Zenével cseperedni, zenésszé válni
A családi zenekarban – a Tune Mammalsben – felnőtt Becca Stevens, aki egy öttagú amerikai család legkisebb gyermekeként nevelkedett zenével és zenészekkel, október 15-én a Magyar Zene Házába látogat zenekarával (több infóért kattints ide). Ő most van először Budapesten, így kikérdeztük zenéről, családról és mindenről, ami érdekes.
A szüleid révén elég hamar belekóstoltál a zeneiparba. Milyen gondolataid vannak, ha a gyerekkorod zeneiségét vagy akár a családi zenekarotokat, a Tune Mammalst idézed fel?
A kezdetektől olyan irány volt a zene, még ha adott is volt, amiben szabadon tudtam kifejezni magam. Egyáltalán nem volt kényszerű, hogy zenéljek. Családi program volt a zenekarban lenni a szüleimmel és a két testvéremmel, ez boldoggá tett. Klasszikus, folk, jazz, „appalache jazz” – ilyeneket hallgattunk és játszottunk. Apukám írt sok operát, így azt is nagyon sokat hallgattunk.
Hallhatunk majd dalokat az új lemezről Budapesten?
Úgy tervezem, hogy igen, lesznek új dalok, de mindenképp fogok az előző albumokról is játszani. A Wonderbloomot is szeretném kicsit táncra perdíteni, remélem, erre is befogadó lesz a közönség. Sajnos pont akkor jött ki ez a lemez, amikor már nemigen tudtunk mocorogni, de ami késik, nem múlik.
Nem voltam még Budapesten, így izgatott vagyok, hogy milyen lesz a közönség, a magyar emberek is érdekelnek, és az is, hogy Budapesten milyen az élet.
Mivel készülsz a magyar közönségnek? Lesz valami különlegesség?
Annyira titkos, hogy nem tudlak beavatni. (nevet)
Viccet félretéve, nagyon különleges dolgokra nem kell számítani. Inkább én érzem különlegesnek, hogy egy olyan helyen lehetek, ahol idáig nem voltam, és azt csinálhatom, amit szeretek. Olyan emberek közt, akik szeretik, amit csinálok. Talán ennél jobbat kívánni sem lehet!
Írta: Könnyű Flóra
Fotó: Shervin Laniez
Az interjú megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
.jpg)
