„A zene úgyis mindig utat tör magának”

 

Interjú: Pritz Péter

Fotók: Bodnár Dávid

 

 

 

Nagyon sokat nem változott az életem, szabadúszóként eddig is sokat voltam otthon vagy a stúdiómban, ahonnan pár hete hazaköltöztettem egy-két izgalmas hangszert, ezekkel most itthon kísérletezgetek.

Emellett most sokkal többet tudtam foglalkozni a másfél éves kisfiammal, együtt keltünk reggelente és sokat lógtunk kint a kertben; jó volt látni ahogy napról napra nyíltak a növények körülöttünk. A nagy lányommal is szorosabb lett a kapcsolatom, pedig kevesebbet tudtunk találkozni. Kicsit több idő jut a főzésre is, amit mindig is bírtam.

 

 

Nekem tetszett, hogy kissé lelassult minden. Jó volt kimaradni a mindennapi e-mailezésből, szervezési feladatokból, sokkal többet tudtam zenét hallgatni, inspirálódni. Még a karantén előtt elkezdtem dolgozni egy szóló live acten, ehhez kifejezetten jól jött egy kis elszigetelődés.

 

 

Hát igen, az év elején egy izgalmas éves terv volt kialakulóban. A nagyobb koncertek és a nyári fesztiválok mellett, számos audiovizuális eseményre le voltam bookolva, többek között Róma, Berlin, Stuttgart, Moszkva állomásokkal. Március első hetében mentünk volna a római LPM fesztiválra az új AV projektemmel – ez volt az első amit lemondtak, aztán jött a többi. Ez azért lesújtóan hatott rám az elején. Azóta szerencsére volt jó pár fellépésünk, 19-án pedig az A38-on játszik a Žagar. Aki teheti, jöjjön, mert még mi sem tudjuk, mikor koncertezhetünk legközelebb.

 

 

 

Igazából ezen most nem nagyon agyaltam, a zenebiznisz nagyokosai úgyis kitalálnak valamit, meg szerintem a zene valahogy úgyis mindig utat tör magának. Inkább a hangok világába menekültem, és az alkotás izgalma kerített hatalmába. 

 

 

Régóta terveim között szerepelt egy sub-label alapítása. A Move Gently labellel elsősorban a fiatal kelet-európai művészekre szeretnék koncentrálni. Rengeteg tehetséges fiatal művész van ebben a régióban, akiket érdemes megismernie egy szélesebb, akár nyugat-európai közönségnek is. 

 

 

Nem, a Žagar-anyagok továbbra is a Zagarmusic címke alatt jönnek majd ki.

 

 

 

Dorinával már régóta ismerjük egymást, kezdetben assztisztensként dolgozott a Zagarmusicnál, de természetesen tudtam róla, hogy zenekarban is játszik. Aztán egyre több zenélős home-videót posztolt az instára, ekkor figyeltem fel rá igazán. Szóltam neki, hogy pont egy olyan label elindításán gondolkozom, ahova illenének a számai. Kiderült, hogy rengeteg zenéje van, és hogy nagyon kreatív. Az ének mellett ő hangszereli és producereli a számait, és ő tervezi az artworkjeit is, mindezt 19 évesen. Vele abszolút hosszabb távú együttműködésben gondolkodunk. Az első Дeva single-re (777) külföldön is sokan felfigyeltek, több európai rádió is beválogatta a műsoraiba és rögtön számos Spotify playlistre is felkerült. 

 

 

Igen, Chrobak Adrián projektje, a Saluma lesz a Move Gently következő megjelenése. Az ő dolgai is nagyon bejönnek, és úgy érzem méltó folytatása lesz a Дeva-féle hangzásvilágnak. De mindig nyitott vagyok új alkotókra, szóval szívesen hallgatok meg új demókat.

 

 

A Lost Tribes remix EP-re olyan neves producerek készítettek átiratokat, mint a svéd pszichedelikus elektronika meghatározó alakja, Marcus Henriksson, aki a Minilogue és Sonkite projektjeiről is ismert, de a berlini dub-techno színtér egyik legkomolyabb producere, Deadbeat, és a moszkvai Doyeq duó is készített egy-egy mixet, akik szintén nagy kedvenceim. A hazai színteret pedig a farbwechseles Imre Kiss, illetve Zol képviselik. Lett volna egy launch-party is Marcussal a megjelenés napján, de sajnos ez elmaradt.

 

 

„Elveszett törzsek” a dal címe magyarul. Miről szól ez, és szerinted mennyire haladunk jó úton afelé, hogy az emberiség is egy elveszett törzs legyen?

 

A civilizációra már régóta elveszett törzsként tekintek. A városi ember teljesen elszakadt a természettől és már inkább káros, mintsem szerves része a földi ökoszisztémának; ennek az utóbbi évtizedekben egyre jobban érezni a hatásait. Az ember úgy tekint magára mint egy vezető faj a földön, aki leuralhat kénye-kedve szerint mindent. Az indiánok például ugyanúgy tiszteltek minden élőlényt, egyenrangúnak tartották magukat a növényekkel és az állatokat egyaránt. A mai ‘modern’ embernek nem tudom mennyi kell még hogy felismerje, hogy az emberi faj is csak vendég itt a Földön.

 

 

 

Nem szeretnék konspirációs elméletekbe bonyolódni, de valószínű nem is árulok el már semmi újat azzal hogy egy Huxley-féle Szép új világ és a Black Mirror sorozat közti szituáció kellős közepébe csöppentünk. Az egyértelmű, hogy egy komoly változás megy végbe most az egész világgazdasági berendezkedésben, de ilyesfajta orwelli központosításra álmomban sem gondoltam; egy újfajta technokrácia van készülőben, ami valószínűleg összefüggésben van a vírussal is, legalábbis ehhez a világ vezető döntéshozóinak jól jött ez a pandémia.

 

 

Nem hiszem, hogy az emberiség tanulna ilyesmiből, vagy bármiből is. Annyi bizonyos, hogy nem fog visszaállni minden az ezelőtti ‘normál’ kerékvágásba, hiszen azért is tartunk itt, mert az nem volt normál. Láttam, hogy a világ neves tudósai és művészei is közös petícióban kérik a közös és egyéni céljaink, és az ezeket megalapozó értékrendszerek felülvizsgálatát és átalakítását, természetesen ezt én is támogatom, de a világ vezetői sajnos más értékrendszerek mentén gondolkodnak. Én inkább a Z generációban hiszek, őket már nem lehet politikai és gagyi tudatipari bullshittel beetetni.