„A közös hang a költészet”

Elérkezett az év azon időszaka, amikor hazánk legkiemelkedőbb művészei hetekre összegyűlnek ötletelni és próbálni egy közös céllal: hogy a Budapest Arénát megtöltve továbbvigyék ’48 örökségét. A 2020-as Red Bull Pilvakerre készülve Kautzky Armand és Fluor Tomi mesélt a felkészülésről, a csapatról és arról, hogy mi is teszi annyira különlegessé a produkciót. – Szabó Anna

 

Armand: Igen is, meg nem is. Az a dolog érdekessége, és attól egy különleges színfolt az életemben, hogy ugyanazt csinálom, mint egy önálló estemen vagy mint amikor elhívnak valahová verset mondani, de a közeg, amiben elhangzik, teljesen más. Hiszen itt előttem és utánam teljesen más stílusú produkciók követik egymást, közben dübörög a zene, és nekem mindezekre reflektálnom kell. Azaz inkább lelkileg igényel felkészülést. 

 

Armand: Egyrészt nagyon fontos a kölcsönös tisztelet és szeretet. Senki nem nézi le a másik műfaját vagy produkcióját. Sőt! Drukkerként állunk egymás mögött, nézzük egymás produkcióját hátul, de olyan is előfordult már, hogy oldalt, a színpadról. Másrészt a produkció jellege is hozzájárul: a maga módján mindenki a költészetet szolgálja. Én a klasszikus módon, a többiek pedig abból dobbantva új értéket hoznak létre. A közös hang a költészet: mindegy, hogy kortársról vagy Petőfiről van szó. 

 

Tomi: Míg a Wellhello crew-val egész évben együtt járjuk az országot, itt vannak olyan zenei haverok, akikkel csak ilyenkor lógunk többet, konkrétan heteket együtt, így óriási bandázások mellett dumáljuk meg, kivel mi a helyzet, és igyekszünk minél több osztálykirándulás-szerű élményt összehozni egymással. Aztán a végén eljön a nagyívű show és a búcsú meghatottsága, de a „jövőre-veletek-ugyanitt" vigasza is. Aztán utána szépen mindenki rákanyarodik a saját szezonjára.

 

Armand: A srácoknak isteni humora van, úgyhogy több mókamester is van. Mindannyian ismerik egymást, együtt zenélnek más formációkban, többek között ettől is van elképesztően jó hangulat. A lányok is nagyon meghatározóak, de ugyanezt elmondhatom a stylistokról is és mindenkiről, aki hozzájárul a produkcióhoz. Itt nincs erőszakos, nagyegójú ember, vagy ha valaki mégis az, köztünk nem olyan. Nincsen arcoskodás, nincsenek allűrök, olyan, mintha a Pilvaker mindenkiből a legjobbat hozná ki.

Tomi: Tényleg elég sok a mókamester, de a csapat anyukája biztosan Vermes Orsi, aki egyengeti végig a dolgok útját.

 

Tomi: Már magát az adott verset is az előadók választják ki, ahogy azt is, hogy ki kivel fog közreműködni és milyen stílusban, milyen üzenetekkel. Teljesen demokratikusan történnek a dolgok, mindenkinek van szava és hálaégnek ötlete is. A Pilvakerben ez az egyik fontos pont, hogy mindenkinek van beleszólása, ettől lesz izgalmas és sokszínű a nagy egész, így épül évről évre, így nő egyre nagyobbra. 

Armand: Valóban mindenki szokott ötletelni – a rendező, Szabó Simon is, Tomiék is – de ez egy annyira speciális műfaj, hogy kívülről nehéz belenyúlni. A produkció szellemi apukája, Takács Ákos nagyon jó ízléssel szórja ki a fölösleges ötleteket, miközben folyamatosan szem előtt tartja a megújulást is, úgyhogy teljesen megbízunk a döntéseiben.

 

Tomi: Persze, hogy inspirálnak, az egyik legnagyobb kedvencem épp idén került be, Kosztolányitól a Hajnali részegség, amit Latinovits előadásában gyerekkorom óta a mai napig bármikor szívesen hallgatok meg. Az ebből készült dalt egyébként Papp Szabival és a Halott Pénzzel csináltuk meg, forró Diaz alapra.

 

Armand: Én József Attilát fogok szavalni, illetve lesz egy nagy meglepetés is. Erről csak annyit árulnék el, hogy a generációs különbségekre épít és hogy ezúttal nem egyedül fogok a színpadon állni.

Tomi: Idén is bővül új arcokkal a csapat és lesznek olyanok, akikről egészen a színpadra lépésig nem lehet majd tudni, hogy ők is jönnek, de ha elárulnék ennél többet, nem lenne meglepetés.