„Minél jobban köpködik a zenekart, annál jobban megy”

„Minél jobban köpködik a zenekart, annál jobban megy”

Tankcsapda-interjú

Az ország első számú rockzenekaránál szinte az egész év a harmincadik szülinap jegyében zajlott:
 
megjelent a Liliput Hollywood című könyv és lemez,
novembertől pedig dübörög a körszínpados Aréna turné.
 
Seprényi Fanni
 
Jubileum kapcsán egy csomó zenekar „best of” válogatást csinál, ti pedig egy új anyaggal jöttetek ki…
Lukács: Ennek az az oka, hogy nincsenek best dalaink…
Sidi: Ennél jobban nem is lehetne a Tankcsapda ars poeticáját megfogalmazni. Pont ez a lényeg, hogy mi mindig előre nézünk.
Lukács: Mivel van bennünk egy csomó dal, kézenfekvő volt, hogy egy új anyaggal jelentkezünk, és ezzel is ünnepeljük a jubileumot.
Fejes: Nálunk ez a harminc évre visszamerengés könnybe lábadt szemmel nem azért nem megy, mert pózerek vagyunk. Tiszteletben tartjuk a múltat, de a jelenben élünk. Az érdekel, hogy mi van és mi lesz. Ez egy aktívan működő zenekar, ugyanannyi tenni akarással és gondolattal, mint egy négy-öt éves banda. Nem érdekel a jubileum, fel lehet rá húzni egy turnét meg egy lemezt, érdekes a médiának, érdekes nekünk is. Egy mérföldkő, amit meg kell lépni, de ugyanúgy kezeljük, mint a huszonkilencet, vagy majd a harmincegyet. Megyünk előre és csináljuk.
 
Negatív kritikák érkeztek már rá? Mennyire foglalkoztatnak titeket?
Lukács: Persze! Azzal kezdik általában. A negatív kritikák írói már várják, hogy „na, kint van a lemez, k*rva sz*r lett b*zmeg”. Bizonyos értelemben ezek le is pattannak rólunk.
Fejes: Az a probléma, ami Magyarországon a politikával is. Ha jön egy hír, megnézed, melyik oldalon jelent meg, már tudod, mi lesz a mondanivalója. Vannak olyan fórumok, oldalak, ahol kiváltképp utálnak minket, előfordult, hogy már a megjelenés előtt megírták a lehúzó kritikát. Vagy egy koncertről, hogy milyen sz*r volt, aztán kiderült, hogy ott sem volt a kritika írója.... Azt sajnálom, hogy most már kicsit olyan szinten van ez az egész az internet korában, hogy a negatív ma már a pozitív. Úgy értem, hogy minél jobban köpködik a zenekart, annál jobban megy.
Lukács: Nekem van egy csomó kamuprofilom és be szoktam írni, hogy „sz*rok vagytok, Lukács hagyjad már magad, te nagyképű paraszt”.
Fejes: Amikor a legnagyobb savat kapjuk, akkor van a legnagyobb érdeklődés a zenekar iránt…
Sidi: Például az AWS amikor megnyerte a Dalt, elkezdték kapni a fikázásokat. Kérdezték tőlünk, hogy „mégis meddig tart ez?” Annyit mondtunk nekik, hogy ha szerencsétek van és jól csináljátok ezt a zenekarosdit, akkor nagyon sokáig.
 
Ha már a véleményeknél tartunk, ti kiére adtok a leginkább?
Fejes: Alapjában véve senkiére. Nagyon sok mindenkit tisztelünk, nagyon sok mindenkivel megvitatjuk a dolgokat, de hármunk véleménye a legfontosabb. Azt gondolom, hogy akkor jó a zenekar, ha nincsen semmilyen befolyásoltság alatt. Ha hárman egy irányba nézünk, akkor teljesen mindegy, ki mit tanácsol.
Sidi: Ilyen szinten egy makacs önjáró gépezet vagyunk. Volt olyan, hogy a szakmából egy nagy tekintély – aki nekem is nagy idolom volt – mondott olyan baromságot, hogy csak néztem. Ez nem vesz le az ő érdeméből, de amiatt, hogy az ő posztere volt a falamon, nem fogom pirosra festeni a hajam, csak mert azt mondja. Ha olyan tanácsot vagy visszajelzést kapsz, ami hasznos és be tudod építeni, azt úgy is megérzed.
 
Hogy álltok a közösségi médiával?
Sidi: Használjuk! Ez megint csak egy olyan dolog, hogy a zenekar attól még, hogy harmincéves, reagálni kell a változásokra. Pár évvel ezelőtt, amikor Bakó Csabi írta, hogy kéne Instagram-fiókot csinálni, abból a mondatból csak annyit értettünk, hogy „kéne”.
Lukács: Meg hogy „fiókot”. Azt hittük, valami bútorról van szó…
 
Milyen lesz a körszínpados Aréna turné?
Lukács: Ennek az egész körszínpad jellegű koncertnek a lényege az, hogy a küzdőtér közepére elhelyezett színpadon játszik a zenekar. Nagyon izgalmas technika és hangulat szempontjából is. Egy teljesen másfajta kihívás, mivel ez egy „csupasz” színpad, középen egy dobfelszereléssel, ami forog. Kommunikálunk az egész csarnokkal körbe, mindenfele. Ez egy nagyon intim dolog. Nincsenek színfalak, ami mögé akár egy orrfújás kedvéért el tudunk bújni. A méretéből fakadóan ezek arénakoncertek, mégis sokkal közelebb állnak egy klubbulihoz, mint bármely más hagyományos színpadelhelyezéssel bíró fellépés. Nyilván van látvány, kivetítők, pirotechnika, de ott állsz egy csupasz színpadon, ami mindenhonnan belátható. Ráadásul nagyon fontos, hogy általában az ilyen volumenű produkciókat mindenki felviszi Budapestre. Mi szándékosan hat vidéki városban adjuk ezeket a bulikat, azért, mert van számos olyan Tankcsapda-rajongó, aki örül annak, ha a saját városában minőséget kap.