„Ha nem egyszerűen fogyasztani, hanem valóban befogadni és átélni is szeretnénk''

„Ha nem egyszerűen fogyasztani, hanem valóban befogadni és átélni is szeretnénk''

Interjú Nagy Krisztiánnal

Egy békés világzenei sziget, idilli, óbudai környezetben: legkönnyebben így lehetne jellemezni a KOBUCI Kertet, amelynek népszerűsége az elmúlt tizenegy év alatt egyre csak nő. Nagy Krisztiánnal, a Kert kulturális és kommunikációs menedzserével arra próbáltunk választ találni, hogy miben rejlik a hely varázsa. Pontosabban: hogy lehet, hogy ma már a pesti partiéletben szocializálódott fiatalok is egyre szívesebben zarándokolnak el a Zichy-kastély udvarába.
Szabó Anna
 
Idén tizenegy éve, hogy megnyitottatok. Kezdetben népzenei helyszínként üzemeltetek, mára több más műfajnak is otthont adtok. Hogyan tekintetek a kezdetekre és mi a helyzet a változásokkal?
Azt hiszem a mi esetünkben különösen fontos az eredettörténet, még ha a hely valóban szembetűnő léptékben és mértékben változott is a kezdetekhez képest. Az akkori családiasság, hangulat, közösségi szellem és atmoszféra olyan érték, amit azóta is szeretnénk megőrizni. Ettől aligha függetlenül a népzene a nyitottságot, integratív erőt és a mainstreamtől távoli zenei kultúrák iránti figyelmet, kíváncsiságot is jelenti a számunkra. A folk-kultúra nem egyszerűen része a műsorkínálatunknak, hanem sok szempontból annak alakítója is. A népzenétől vezetett az út odáig, hogy ma elsősorban világzenei helyszínként tekintünk magunkra, ahol ugyanakkor a blues ritkábban hallható tradíciói, vagy éppen a minőségi underground kultúra képviselői is otthonra találnak. Épp abban van a kezdetekhez való hűség, hogy a hagyományok tisztelete és az új iránti elköteleződés nem kizárja, hanem feltételezi egymást.
 
Azt, hogy Óbudán üzemeltettek koncerthelyszínt, inkább pozitívumnak látjátok vagy negatívumnak? Valljuk be, így azért egy kissé kívül estek a pezsgő pesti partiéleten.
Ma nem tudok elképzelni méltóbb helyet és nagyszerűbb atmoszférát, ahol működni tudnánk. Óbuda egy külön világ a fővárosban, kiváló adottságokkal és folytatható hagyományokkal. Szinte csak előnyét látom annak, hogy például a tömegturizmus útvonalaitól távol esik. Ha nem egyszerűen fogyasztani, hanem valóban befogadni és átélni is szeretnénk mindazt, amit kultúrának nevezünk, arra itt inkább kinyílik a tér. Ezzel együtt, egy pillanatra sem hiszem, hogy kívül esnénk a pezsgő partiéleten. Legfeljebb ez egy másfajta pezsgés. A Kert működik nagy közönséget befogadó, „telt házas” koncerthelyszínként, és az elmélyült, meditatív zenei élmények több intimitást megengedő tereként is. Az embernek olykor az egyikre, olykor a másikra van szüksége.
 
Hogyan látod ma a klubkultúrát, a szórakozási lehetőségeket és szokásokat Budapesten?
Amennyire én látom, vannak nagyszerű, sok befektetett munkával, komoly hozzáadott értékkel működő kezdeményezések. Számtalan törekvés, amiről csak elismeréssel lehet szólni. A közönségszervezés tekintetében viszont, úgy vélem, még mindig vállalhatnánk mindannyian több kockázatot. A kultúraszervezés nem egyszerűen egy ízlés kiszolgálását jelenti, hanem annak alakítását is. Mi nagyon sokat dolgozunk vele, hogy a nyilvánosságban háttérbe szorult műfajok, nehezebben nyereségessé tehető produkciók vagy éppen kezdő formációk évről évre nagyobb figyelmet kapjanak. Az a tapasztalat, hogy az emberek fogékonyak akár a nehezebben befogadható, komolyabb művészi értékek iránt is, csak fel kell ajánlanunk, bemutatni és megfelelően közvetíteni a számukra, hogy azokban miért jó részt venni.
 
Szabadtéri helyszínként kihasználjátok még az ősz utolsó napsugarait? Milyen programjaitok lesznek a közeljövőben, amire érdemes ellátogatni?
Az évad utolsó hetére készülünk, ami mindig nagyon meghitt. A Kert emblematikus figurái ilyenkor a színpadon vagy a pultoknál biztosan feltűnnek. Aki a nagyon kifinomult jazz-folk zenéket kedveli, annak Borbély Mihály koncertjét ajánlom a figyelmébe, a broken ethno műfajának megteremtője, az Ágoston Béla vezette Zuboly nélkül nincs záróhét. Az évadtól aligha búcsúzhatnánk méltóbban, mint egy Kiscsillag-koncerttel, illetve én személy szerint az utolsó előtti estét, azaz a hagyományos pénteki Parno Graszt-bulit várom, nemcsak azért, mert az a bizonyos pezsgő partiélet velük a legsűrűbb, hanem mert a stábbal általában ezen az estén döbbenünk rá igazán, hogy eltelt egy év, és ezt megünnepeljük.
 
Készültök valamilyen nagyobb változtatással a jövő évi szezonra?
Egy rövid pihenő után azonnal kezdjük a következő évad szervezését és előkészítését. Mind a kert fizikai valóját, mind a műsorkínálatot tekintve igyekszünk minél több innovációt végrehajtani. Biztosan tovább fogunk lépni a zöldülés és a még ennél is környezettudatosabb működés felé, bár ennek a részleteiről még korai beszélni. A cél, hogy mindenféle értelemben évről évre többet tudjunk adni a zenekaroknak és a közönségnek. Ez biztosan nem változik. 
 

Helyszín