„Mindent, ami feltölt, azt szívjuk jól magunkba!”

YZZO-interjú

Galambos Dorina énekes (Mrs. Columbo, Diora), Szabó László gitáros-dobos-billentyűs (Trillion, Grand Mexican Warlock, Jazzékiel), Szabó Áron „Vasaló” dobos (Dope Calypso, Nemjuci, Rémember), Kolozsi Péter basszusgitáros-hangmérnök (SeeN, Napokon, Black Peter). Hogy milyen az YZZO innovatív alt-popja? Cool, az tuti... de győződj meg róla magad is az INHALE/EXHALE c. lemezüket hallgatva.

Interjú: Császár Gergő

Szóval ha jól értem, rebootoltátok a zenekart? Hogyhogy csak most jelent meg a lemez?

Vasaló: Nem is bútolhattuk ri, mert sohasem volt még rendesen beindítva. Voltunk hárman, akik jól ismertük egymás képességeit, és szerettünk volna együtt is csinálni valamit. Egyszerűen hittünk benne, hogy bármi lesz az, biztos jó lesz. De az minket is meglepett, hogy mennyi idő elszaladt, mire rátaláltunk egy olyan útra, amitől legalább mi magunk nem a szánkat húzzuk, ami a mi fülünknek korszerűnek hangzik. Nem tett rosszat az érlelés egyébként, mert így legalább Píttel is összeértek a szálak, aki remek producer lett, pont mire csatlakozott hozzánk.

Mindenki tolja máshol is, hogyan egyeztettek?

Szabó László: Nem olyan bonyolult manapság, tekintve, hogy semmilyen zenekarnak nincsen egy darab koncertje se. A zenekari aktivitás az elmúlt hónapokban kimerült a stúdiózás utolsó simításaiban és heti egy próbában, de most ezt is el kellett engedni. Nem tudtuk még éles szituban kipróbálni a többi bandával való egyeztetést, és igazából örülnék, ha ez valós probléma lenne, hogy most akkor a wembley-s Trilliont, vagy az O2-s YZZO-t válasszam, szerintem kő-papír-ollóval dönteném el.

Dorina elég sok helyen megfordul (Mrs. Columbo, Diora, River of Lust…) – ezek közül melyik aktív még – és az YZZO hol helyezkedik el a „ranglétrán”?

Galambos Dorina: ROL szunnyad, nem tudom beröffentjük-e még, pedig nagyon bírtam! Mrs.Columbo, DIORA, a duónk Héjja Katival, és a Szilárd zenekar/ Szilárd Piano Projekt aktív. Ezekkel, amennyit tudtunk ebben a fránya helyzetben játszani, stream koncertezni, klipet forgatni, azt megtettük, és folytatjuk is, ahogy lesz lehetőségünk, de azért a vírus eléggé bekavart mindnyájunknak. Időnként izolálódott valaki, nehéz volt a logisztika stb. így viszont volt időnk végre megfejteni az YZZO lemezt. Mert még úgy is, hogy Lac kétlaki életet él, kb. a fiúkkal lógtam a legtöbbet az elmúlt egy évben. Hála a csodás budakeszi bázisnak! Megmentettük kicsit egymás életét, úgy érzem. Imádtam a stúdiózást, molyolgatást és az aftereket a helyi kocsmában, aztán hazazötykölődni az éjszakai buszon, ami úgy összeráz, hogy veseköveseknek felírnám receptre! Nincs ilyen „ranglétra” dolog, minden zenekaromat szeretem, és nagyon hálás vagyok, hogy ilyen fantasztikus emberekkel alkothatok!

Hogyan, milyen módszerekkel zajlik a dalszerzés? Ezek hogy állnak össze zenekari számokká?

Sz. L.: Az INHALE/EXHALE gerincét a csongrádi próbatermemben szöszöltem össze, a dalokat nem is tudatosan az YZZO számára írtam, hanem „csak úgy”. Az is felmerült, hogy nekiállok valami szólóalbum-szerűséget összerakni, de mikor Dorinának megmutogattam a demókat, tökre rástenkelődött és ezen a ponton el is dőlt, hogy ez a 9 szám megy az YZZO lemezre. Így megint megúsztam, hogy énekelnem kelljen. Hála az égnek!

G. D.: Viszont nagyon szépen hümmögsz a Wash Away végén!

V.: Öröm volt hallgatni, hogy Dorina milyen jól működik Lac agymenéseire, és Pít keze között hogy megelevenedik – néha kissé túlságosan is – az egész anyag. Én pedig azzal segítettem a munkát, hogy nem hátráltattam – és ez büszkeséggel tölt el!

Valamiért olyan flessem van a lemezt hallgatva, mintha visszarepülnék a 2000-es évek közepébe. Egy kis indie, egy kis alter, egy kis pszichedélia, french touch, füst, folk. Meg kell egyáltalán határozni a zenét, vagy „kit érdekel, hallgasd meg”?

Sz. L.: A 2000-es években csodálatos dolgok történtek a zenében, de hát ez tulajdonképp minden évtizedre igaz, mi pedig viszonylag nyitott fejek vagyunk és hagyjuk, hogy átmenjen rajtunk minden, aminek egy része természetes módon leülepszik, és ezekből tudat alatt összeáll a saját kis masszánk. Én őszintén szólva tartottam attól, hogy túlságosan különböznek egymástól ezek a dalok, pl. ha a Dopamine, a Vertigo és a Wash Away instrumentális, keveretlen verziót hallanád, megértenéd, miért mondom ezt, mintha három különböző zenekar számai lennének. De a többiek leoltottak, hogy fölöslegesen aggódok, sőt, pont ettől lesz izgalmas az anyag. Igazuk lett, Dorina énekhangja és Pít hangmérnöki-produceri megoldásai megadták a lemez sajátos ízét és ívét.

Milyen lesz majd élőben a zene?

Sz. L.: Amikor a dalok megszülettek, egyáltalán nem volt szempont, hogy egy x felállású zenekar hogy fogja majd ezeket megszólaltatni, ezt a kérdést nyitva hagytuk. Teljes mértékben szabadjára volt eresztve a hangszerelés, nem lett igazán átgondolva, hogy melyik szám milyen szereposztásban tud működni élőben, van olyan dal, amelyikben szinte nincs is gitár, némelyikben viszont három szól egyszerre. Ez egy felettébb izgalmas játék, szinte korlátlan szabadságot ad, és hát sejthető volt, hogy a próbákon vért fogunk izzadni, hogy ezt visszaadjuk. Ezzel együtt az eddigi tapasztalatok alapján kurvára működik élőben, nyersebb és arcbamászóbb, mint lemezen.

V.: Olyan lesz mint a lemezen, csak karcosabb és hangosabb.

Mitől izzanak a zenekar tagjai?

Sz. L.: Ez egy nagyon jól hangzó kérdés, mégsem könnyű válaszolni, hiszen izzani rengeteg féleképpen lehet. Egyedül izzani kurvanehéz mindenesetre, az izzáshoz kell a társaság. De nem kell mindig izzani, megvan a helye a kihűlésnek is és most inkább ebben vagyunk mindannyian. Minél tovább hűldögélünk, annál apróbb dolgoktól tudunk majd újra izzani.

V.: Dorina nagyjából mindig izzik, úgy figyeltem meg, hogy nála folyamatos a crescendo, Pít akkor izzik, ha szétborzolhatja az idegeinket egy tizennyolcadik mixszel a *.finalFINALvegsőLEGVÉGSŐ elnevezésű verzió után, nekem pedig egyértelműen a turnébusz és a színpad hozza az izzást, remélem, nem lesz ez a nyár is off...

Mit és hogyan kell helyesen be- és kilélegezni?

G. D.: Ha már így tetted fel a kérdést, azt mondanám, hogy koncentráljunk minden pozitív dologra, az élet apró örömeire! Mindent, ami feltölt, azt szívjuk jól magunkba! És minden rosszat, dühöt, bosszúságot engedjünk el! Addig úgysem lehet akkora szar, amit ne lehetne megoldani, amíg lélegzel és élsz!