össze embereket akaratomon kívül. 

...